Éjszakai vonattal indultunk a Nyugati pályaudvarról Datongba. Elég későn indult a vonat, ezért nehéznek ígérkezett a várakozás a kemény műanyag székeken, de egy rövid egészségügyi séta alkalmával felfedeztem, hogy van VIP-váró is, ahová szerencsére érvényes volt a soft-sleeper jegyünk, így a maradék pár órát a vonat indulásáig bőrfotelokban csövezve töltöttük el. A vonat indulása előtt iszonyatos tömegjelenetek zajlottak le, mindenki elsőnek akart felszállni. Szerencsénkre, itt is a VIP-eseket, azaz minket engedtek előre.
Datongba másnap kora reggel érkeztünk meg. Itt egyből át is mentünk a jegypénztárba és megpróbáltunk jegyet venni. Előrelátóak voltunk és még Pekingben a hostelben írattunk kis kártyákat, hogy mit is szeretnénk. Soft-sleeper ekkor és ekkor Xian-ba, soft-sleeper ekkor és ekkor vissza Pekingbe, hard-sleeper, satöbbi, satöbbi. Szépen sorban pakoltuk ki őket a pultra, de mindegyiknél csak a fejét rázta a pénztáros, míg végül az utolsó kártyánkat is ki kellett játszanunk: bármilyen jegy vissza Pekingbe. Végül 28.-ára volt még 3 szabad jegy hard-seater (ennél lejjebb gyakorlatilag nincs) kategóriában, amiből kettőre mi le is csaptunk. De addig még volt pár napunk nézelődni.
Első nap Datongot derítettük fel. Gary-n ekkor már látszódott, hogy mi az a kultúrsokk. Hát igen, ez nem Peking, ez a vidéki Kína. Én azért már hozzászoktam az utcán fekvő döglött állatok, a hűtés nélküli hentespultok és ilyenek látványához, az ezekkel járó szagokhoz.
 |
| Kilenc sárkány fala, Datong |
 |
| Dob torony, Datong |
 |
| mi szem-szájnak ingere, Datong |
Délután kibuszoztunk a közeli Yungang barlangokhoz, ahol láttunk egy csomó Buddha-szobrot. Igen, barlangokban.
Másnap hajnalra ledumáltunk egy taxit, aki egész napos túrára vitt minket a 70 km-re lévő Mú Tá-ba, majd pedig a Jinlong kanyonban lévő függő kolostorhoz. Mú Tá-ban a fő látványosság egy teljes egészében fából épült pagoda, ami egyike a Föld legöregebb fából készült épületeinek (XI.sz.) és aminek építésénél állítólag egyetlen darab szöget sem használtak. A pagoda egyébként egy jó magas álló Buddha szobor köré van építve. Miután jól megnéztük magunknak a pagodát kívülről és belülről is, átkocsikáztunk a pár órányira lévő függő kolostorhoz, ami azért nagyon érdekes, mert függ. Ezért is hívják így. Jól is néz ki, na.
 |
| fapagoda, Mú Tá |
 |
| bejárat a függő kolostorba |
 |
| kolostorfüggő |
És akkor visszautaztunk Pekingbe... Hát... A hard-seater, ahogy a neve is sugallja, ülőhely. Ha van hely. Nekünk szerencsénk volt, még le tudtunk ülni, de persze egy kétszemélyes padon négyen ültek. Vagy többen. És egy csomóan álltak, vagy a bőröndjeiken, csomagjaikon egyensúlyoztak végig az úton. És persze étkeztek (na, jó: zabáltak). Levegő persze semmi. De legalább ezt is megtapasztaltuk.
 |
| hard-seater |
Pekingben újra a jól bevált hostelben szálltunk meg. Utolsó előtti teljes napunkon egy angol párral elmentünk a nyári palotába, majd az állatkertbe pandát nézni, este pedig a Wangfujing utcában kajáltunk mindenféle bogarat, kígyót, százlábút, tengeri csikót, meg hasonlókat. Persze mindent én kóstoltam meg először, aztán referáltam és ha okés volt, akkor kipróbálták a többiek is.
 |
| Nyári palota |
 |
| nem az örökkévalóságnak alkot... |
 |
én, Fran (UK), Gary és Karl (UK)
a nyári palota kertjében |
 |
| csak lazán |
 |
| csíkok és vonalak |
 |
| Wangfujing snack street |
 |
a százlábú nem volt finom
(de milyen nehéz lehetett felhúzni egy hurkapálcára...) |
 |
| tücskök, bogarak, skorpiók |
 |
| szellemkép |
 |
| nevelő szándék |
 |
| bármikor, bárhol |
Utolsó nap a szolnoki Csomán testvérekkel kibuszoztunk a Ming sírokhoz és a Nagy Falhoz, majd este elmentünk kajálni egy közeli étterembe. Olyan kaját ettünk, amit magunknak készítettünk el az asztalnál, az asztal közepén fortyogó lében. Négyünk közül hárman csípőset kértünk és csak egyikünk kért nem csípőset, így a nagyobb edényben csípős, míg a kisebben nem csípős főzőlét kaptunk. Hát, mit mondjak, nem bírtuk megenni a csípőset... Ott könnyeztünk, prüszköltünk, meg minden. A szomszéd asztalnál a helyiek meg jókat röhögtek rajtunk. Így aztán jobb híján a nem csípős levest töltögettük utána a tányérunkba, ill. abban főztük meg a sok-sok hozzávalót, mindenféle húsokat, zöldségeket.
 |
| nem raktár, ezek a Ming sírok |
 |
| Nagy fal |
 |
| már a Paralimpiára készülnek a díszletek |
 |
| a kör négyszögesítése |
 |
| kívül a csípős, belül a normál leves |
Másnap aztán visszarepültünk Bécsbe, ahol anyu és Gary anyukája várt minket.
 |
| libasor |
 |
nem rám vártak...
azért ennek mekkora az esélye?
(Schwechat, Ausztria) |
 |
| de megjöttünk mi is |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése