Több mint két hétre mentem, de végül ma hétre haza is értem.
Tegnap elmentünk Sabrinával, Jannal és a kislányukkal, Merlével vásárolni az IKEA-ba, otthon pedig Jannal összeraktuk a bútorokat.
Ma reggel 9 előtt indultam hazafelé.
A cseheknél majdnem két és fél órát álltam dugóban. Nem volt semmi baleset, mindössze két útépítés, ahol leszűkült az út egy sávosra és ez megoldhatatlan problémát jelentett sokaknak... Volt egy csomó német, holland meg dán is, főleg fiatalok. Először nem nagyon értettem, hogy miért menekülnek a fiatalok nyugatról pont keletre, de aztán amikor még Pestnél is tömegesen voltak jelen, rájöttem, valószínűleg a Szigetre jönnek.
Egyszer megkérdezték Mallory-t, miért akarja megmászni a Mount Everest-et, mire azt felelte: "Mert ott van!" Hát, ez szerintem mindenféle utazásra érvényes.
2014. augusztus 9., szombat
2014. augusztus 7., csütörtök
Belgium - München - Gränitz
Mivel genti ismerősősöm épp nem volt otthon, ezért felhívtam Philipp barátomat, hogy náluk mi a helyzet. Épp ők sem voltak Freiburgban, mert Münchenbe utaztak a szülőkhöz, de mivel úgyis őket is ismerem már ezer éve, ezért hívtak, hogy menjek én is oda. Épp nagy családi összejövetel volt, mert Traude (Philipp felesége) bátyja, aki amúgy szintén Philipp és szintén régről ismerem, is pont ott volt náluk az ikreivel meg a szülőkkel, így volt négy nagyszülő és három unoka is.
A München felé vezető úton még útba ejtettem Sinnsheimet, mert meg szerettem volna nézni az ottani technikai (tulajdonképpen jármű) múzeumot. De mivel belefutottam egy majd' egyórás dugóba, pont öt perccel zárás előtt értem csak oda. Azért egy Minit láttam a kiállítóterembe belesve.
Mivel előző nap bejött a Miniben alvás (well, azért annyira nem kényelmes...), meg főleg az, hogy ha éjszaka vezetek akkor nem kell állandóan dugóban ácsorognom az autópályán, úgy döntöttem Drezda felé is inkább éjszaka utazom. A kihalt autópályán azonban nem nagyon volt nagyobb Raststätte, így már épp kicsit kezdtem izgulni, amikor végre feltűnt a tábla száz kilométerrel Zwickau előtt. Kábé eddig terveztem eljutni. Itt végül jó sokáig aludtam, reggel 7 is volt már mire felkeltem. A korábban begyűjtött wc-s bónokat beváltottam egy zuhanyzásra, így felfrissülve vághattam neki a reggeli etapnak.
Zwickauban megnéztem az August Horch Museum-ot, ami egy autós múzeum, ha ez még a nevéből nem derült ki mindenkinek. Elég jó, csak túl sok volt a kínai, akik minden képbe belemásztak... A város maga nem nagy szám, kábé, mint egy szlovák város, abszolút nem a németes alaposság jellemzi. Innen már csak egy rövid kis kocsikázás volt Drezda, ahol benéztem kedvenc túraboltomba, de most nem volt semmi jó dolog akciós, ezért kora délután el is indultam Mongóliában megismert ismerőseimhez a Grosshartmannsdorf--Brand-Erbisdorf--Gränitz háromszögben fekvő tanyájukra.
A München felé vezető úton még útba ejtettem Sinnsheimet, mert meg szerettem volna nézni az ottani technikai (tulajdonképpen jármű) múzeumot. De mivel belefutottam egy majd' egyórás dugóba, pont öt perccel zárás előtt értem csak oda. Azért egy Minit láttam a kiállítóterembe belesve.
