Az idei toszkánai Mini világtalálkozó előtt páran úgy
gondoltuk, jó ötlet lenne elugrani előtte egy pár napra Monaco-ba és környékére,
menni egy pár kanyart a legendás Monte Carlo rallye útvonalán. És aztán úgy
lett, hogy tényleg elindultunk. Az eredeti tervek szerint vasárnap este 10-kor
indult volna a csapat a tárnoki pihenőhelytől, hogy az éjszakát átautózva
másnap délutánra megérkezzünk olaszországi szállásunkra, pár öbölnyi távolságra
Monaco-tól. Persze nem 10-kor indult a társaság, én pedig nem Tárnokról
tartottam velük. Hogy kicsit többet aludhassak (na, jó, pihenhessek) a
hosszúnak ígérkező út előtt, én a vasárnapot Szemesen töltöttem és ott
csatlakoztam be „menetben” a konvojba. Így én voltam a +1 a totós társaságban,
azaz velem megvolt a 13+1 fő. De mondhatnánk azt is, így tizennégyen kétszer
olyan gonoszak voltunk, mint „azok heten”. Este fél éjfélkor teljessé vált a
menetoszlop, 7 Mini és egy Opel próbálta tartani a ritmust. Egy gyors hazai
tankolás után hajnali fél 2-kor léptünk át Szlovéniába, hogy a napfelkeltét már
az olasz határ közelében élvezhessük. Azaz, nem, álljunk csak meg. És tényleg,
Szabi hangja szólt a rádión, „elment a kuplung”. A fizetőkapu előtt
félrehúzódtunk, Laci gyorsan diagnosztizált, és orvosolta is a bajt, így rövid
kényszerpihenő után folytathattuk is az utunkat. Tankolásnyi etapokban
próbáltunk haladni, ezen csak kényszerűségből változtattunk: először alig találtunk megfelelő parkolót a reggeli
elfogyasztásához, majd Laci klubos Minije kapott defektet.
 |
| ráhangolódás a tengerpartra: öbölben várakozunk a defektes kocsira |
Mikor ez is meglett, annyira belejöttünk a pihenésbe, hogy
rögtön ott is ragadtunk vagy két órára. Azért délelőtt 11 előtt már újra úton
voltunk, így délután 3 körül már a tengerparti szerpentineken róttuk a
kilométereket. A több, mint 1200 kilométert majd’ 17 óra alatt teljesítettük,
melyhez csak egy-egy üveg kólára és ásványvízre meg két koffeintablettára
(köszi a tippet!) volt szükség. Végül 4-kor értük el mai etapunk céljához, Arma
di Taggia falucskába. Gyorsan elfoglaltuk szobáinkat a szállodában, ami csak a
kedvünkért nyitott ki, majd irány a part. Már messziről látszott, hogy hideg a
víz, és ezt empirikus úton is igazoltuk. Na, nem baj, most már elmondhatom,
hogy idén már voltam a tengerben.
Már szinte csak szemünk kopogása tartott ébren minket,
így a vacsorát tettük meg következő programpontnak, hogy a napot egy rövid
sétával zárjuk, este 9-kor…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése