10-12. nap, Tobolsk-Novosibirsk

Szerda este átaludtam Ázsiába.

Újabb éjszakai vonattal átszeltem az Uralt, tegnap előtt pedig megérkeztem Szibéria régi fővárosába, Tobolszkba. Ez a város határozottan tetszik. A fehér kreml az első kőből épült volt annak idején. Az achilleszem úgy-ahogy elvan, de azért örültem, hogy a szállásom pont a Kreml tövében van. Az esti bevásárláskor sikerült valami „kolostor” nevű ásványvizet vennem. Remélem, legalább valami csodatévő szenteltvíz, mert az íze borzasztó volt. Ha erre jártok, ilyet ne vegyetek! Én persze, egyből kettőt vettem… Na mindegy, ha jó az achilleszemre, akkor iszok még belőle egy keveset. Azért persze, visszamentem a boltba másfajta vízért.

A tegnapi napot teljes egészében a vonaton töltöttem, de úgyis esett az eső Tobolszkban, amikor reggel elindultam. Mondhatni, végre. Remélem, nem csak a páratartalom lesz nagyobb.

St. Sofia katedrális, kreml, Tobolsk

A kreml udvara a hagymában

Ma érkeztem meg Novoszibirszkbe, a térség új fővárosába. Barátságos, 20 fok körüli hőmérséklet és felhős ég fogadott. Ide nem terveztem anno jönni, de csak így volt jegy. Nem bánom, elég kellemesen csalódtam. Sok látnivaló nincs, de kellemesnek tűnik a város.  Ja, és elvileg 1915-ben itt volt Oroszország földrajzi közepe, legalábbis akkor ezért építettek egy kis templomot ide. És ma volt az első nap, hogy kizárólag itteni beszerzésű élelmiszert fogyasztottam. Ebédelni pl. egy ujgur kajáldában voltam, ahol olyasmi dumpling-ot (helyiül „menti”) ettem, mint anno Kínában. Ott is ízlett, itt is jó volt.

Recap: After crossing the Ural mountains two nights ago, I am now in Asia. I spent the day before yesterday in Tobolsk, the former capital of Siberia. I really like this town with it’s white kremlin. I was riding the train the whole day long yesterday to arrive today in the region’s current capital city, Novosibirsk. There’s not much to see here, but the town looks quite okey.

szoba kilátással, Novosibirsk

- Ők voltak!
Novosibirsk

haladni a korral, Novosibirsk

9. nap, Perm-36

A szerdai napot még az Ural európai oldalán töltöttem, pontosabban Perm-ben és környékén. Perm-től kb. 100km-re egy régi munkatábort (Perm-36) látogattam meg. A múzeum angol nyelvű videója alapján a rendszerváltáskor lebuldózerozták az összes ilyen munkatábort, de itt megmaradt egy pár épület. Most ezeket próbálják felújítani, helyrehozni. Tulajdonképpen nem is egy, hanem mindjárt két táborról beszélhetünk, mert egymástól kb. fél kilométerre van két komplexum. Az egyik a „legveszélyesebbnek” kikiáltott politikai foglyok tábora volt. Ott, naponta egyszer mehettek ki pár percre a cellából egy 2x2 méteres, felül nyitott (persze szögesdrótháló azért volt) lyukba sétálni, még a cellájuk ablakából is csak egy két méterre lévő deszkapalánkot láttak…

Recap: I visited Perm-36, a working camp of the former Soviet Union yesterday. According to the English language video tape, this one is the best preserved working camp in Russia since they tried to completely destroy them at the end of that era.

7-8. nap, Nizhny Novgorod-Perm (még Európa)

Szóval ott tartottunk, hogy kettéváltak útjaink. Dani épségben hazaért, és még én is életben vagyok, pedig már egyedül szelem a kilométereket.

