2008. augusztus 31., vasárnap

Peking-Datong-Peking körutazás

Éjszakai vonattal indultunk a Nyugati pályaudvarról Datongba. Elég későn indult a vonat, ezért nehéznek ígérkezett a várakozás a kemény műanyag székeken, de egy rövid egészségügyi séta alkalmával felfedeztem, hogy van VIP-váró is, ahová szerencsére érvényes volt a soft-sleeper jegyünk, így a maradék pár órát a vonat indulásáig bőrfotelokban csövezve töltöttük el. A vonat indulása előtt iszonyatos tömegjelenetek zajlottak le, mindenki elsőnek akart felszállni. Szerencsénkre, itt is a VIP-eseket, azaz minket engedtek előre.

Datongba másnap kora reggel érkeztünk meg. Itt egyből át is mentünk a jegypénztárba és megpróbáltunk jegyet venni. Előrelátóak voltunk és még Pekingben a hostelben írattunk kis kártyákat, hogy mit is szeretnénk. Soft-sleeper ekkor és ekkor Xian-ba, soft-sleeper ekkor és ekkor vissza Pekingbe, hard-sleeper, satöbbi, satöbbi. Szépen sorban pakoltuk ki őket a pultra, de mindegyiknél csak a fejét rázta a pénztáros, míg végül az utolsó kártyánkat is ki kellett játszanunk: bármilyen jegy vissza Pekingbe. Végül 28.-ára volt még 3 szabad jegy hard-seater (ennél lejjebb gyakorlatilag nincs) kategóriában, amiből kettőre mi le is csaptunk. De addig még volt pár napunk nézelődni.

Első nap Datongot derítettük fel. Gary-n ekkor már látszódott, hogy mi az a kultúrsokk. Hát igen, ez nem Peking, ez a vidéki Kína. Én azért már hozzászoktam az utcán fekvő döglött állatok, a hűtés nélküli hentespultok és ilyenek látványához, az ezekkel járó szagokhoz.


Kilenc sárkány fala, Datong
Dob torony, Datong
mi szem-szájnak ingere, Datong

Délután kibuszoztunk a közeli Yungang barlangokhoz, ahol láttunk egy csomó Buddha-szobrot. Igen, barlangokban.





Másnap hajnalra ledumáltunk egy taxit, aki egész napos túrára vitt minket a 70 km-re lévő Mú Tá-ba, majd pedig a Jinlong kanyonban lévő függő kolostorhoz. Mú Tá-ban a fő látványosság egy teljes egészében fából épült pagoda, ami egyike a Föld legöregebb fából készült épületeinek (XI.sz.) és aminek építésénél állítólag egyetlen darab szöget sem használtak. A pagoda egyébként egy jó magas álló Buddha szobor köré van építve. Miután jól megnéztük magunknak a pagodát kívülről és belülről is, átkocsikáztunk a pár órányira lévő függő kolostorhoz, ami azért nagyon érdekes, mert függ. Ezért is hívják így. Jól is néz ki, na.


fapagoda, Mú Tá
bejárat a függő kolostorba
kolostorfüggő


És akkor visszautaztunk Pekingbe... Hát... A hard-seater, ahogy a neve is sugallja, ülőhely. Ha van hely. Nekünk szerencsénk volt, még le tudtunk ülni, de persze egy kétszemélyes padon négyen ültek. Vagy többen. És egy csomóan álltak, vagy a bőröndjeiken, csomagjaikon egyensúlyoztak végig az úton. És persze étkeztek (na, jó: zabáltak). Levegő persze semmi. De legalább ezt is megtapasztaltuk.


hard-seater

Pekingben újra a jól bevált hostelben szálltunk meg. Utolsó előtti teljes napunkon egy angol párral elmentünk a nyári palotába, majd az állatkertbe pandát nézni, este pedig a Wangfujing utcában kajáltunk mindenféle bogarat, kígyót, százlábút, tengeri csikót, meg hasonlókat. Persze mindent én kóstoltam meg először, aztán referáltam és ha okés volt, akkor kipróbálták a többiek is.


