Mini Monaco Menet - 4-8. nap - IMM - Mugello / Scarperia

Szóval, csütörtökön este 6 felé beértünk az IMM-re. Sorbanállás közben ronggyá áztunk, a magyaroknak kijelölt terület csupa sár, de valami csoda folytán egy órára elállt az eső, így legalább a sátrakat szárazon tudtuk felállítani. A forróvizes fürdő azért jól jött este.

A pénteket mindenki vásárlással kezdte: volt aki már reggel belevetette magát az árusok forgatagába használt és új alkatrészek után kutatva, de sokan inkább gumicsizmát kerestek a közeli városokban... Az egész IMM amúgy nagyon hasonlított a 2009-es angliaira, pont olyan mocsár volt a sok esőtől és olyan lehangoló a vizesblokk, csak ott legalább az első nap után kisütött a nap, itt meg kábé minden nap alaposan eláztunk legalább egyszer...

recycling

Persze, azért jó volt. A legjobb az volt, hogy felmehettünk egy körre a Mugello-i versenpályára. Baromi jól nézett ki, amikor sok száz Mini egyszerre vonult fel a pályán.

Vasárnap megnéztem Scarperia-t is, ha már egyszer itt voltam 4 napig...

Az eredeti csapat nagy része vasárnap este hazaindult, de én maradtam hétfő reggelig. Megvártuk az esti kulcsátadást és aludtunk még egy utolsót. Király Ferivel, Dobos Sanyival és Gojóval reggel 9 előtt indultunk haza és este 9 után már otthon is voltam.

See you next year in the UK!

Mini Monaco Menet - 7. nap - San Gimignano

A legeredetibb tervek szerint Cinque Terra-tól az IMM felé még útba ejtettük volna San Gimignano-t is, de aztán a szállás annyira távol esett, hogy ezt nem lehetett bezsúfolni egy napba, pedig akkor még nem is sejthettük, hogy micsoda tortúra lesz az a túra csütörtökön. Na mindegy, én mindenféleképpen meg akartam nézni ezt a falut Siena-tól északra, mely leginkább sok magas tornyáról ismert. Mivel tényleg magasak a tornyok, így már messziről látszanak a toszkán tájban. Azért én kicsit közelebb mentem. A vasárnapom pont szabad volt, nem volt semmi kötött program az IMM-en és úgysem akartam aznap este hazaindulni, így remek ötletnek bizonyult, hogy elautózzak a 100km-re fekvő kisvárosba. A Scarperia-t körülölelő völgyet elhagyva a nap is kisütött, így tényleg minden adva volt egy remek túrához. És nemcsak, hogy sütött a nap, de meleg is volt, így egy fagyit is ettem (nem megfeledkezve kedvenc fagyis társaimról). Kiadós séta után pont visszaértem az ilyenkor szokásos "végkiárusításra" az IMM vásárterén.

toszkán táj

Mini Monaco Menet - 4. nap - Riomaggiore (úton az IMM-re)

Mivel Gyuriék kocsija nem jött rendbe, ezért ők már hajnali 4-kor elindultak az előre kijelölt cél, azaz Vernazza,a Cinque Terra egyik faluja felé, hogy a parti úton pont akkor érjenek oda, mint mi az autópályán haladva reggel 6 órai indulással. Na, ebből nem lett semmi...

Az még hagyján, hogy nem indultunk el időben, de aztán meg sem érkeztünk. Az eső nagyon durván szakadt egész úton. Hegynek felfelé is sokszor megcsúszott a kocsi az autópályán, ráadásul innen letérve, a szerpentineken még gyakorlatilag végig a felhők között is mentünk, éppenhogy láttuk a konvojban előttünk haladó féklámpáját. Mivel nem nagyon tudtuk, hogy Gyuriék merre járnak, ezért több helyen is megpróbáltuk "belőni" a pozíciójukat, vártunk rájuk, haladtunk, majd mindez újra elölről. Persze, a Vernazza-ba vezető út le volt zárva, ezért aztán új tervet kellett kiagyalni. Végül Gyuriék feladták és inkáb elindultak az IMM felé, míg mi az első utunkba eső Cinque Terra falu, azaz Riomaggiore felé vettük az irányt. Azért ez sem volt csúnya. A sok tökölésnek egyetlen pozitív velejárója volt, hogy mire a parti városkába értünk legalább az eső elállt, bár az ég továbbra is egyszínű szürke volt.

Végül délután 3 is volt már mire újra nekilódultunk és kábé 5-re értünk Scarperia-ba, a Mugello-i versenypályához, vagyis az IMM helyszínére.

Mini Monaco Menet - 3. nap - Sanremo

A szerdai nap nem volt annyira kötött, mint a keddi, bár akadt azért feladat. Először is, elmentünk bevásárolni a holnapi útra, ill. Gyuri Minijéhez kerestünk megfelelő olajadalékot, hogy valahogy eljusson Firenzéig. A délelőtt el is telt a bevásárlással, de ezt nem is nagyon bántuk, mert néha már esett egy-két csepp eső. Persze, erre számíthattunk, holnap az IMM első napja következik, sátorállítás, azaz tradicionálisan esni fog. Az időjárás mindenestre úgy néz ki, tiszteletben tartja a hagyományokat.

Bár az ég még szürke volt, ebéd után átruccantunk a szomszédos Sanremo-ba. Itt sem kaszinóztunk, de legalább jól elfáradtunk a hosszú sétában és a lányok is végre shoppingolhattak kicsit… Azért megnéztünk pár helyi látványosságot is, pl. a Nobel-villát.