A moszkvai várakozás borzalmas volt. Iszonyatos volt a hőség. Mondjuk, nem csoda, nincs ideje lehűlni a városnak, alig pár órát nem süt csak a nap és a sok beton…

A vonat viszont légkondicionált volt, igaz, nem tudtam sokáig élvezni, mert hajnali öt előtt már meg is érkeztem Nizhniy Novgorodba (igazából, nem tudom, hogy írjam az orosz neveket, úgyhogy majd az lesz, hogy ahogy éppen kézre esik). Sejtettem, hogy ennek meglesz még a böjtje. A cuccot leadtam a pályaudvar csomagmegőrzőjében és a kis hátizsákot a vállamra kapva nyakamba vettem a még szinte teljesen kihalt várost. Reggel hét se volt még mire felértem a kremlbe (ti. ez a várat jelenti, ami sok helyen van) és már láttam a fél várost. Kerestem egy árnyékos helyet kilátással a Volgára, megreggeliztem, majd egy szimpatikus padon eldőltem és majdnem délig aludtam. Akkor már kezdett elmenni az árnyék a fejem fölül, úgyhogy amúgy is menni kellett. Az őrzésemről a közeli állami épület biztonságát nyújtó katonák gondoskodtak. Szerencsére nem volt ellenvetésük. A kremlben remek második világháborús haditechnikai park volt, ami minden kisgyerek lelkesedését felkeltette. Meg az enyémet. Abból látszik, hogy már kinőttem ebből a korból, hogy nem akartam minden egyes ágyúra és tankra felmászni. Szerencsére, a következő látnivaló, a 19. századi városi életet bemutató bronz szobrokkal teletűzdelt sétálóutca a kreml kapujában nyílt, így nem kellett sokat vándorolnom a melegtől és kialvatlanságtól egyre levertebben. A Gorkij Parkban (ez is mindenhol van), aztán megint leültem egy árnyékos padra és… nem, nem aludtam el. Legalábbis, még nem. Magamban most is azon röhögtem, hogy ahogy azt már Moszkvában is megfigyeltük, a nők több, mint fele magas sarkú cipőben jár, vagyis próbál járni, mert 90%-uk csak csetlik-botlik benne. De legalább kitartóak és lelkesek. Na, közben mégis elaludtam…

A vonatom este 11 után indult tovább Perm-be, addig valahogy el kellett ütni az időt. Ki tudja, mikor lesz rá legközelebb lehetőségem, elmentem hát a pályaudvar vécéjére. Na, ekkor tudtam: az utazás elkezdődött.

központi figura

Kreml és Volga

T-34

Tükröm, tükröm...

a vonat ablakából

Perm-be helyi idő szerint ma délután 4-kor értem. Kicsit fáj az achillesem, ezért megnéztem a gyógyszertáramat és megdöbbenve tapasztaltam, hogy nincsen széntablettám! Széntabletta nélkül nem utazó az utazó, így egy közeli patikában valami széntablettát is vettem a gyulladáscsökkentő kenőcs mellé (remélem, tényleg az, activity-ből mindig jó voltam, a szótárban az összes releváns szóból csak az volt benne, hogy „gyulladt”… A széntablettát nem kellett elmutogatni, azt szerencsére sikerült kiszótárazni.)

Holnapra intéztem magamnak egy taxit, ami majd elvisz egy híres (hírhedt) munkatáborba, innen 120km-re. Alig pár száz rubellel lesz drágább így a kirándulás, viszont sokkal kényelmesebb és biztosan visszaérek a vonatom indulásáig.

Recap: I visited Nizhny Novgorod yesterday. Since I arrived there before 5am, I had already seen half of the city before people started to fill the streets. I filled my sleeping need with resting on a bench in the city's Kremlin with a view on the Volga river. After completing my N.N. tour I took another night train to Perm, still on the European side of the Ural mountains. Here I'll take a short trip tomorrow to a former working camp about 120km from Perm.

6. nap, Moszkva (egyelőre utoljára)

Ma szétszéledünk. Dani nyugatnak veszi az útját és hazarepül, én pedig folytatom, azaz inkább megkezdem transz-szibériai utazásom.

A moszkvai hostelben segítettek szállást foglalni az eddig fehér foltnak számító Tobolszkba, így már van egy rózsaszín post-it cetlim egy névvel és egy címmel...

