Kéktúra - Ősagárd-Katalinpuszta - OKT-18

 

Az autót Katalinpusztán, a Szepi fogadó utcájában egy térszerű helyen hagytam, majd busszal indultam Ősagárdra. A busz pontban 10 órakor tett ki a Rákóczi utca 51. elnevezésű buszmegállóban, ami pontosan ott van, ahol a kéktúra pecsételőpontja is. 10:05-kor már megvolt a pecsét és útnak is indultam.

 

Rögtön jobb oldalt egy jellegzetes kerítés mellett haladunk el, ugyanis az sílécekből lett kialakítva.

 

 

Nem sokkal arréb az út bal oldalán régen talán szebb napokat is látott, most már lyukas térkép mutatja a Naszály turistaútjait.

 

 

Kábé 5 perccel indulás után el is hagyjuk a falut és a mezőt a szélén megkerülve folytatjuk utunkat. A túloldalon az Y-elágazásban balra kell tartani, itt nehezen találtam meg a jelzést, illetve volt egy, de az pont az elágazás közepén, a két út között, de végül kiszúrtam egy másikat a villanypásztor oszlopán.

 

itt balra kell tartani

 

Kis erdős szakasz után újra egy mezőn haladunk, melyen közműhálózat halad keresztül, ezen a népi folklór elemei teszik vidámabbá az utunkat :-)

 

Ezután újra bemegyünk az erdőbe, kellemesen hullámzik az út, sehol egy nagyobb emelkedő vagy lejtő. Az első 3,7 km-t jó 45 perc alatt teszem meg. Ott, az országostól eltérő stílusú útjelző tábla tájékoztat minket arról, hogy már csak 1,8 km a Násznép-barlang, illetve 2,8 km a csúcs. Percben nem adják meg az utat, talán csak nem akarnak megrémíszteni, ugyanis itt egy keményebb kaptató következik. Naja, a csúcsra felfelé vezet az út... 25-30 perc után remek panoráma tárul a szemünk elé, majd további 5 perc után elérkezünk a letérőhöz, ami a barlanghoz vezet. A hegy oldalában kell menni, odafelé leginkább lefelé, visszafelé meg nyilván felfelé. Egy negyed órás kitérővel meg lehet nézni a barlangot. Bent csak egy denevér röpködött zavarodottan a fejlámpám fényében.

nem ez a barlang :-)

ez az

 

A kékre visszaérve és folytatva az utat felfelé, újabb negyed óra után értem fel a csúcsra, ahol egy geodéziai torony uralja a látképet.

 

Innen már lefelé vezet az út, 7 km Katalinpusztáig. Az eleje kifejezetten meredek lejtő. 5 km után csatlakozunk bele a tanösvénybe, pont egy függőhídnál, amin nekünk is át kell kelnünk. Hétvégente, szép időben innen már családok társaságában tehetjük meg a maradék körülbelül 2 km-t a kirándulóközpontig.

 

A pecsétet 13:20-kor ütöm be az igazolófüzetbe, majd még kábé 1 km a kéken, míg eljutok a kocsiig.

Táv: 13,8km

Szintidő: 4:30

Az én időm: 3:15

Jelzések: 8/10

Felszerelés

Felül: Hannah túrapóló
Alul: Marmot túranadrág, Lorpen túrazokni, Salomon X Ultra 2 Mid GTX cipő
Hátizsák: Osprey Talon 33

Kéktúra - Vállus-Lesenceistvánd-Tapolca - OKT-04

A Tapolca-Badacsony közötti szakaszhoz hasonlóan itt is sok volt a forgalmas aszfaltút, de azért talán arányaiban több volt a "hagyományos" ösvény.

Megint ugyanazzal a vonattal mentem Szemesről Tapolcára, mint múltkor. Csak most Tapolcán egyből buszra szálltam és elmentem Vállusra, innen terveztem aztán elbaktatni Tapolcára.

 

Vállusban az autóbusz-forduló nevű megállótól még kicsit Keszthely felé kell sétálni, pár száz méterre van a templom, ahol a hajdani kisboltra nőtt bokor takarásában a bolt falán található a bélyegző. Pontban 10 óra volt, mikor elindultam.

 

 

Vállus nem nagy falu, ezért aztán hamar el is tévedtem. A buszfordulónál még látni egy kék jelzést, de utána ez elmaradt, ami azért volt baj, mert a kék letért arról az útról, amin addig haladt. Amikor gyanús lett, hogy nincsenek jelzések, megálltam, megnéztem a térképet és tényleg rossz felé mentem már. A falu központjából jövet, a temetőnél kell letérni balra, a temető bal oldalán visz a kék jelzés. Végül meg is pillantottam egyet. Aztán sokáig semmi, igaz, legalább nem volt esély sem letérni róla. 

 

Más is kevésnek érezte a jelzést... házibarkács kék jelzés

amikor a fa kinövi a jelzést... vagy legalábbis azt, aki újrafestette

 

 

A terep könnyű, Lesencefalu külterületeit hamar és könnyen el lehet érni. Itt keresztezzük a főutat mielőtt felmennénk a szőlő-hegyre. A főútnál épp akkor ért oda egy autó és jól láthatóan épp szemetet akart kirakni a sofőr az "ez nem szemétlerakó" tábla alá... Látta, hogy nézem, ezért csak állt ott a nyitott a csomagtartónál és figyelte, mikor megyek tovább...

 

remélem, kicsit legalább elszégyellte magát...

 

A következő etap a mai szakasz leglátványosabb része volt. Enyhe emelkedőn jutunk egyre feljebb a hegyen, közben pedig lehet élvezni a panorámát, kilátással a Balatonra és Badacsonyra.

 

Egy idő után sűrűbb erdő következik, majd megkezdődött az ereszkedés. Ez viszonylag combos volt, elég hosszú is, visszafelé ez lesz a nehéz rész, bár az is igaz, hogy nekem jobban megy általában felfelé.

 

 

Az erdőből már Lesenceistvánd pincesoránál érünk ki, innen Tapolcáig (és tovább...) aszfaltút jön. A faluban azonban nem volt forgalom, így ez még itt nem volt gáz. A pecsét a "sarki kocsmával" szemben egy fa alatt megbújó OKT infótáblán van. A kocsma zárva volt, pedig elvileg ott is van egy. 

 

itt bőven volt jelzés

a sarki kocsma

 

Innen már csak pár sarok és kiérünk a faluból, keresztezzük a 84-es utat és újra egy forgalmas közúton találjuk magunkat... Amikor lehetett, a házak előtti murván mentem, de ez csak pár száz méter volt, utána jobbra autók száguldottak mellettem, balra meg a vizesárok zárta el a menekülés esélyét... 

 

 

Tapolcára érve, a régi laktanya előtti részen legalább a vasút melletti töltésen lehetett sétálni, aztán a bicikliúttal osztoznak a gyalogosok. Pont 1 óra volt, mire az állomáshoz értem.

 

 

A Vállus és Lesenceistvánd közötti szakasz tetszett, de utána Tapolcáig megint borzalmas volt. Nem hiszem el, hogy nincsen más lehetőség a környéken, csak az a sok forgalmas aszfaltút...

 

Táv: 14,1km
Szintidő: 4:00

Saját idő: 3:00
 
Felszerelés
Megint a szemesi cuccokkat hordtam.
Felül: Karrimor sportpóló
Alul: "ezer éves" Saleva zip-off nadrág, Decathlon sportalsó, Decathlon kétrétegű túrazokni, Salomon ??? GTX cipő
Hátizsák: The North Face Borealis (városi táska)