Most itt ülök Arma di Taggia-ban, a szállás előtt a tengerparton és töltöm föl a képeket:

A Nobel-villa

Mini Monaco Menet - 2. nap - Monte Carlo Rallye

Reggel a 9 órára tervezett indulás helyett végül fél 10-kor indultunk el Monaco, ill. Franciaország felé, ami Minis körökben rendkívül jónak mondható... A cél Sospel volt a Monaco fölötti hegyekben, ahonnan a Monte Carlo Rallye egyik legendás szakasza indul a Col de Turini-hez. Az út nem indult zökkenőmentesen, az olasz-francia határon Gyuri kocsijában az olajnyomásjelző világítani kezdett. Kis kupaktanács után mind a hét autóval továbbmentünk. Tíz kilométer után Szabi jelezte, hogy nem úgy forog a kormány, ahogy azt ő szeretné, ezért egy félórás kis szervíz következett egy útba eső kis falu főterén.

Sospel

Molinet

Majd újra irány a hegy. Már alig volt hátra pár kanyar a Col de Turini-ig, amikor Gyuri úgy gondolta, inkább már csak lefelé menne, ezért az egyik visszafordítónál letettük a fehér Minit és hat autóval mentünk tovább. A tetőn a kötelező fotók után betértünk egy kocsmába, ahol a sok Monte Carlo Rallye-s relikvia között otthagytunk egy tavalyi füredi IMM-es rallye-táblát, amire "felvéstük" a hét Mini rendszámát. Bár tovább akartunk menni a szakasz végéig, de az út le volt zárva, így hát engedtünk a gravitációnak és elindultunk lefelé. Útközben felvettük Gyuri kocsiját, hogy a hegy aljára nekem is elmenjen a kuplungom. Szenes Laci mágikus erejének köszönhetően, csak bele kellett ülnie és máris újra volt pár sebesség. 

Col de Turini

Végig kettesben eljutottam Monte Carlo-ba, pár kép a kaszinó előtt, egy-két kör a forma 1-es pályán és már le is parkoltunk egy mélygarázsban, hogy végül gyalog is megnézhessük a várost.

az utcán találtuk

a Casino kertje

Mini Monaco Menet - 0-1. nap - Dunakeszi-Arma di Taggia

Az idei toszkánai Mini világtalálkozó előtt páran úgy gondoltuk, jó ötlet lenne elugrani előtte egy pár napra Monaco-ba és környékére, menni egy pár kanyart a legendás Monte Carlo rallye útvonalán. És aztán úgy lett, hogy tényleg elindultunk. Az eredeti tervek szerint vasárnap este 10-kor indult volna a csapat a tárnoki pihenőhelytől, hogy az éjszakát átautózva másnap délutánra megérkezzünk olaszországi szállásunkra, pár öbölnyi távolságra Monaco-tól. Persze nem 10-kor indult a társaság, én pedig nem Tárnokról tartottam velük. Hogy kicsit többet aludhassak (na, jó, pihenhessek) a hosszúnak ígérkező út előtt, én a vasárnapot Szemesen töltöttem és ott csatlakoztam be „menetben” a konvojba. Így én voltam a +1 a totós társaságban, azaz velem megvolt a 13+1 fő. De mondhatnánk azt is, így tizennégyen kétszer olyan gonoszak voltunk, mint „azok heten”. Este fél éjfélkor teljessé vált a menetoszlop, 7 Mini és egy Opel próbálta tartani a ritmust. Egy gyors hazai tankolás után hajnali fél 2-kor léptünk át Szlovéniába, hogy a napfelkeltét már az olasz határ közelében élvezhessük. Azaz, nem, álljunk csak meg. És tényleg, Szabi hangja szólt a rádión, „elment a kuplung”. A fizetőkapu előtt félrehúzódtunk, Laci gyorsan diagnosztizált, és orvosolta is a bajt, így rövid kényszerpihenő után folytathattuk is az utunkat. Tankolásnyi etapokban próbáltunk haladni, ezen csak kényszerűségből változtattunk: először alig találtunk megfelelő parkolót a reggeli elfogyasztásához, majd Laci klubos Minije kapott defektet.

ráhangolódás a tengerpartra: öbölben várakozunk a defektes kocsira

Mikor ez is meglett, annyira belejöttünk a pihenésbe, hogy rögtön ott is ragadtunk vagy két órára. Azért délelőtt 11 előtt már újra úton voltunk, így délután 3 körül már a tengerparti szerpentineken róttuk a kilométereket. A több, mint 1200 kilométert majd’ 17 óra alatt teljesítettük, melyhez csak egy-egy üveg kólára és ásványvízre meg két koffeintablettára (köszi a tippet!) volt szükség. Végül 4-kor értük el mai etapunk céljához, Arma di Taggia falucskába. Gyorsan elfoglaltuk szobáinkat a szállodában, ami csak a kedvünkért nyitott ki, majd irány a part. Már messziről látszott, hogy hideg a víz, és ezt empirikus úton is igazoltuk. Na, nem baj, most már elmondhatom, hogy idén már voltam a tengerben.

Már szinte csak szemünk kopogása tartott ébren minket, így a vacsorát tettük meg következő programpontnak, hogy a napot egy rövid sétával zárjuk, este 9-kor…