Ma egyébként relaxációs napot tartunk. Reggel még kimentünk a közeli Gorkij parkba a szökőkúthoz zenét hallgatni, aztán délben kicsekkoltunk a szobából, most pedig a hostel "halljában" ejtőzünk. Késő délután elkísérem Danit a Beloruszkaja pályaudvarra, ahonnan elvileg a reptéri vonat indul, majd átmegyek én is arra a pályaudvarra, ahonnan az én vonatom indul éjszaka. Reggelre elvileg már Nizhny Novgorodban leszek, ott viszont nem alszom meg, hanem még az aznap éjszakai vonattal továbbmegyek, úgyhogy nem tudom mikor leszek újra netközelben.

Recap: It's our last day in Moscow. We have been relaxing in nearby Gorkiy Park and in the hostel. I'll go with Dani to Beloruskaya station later in the afternoon and see him getting into the train going to the airport, and I'll still have plenty of time to get to my station. I'll be in Nizhny Novgorod tomorrow and take another night train onwards, so I don't know when I'll have net connection again.

4-5. nap, Moszkva (már nem sokáig)

Pénteken a terveknek megfelelően a Novodevichi kolostort és temetőt néztük meg a Luzhniki stadion tőszomszédságában. A kolostor semmit sem változott az utóbbi 10 évben, legalábbis amennyire emlékszem rá, viszont a temető újabb neves személy sírjával bővült. Jelcin sírja joggal pályázhat a legrondább címre, de hogy feltűnő és színes, az biztos. Gyakorlatilag egy betontömb lefestve orosz zászlónak… Persze más híres sírokat is megkerestünk, bár a közelgő eső kicsit siettetett minket. Azért még láttuk a politikusok közül Hruscsov, a költők és írók parcellájában Csehov, Gogol és Bulgakov sírját. Majd eleredt az eső. Egy közeli szupermarketbe menekültünk és eldöntöttük, hogy itt a ragyogó alkalom metrózni egy kicsit. Így hát felszálltunk, leszálltunk, átszálltunk, és így tovább. Persze nem mindig ebben a sorrendben… A cél pedig a híresen díszes moszkvai  metróállomások felfedezése volt. Mikor már untuk a sok mosolygó gyereket és szorgos munkást (Leninből sohasem elég) visszamentünk a szállásra és főztünk magunknak egy zacskós levest pihenésképpen. A hostel melletti hídon pedig tangót táncoltak az emberek. Aztán elindultunk a Vörös térre esti képeket készíteni. Eddig ez a dolog nem nagyon foglalkoztatott minket, így nem tűnt fel, hogy a sötétedés itt viszonylag relatív fogalom éjfélig, így az este 9-es érkezésünk csöppet korainak bizonyult… Azért kivártuk a sorunk. Közben meg jókat röhögtünk azon, ahogy a helyi nők és lányok milyen hülyén pózolnak minden egyes fotóhoz. És végül úgy-ahogy be is sötétedett.

Szombaton a Kreml volt soron. Szerencsére még a nagy tömeg előtt sikerült bemennünk, így nem kellett mindenhol nyomorognunk és még a katonai parádén is jutott nekünk hely az első sorban. A Kreml-től egy hangszermúzeumba szerettünk volna menni, de ott szerintünk igen erősen le akartak minket húzni, így inkább otthagytuk őket. Danit kicsit fel is idegesítették, így jöhetett a shopping-terápia: irány a helyi Ecseri piac. Persze mi az ilyen shoppingolós dolgokban nem nagyon hiszünk, így ellenálltunk a szamovárok és matrjoska baba csapatok csábításának. Pedig még Patriots-os is volt. Tom Brady, persze…

Recap: We visited the Novodevichy convent and cemetery near the Luzhniki stadium. Here are some famous Russians buried like Yeltsin, Hruscev, Tsehov, Gogol, etc. After it began to rain, we decided to discover the famous subway stations of Moscow. We tried to make some night shots on Red square, but waiting from 9pm turned out to be a bit of early given the sun set just before midnight…

Saturday was Kremlin day, including a military parade and just too much tourists everywhere. We resisted the seduction of millions of matrjoshka puppets and other souvenirs at the Izmaylovo market to finish the day.

