Belgium - München - Gränitz

Mivel genti ismerősősöm épp nem volt otthon, ezért felhívtam Philipp barátomat, hogy náluk mi a helyzet. Épp ők sem voltak Freiburgban, mert Münchenbe utaztak a szülőkhöz, de mivel úgyis őket is ismerem már ezer éve, ezért hívtak, hogy menjek én is oda. Épp nagy családi összejövetel volt, mert Traude (Philipp felesége) bátyja, aki amúgy szintén Philipp és szintén régről ismerem, is pont ott volt náluk az ikreivel meg a szülőkkel, így volt négy nagyszülő és három unoka is.

A München felé vezető úton még útba ejtettem Sinnsheimet, mert meg szerettem volna nézni az ottani technikai (tulajdonképpen jármű) múzeumot. De mivel belefutottam egy majd' egyórás dugóba, pont öt perccel zárás előtt értem csak oda. Azért egy Minit láttam a kiállítóterembe belesve.

Mini can do

Mivel előző nap bejött a Miniben alvás (well, azért annyira nem kényelmes...), meg főleg az, hogy ha éjszaka vezetek akkor nem kell állandóan dugóban ácsorognom az autópályán, úgy döntöttem Drezda felé is inkább éjszaka utazom. A kihalt autópályán azonban nem nagyon volt nagyobb Raststätte, így már épp kicsit kezdtem izgulni, amikor végre feltűnt a tábla száz kilométerrel Zwickau előtt. Kábé eddig terveztem eljutni. Itt végül jó sokáig aludtam, reggel 7 is volt már mire felkeltem. A korábban begyűjtött wc-s bónokat beváltottam egy zuhanyzásra, így felfrissülve vághattam neki a reggeli etapnak.

Zwickauban megnéztem az August Horch Museum-ot, ami egy autós múzeum, ha ez még a nevéből nem derült ki mindenkinek. Elég jó, csak túl sok volt a kínai, akik minden képbe belemásztak... A város maga nem nagy szám, kábé, mint egy szlovák város, abszolút nem a németes alaposság jellemzi. Innen már csak egy rövid kis kocsikázás volt Drezda, ahol benéztem kedvenc túraboltomba, de most nem volt semmi jó dolog akciós, ezért kora délután el is indultam Mongóliában megismert ismerőseimhez a Grosshartmannsdorf--Brand-Erbisdorf--Gränitz háromszögben fekvő tanyájukra.