Nyári palota


nem az örökkévalóságnak alkot...
én, Fran (UK), Gary és Karl (UK)
a nyári palota kertjében

csak lazán
csíkok és vonalak
Wangfujing snack street
a százlábú nem volt finom
(de milyen nehéz lehetett felhúzni egy hurkapálcára...)
tücskök, bogarak, skorpiók
szellemkép
nevelő szándék
bármikor, bárhol

Utolsó nap a szolnoki Csomán testvérekkel kibuszoztunk a Ming sírokhoz és a Nagy Falhoz, majd este elmentünk kajálni egy közeli étterembe. Olyan kaját ettünk, amit magunknak készítettünk el az asztalnál, az asztal közepén fortyogó lében. Négyünk közül hárman csípőset kértünk és csak egyikünk kért nem csípőset, így a nagyobb edényben csípős, míg a kisebben nem csípős főzőlét kaptunk. Hát, mit mondjak, nem bírtuk megenni a csípőset... Ott könnyeztünk, prüszköltünk, meg minden. A szomszéd asztalnál a helyiek meg jókat röhögtek rajtunk. Így aztán jobb híján a nem csípős levest töltögettük utána a tányérunkba, ill. abban főztük meg a sok-sok hozzávalót, mindenféle húsokat, zöldségeket.


nem raktár, ezek a Ming sírok
Nagy fal
már a Paralimpiára készülnek a díszletek
a kör négyszögesítése
kívül a csípős, belül a normál leves

Másnap aztán visszarepültünk Bécsbe, ahol anyu és Gary anyukája várt minket.


libasor
nem rám vártak...
azért ennek mekkora az esélye?
(Schwechat, Ausztria)
de megjöttünk mi is

2008. augusztus 25., hétfő

Pekingi kacsa – vasárnap

Halliho!


Most épp a záróünnepséget nézzük. 
A hostelben dumpling party-t rendeztek a helyiek, úgyhogy most majd' minden vendég itt van és nézi a tv-t.
De hol is hagytuk abba?
Tegnap megnéztük a női kézi bronz meccset és a döntőt. Hát mit mondjunk, (...) Születtek is összeesküvés elméletek a koreai óvás, majd annak visszavonása és a mai bíróküldés miatt. Viszont ezután (...) nem volt kérdéses, kinek drukkoljunk a döntőben. Amikor 13:3-nál elkezdtük, hogy "odin, dva, tri... deszity", hát, hogy is mondjam, osztatlan sikert arattunk az egyik oldalon, a másik meg nem érdekelt.
Ma reggel korán keltem, hátha tudok szerezni jegyet a vízilabda döntőre a feketepiacon. 3,25-szörös áron, sikerült is vennem. Ami elég jónak mondható, mert aztán elég hamar felment az árfolyam. De a lényeg, mission accomplished. Utána már csak el kellett tölteni az időt valahogy. A 40km-nél megnéztem a maratont. Majd bementem az olimpiai sportcentrumba. Először a spanyol-horvát meccs volt az 5. helyért, aztán a baromi unalmas bronzmeccs a szerbek és friss EB-győztes Montenegró között, és végül a döntő. Nagyon sokan voltak, sok amerikai és sok magyar. A különbség csak annyi volt, hogy a magyarok nagy része "valahogy bejutott"... Na mindegy. A hangulat legalább jó volt. Es végre az eredmény is. Elég sokáig ünnepeltünk.
Számunkra ezzel be is fejeződött az olimpia.
Megvettük jegyünket Datongba, holnap indulunk. Hogy hová megyünk még és meddig maradunk, még nem tudjuk. Jegyet ugyanis csak ott lehet venni, ahonnan utazik az ember, így egyelőre csak Pekingből kifelé van jegyünk. Valószínű, inkább a közelben maradunk. Ami fix, hogy holnap éjszakai vonattal megyünk és aztán két éjszakára foglaltattunk szállást Datongban. A vonat indulása előtt még megnézzük holnap a Lama templomot, ha már egyszer itt lakunk mellette egy hete... A többi egyelőre: ???
Olimpiai közvetítésünket olvashatták...
Üdv.András


olimpiai park

olimpiai park

az igazi és élő (olimpiai park)


maratoni közvetítés

minden fontos infó a képen

Hajrá!