Novodevichi

Csehov sírja, Novodevichi

Kreml

emléktábla, valahol Moszkvában
(a felirat pedig: Béla Kun)

Izmaylovo piac

special edition: Metro-Art, Moszkva

Volt idő, amikor mindenre volt energia, így arra is, hogy jónéhány metróállomást alaposan kidekoráljanak. Porcelán, márvány, arany, minden van.

Recap: There are quite a few nicely (well, interestingly) decorated subway stations all over Moscow.

Komsomolskaya

Prospekt Mira

Prospekt Mira

Barikadnaya

Barikadnaya

3. nap, Moszkva

A beígért eső eddig elmaradt, így Dani névnapját újabb kiadós sétával és este egy rendes vacsorával ünnepeltük. Amit ma láttunk: Lenin (állítólag), Vaszilij Blazsenij székesegyház, Gorkij Park (aka a Kultúra Parkja), Buran, Arbat.

Az idő eddig döglesztően meleg volt, bár most villámlik, úgyhogy van remény egy kis lehűlésre.

Recap: A hot day in Moscow. We checked out uncle Lenin, the Vasiliy Blazeniy cathedral, Gorkiy Park (aka Park of Culture), Buran, Arbat street.

Arbat

Buran

0-2. nap, Dunakeszi-Budapest-Moszkva

Moszkvában vagyunk!

Valamivel több, mint 37 óra vonatozás után, igaz 3 perc késéssel, helyi idő szerint reggel 10-kor megérkeztünk Moszkvába. A tegnapi napot majdnem végig Ukrajnában töltöttük. Uliana, Sergiy és Dima jóvoltából már ismerős állomások jöttek sorban: Lviv (Lvov/Lemberg, ahogy tetszik), Ternopil, Kijev.

A szálláson elintézik nekem az idegenrendészeti regisztrációt, így ezzel legalább nem kell húznom az időt. Hátra volt viszont a Budapesten vásárolt e-jegyek beváltása hagyományos papíralapú jegyekre, ehhez el kellett mennem (igazából ezért aztán Daninak is, szóval inkább: mennünk) arra a pályaudvarra, ahonnan vasárnap elutazom. Ez volt délutáni városnéző körutunk első állomása. Jó sokat sétáltunk (Kitay Gorod, Bolshoi Színház, KGB, stb.), és mivel holnapra esőt mondtak, ezért biztos, ami biztos alapon gyorsan megnéztük a Vörös teret is. A Kreml-nél még átengedtük magunk előtt az elnök konvoját, majd szépen lassan visszaballagtunk a hostelhoz.

A szálláson aztán jól megvacsoráztunk a maradék romlandónak ítélt kajákból.

Recap: We are in Moscow! After more than 37 hours on train we arrived with a delay of no more than 3 minutes. I have changed my e-tickets to normal paper copies at the train station where I’ll depart from to Siberia. We have already seen Kitay Gorod, Bolshoi Theatre, KGB, Red Square, etc.

0. nap, Dunakeszi/Budapest

Megvan a mongol vízum! Köszönet a Mongol Nagykövetség mukatársainak a gyors és rugalmas vízumügyintézésért!

A cuccokat már szombaton bepakoltam, így most már csak azon kell gondolkoznom, hogy mit felejtettem el... A vonat este 18:40-kor indul a Keletiből. Nincs már messze...

Recap: I got the Mongolian visa! Thanks to the staff of the Mongolian Embassy. Our train to Moscow departs at 6:40pm.

-5. nap, Dunakeszi

Igazából, csak ki szeretném próbálni, hogy tudok-e írni, ill. hogy az hogy jelenik meg.

De ha már itt vagyok... Szóval, kicsit csökkent a mongol leágazás esélye, mert ezen a héten nemzeti ünnep van Mongóliában, ezért egész héten zárva a nagykövetség... Sajnos előtte nem tudtam intézni a mongol vízumot, mert az oroszt is csak múlt pénteken kaptam meg. Szerencsére azonban, hétfőn csak este 6 után indul a vonat, így megpróbálom, hátha még aznap el tudom intézni. Ha nem, akkor még Moszkvában megpróbálom.

A vonatjegy Irkutszkig megvan és néhány szállást is lefoglaltam már. Dani Moszkváig jön velem. A cuccok nagy része összekészítve, már csak pár(?) apróság(?) hiányzik...