ebből gól lett

megvan!


sárkányröptetés

He???
Végül is, ki mondta, hogy csak a nők kötögethetnek...

pályaudvar
nem kicsi...


2008. augusztus 23., szombat

Pekingi kacsa – péntek

Halliho!

Hát ez is megvan...
De ugorjunk inkább vissza az időben! Az eső elállt, de az öttusára nem jutottam be. Ahogy hallom, nem is baj... Viszont egy orosz pártól nagyon jutányos áron szereztem egy belépőt a kézi elődöntőre. Gary akkor már feladta a keresgélést, így egyedül voltam, ezért le is csaptam erre a lehetőségre. A stadionba menet összefutottam 4 magyar triatlonos lánnyal, nekik is segítettem jegyet venni (igaz, nekik a feketepiacon kicsit drágább volt...). Bent aztán a magyar tábor szélén ültem Kökény Beával és még pár olimpikonnal, sportvezetővel. Ott ült egy új-zélandi csaj is, aki először volt kézilabda meccsen és lelkesen kiabálta, hogy "let's go Russia", bár erről elég hamar sikerült lebeszélnem, így aztán inkább nekünk szurkolt. Az előttem ülők (...) is a magyaroknak szurkoltak, pedig franciák voltak. Sajnos a meccs nem sikerült valami jól, bár a második félidő már nem volt olyan rossz... Azért ettől a csapattól már ez is szép.
Ma reggel kicsit shoppingultunk, majd elindultunk az evezős pályára, a "Sunyiba". A város széléről olimpiai busszal akartunk menni, de az elég ritkán járt, ráadásul mindig tele volt már addigra, ezért egy spanyol csajjal úgy döntöttünk, inkább taxizunk. Jól megbeszéltük, hogy ő benne  lenne, ha megnyernék a kenu 1-es 1000m-t, mi meg megnyerhetjük a többit. Aztán mi lett...
Megnyertük mi!
Aztán leült elénk a női 8-as evezés friss olimpiai bajnoka Susan Francia, azaz Francia Zsuzsi. A szülei és a nagynénje már ott voltak a magyar táborban. Bár ő még Magyarországon született, de már kisgyerekkora óta az USA-ban él, de mivel minden évben hazajár Magyarországra, nagyon jól beszél magyarul. Nagyon közvetlen volt, megmutatta az aranyát, jól elbeszélgettünk mindenféléről. Igaz, előtte a rokonokkal, akikről akkor még nem tudtuk, hogy kik, is elég jól összehaverkodtunk ott, így azért könnyebb volt.
Aztán a kenu 2-es bronz is félelmetes érzés volt. Kb. mindenki úgy ujjongott, mintha arany lenne...
Amúgy az egyik szomszédunkat felhívták otthonról, hogy láttak minket a tv-ben. Úgyhogy otthon majd jól kikockázok mindent. (Köszi, Andi!)
De a lényeg, megvan az arany, így holnap (ma) nyugodt szívvel választjuk a kézilabdát.
Este elmentünk kajálni pár angol sráccal a hotelból, most jöttünk haza. (Kedvencünk az étlapról: Deep Fried Fresh Milk... Sajnos nem volt, hogy kipróbálhassuk.) Lassan megyek is aludni.
Üdv.András

magyar-orosz

magyar, amerikai, Francia

magyar-spanyol

magyar!
az első arany

ez a kenu kettes sajnos igazából hármas...