Mini can do |
Mivel előző nap bejött a Miniben alvás (well, azért annyira nem kényelmes...), meg főleg az, hogy ha éjszaka vezetek akkor nem kell állandóan dugóban ácsorognom az autópályán, úgy döntöttem Drezda felé is inkább éjszaka utazom. A kihalt autópályán azonban nem nagyon volt nagyobb Raststätte, így már épp kicsit kezdtem izgulni, amikor végre feltűnt a tábla száz kilométerrel Zwickau előtt. Kábé eddig terveztem eljutni. Itt végül jó sokáig aludtam, reggel 7 is volt már mire felkeltem. A korábban begyűjtött wc-s bónokat beváltottam egy zuhanyzásra, így felfrissülve vághattam neki a reggeli etapnak.
Zwickauban megnéztem az August Horch Museum-ot, ami egy autós múzeum, ha ez még a nevéből nem derült ki mindenkinek. Elég jó, csak túl sok volt a kínai, akik minden képbe belemásztak... A város maga nem nagy szám, kábé, mint egy szlovák város, abszolút nem a németes alaposság jellemzi. Innen már csak egy rövid kis kocsikázás volt Drezda, ahol benéztem kedvenc túraboltomba, de most nem volt semmi jó dolog akciós, ezért kora délután el is indultam Mongóliában megismert ismerőseimhez a Grosshartmannsdorf--Brand-Erbisdorf--Gränitz háromszögben fekvő tanyájukra.
2014. augusztus 4., hétfő
Maidstone - Belgium
A reggeli táborbontás és pakolás után végül 10-kor tudtam elindulni az
IMM-ről. Első úticélom nem volt messze, mindössze egy lehajtónyira az
autópályán. A Leeds kastélyt néztem meg, ami tehát nem Leeds-ben van, hanem
Maidstone mellett. Elég jól néz ki. VIII. Henrik is itt szállt meg, amikor
egyszer Franciaország felé tartott, így nekem is belefért a tervbe.
Labirintus |
A kastély után kerülővel mentem Doverbe. Előtte még elugrottam
Whitstable-be, a tengerparti városkába, ahová a többiekkel az esőtől félve
mégsem indultunk el. A GPS megint másfél Mini szélességű utakon vezetett keresztül, így kissé meglepődtem, amikor hirtelen egy távolsági busz jelent meg előttem és töltötte be szinte azonnal a szélvédőmet. Ahhoz képest, hogy mekkora, elég gyorsan jött... Szerencsére mindketten idejében meg tudtunk állni. És aztán mindenki ment tovább a maga útján. Először nem értettem, mi a pláne ezen a strandon, de
aztán, szerencsére nem adtam fel, pár kilométernyi autókázás után megláttam a
kis parti kunyhókat.
Doverben a kompon volt jó pár Mini. Mivel visszafelé újra órát kellett
állítani, már este volt, mire megérkeztem a kontinensre. Belgiumig kihúztam
benzinnel, tankoltam, majd elindultam szállást keresni. Végül egy kisváros
egyetlen szállodájában vettem ki egy szobát, majd gyorsan elfutottam kajálni a
város, valószínűleg, egyetlen, de legalább késő este is nyitva tartó kínai
éttermébe.
Újra Dover és a fehér sziklák |
2014. augusztus 3., vasárnap
2014. augusztus 2., szombat
London Piccadilly
Mátéval és Zsankával szombat este elmentünk Londonba minizni egy kicsit.
Szerettem volna, ha újabb giccses fotót tudnék készíteni a Piccadillly Circus
fényeivel és egy Minivel. És akkor már legyen az a Mini az én Minim. Így
hát este 10-kor felkerekedtünk és elautóztunk London belvárosába, tettünk egy
pár kört a forgalmas Piccadilly Circus környékén, majd hazafelé még a Tower
bridge-en is áthajtottunk. Szerencsénk volt, az alagutat, amelyiken a GPS
vissza akart volna vinni minket az IMM-re, csak utánunk pár perccel zárták le…
Naná, hogy Brian... |
2014. július 31., csütörtök
2014. július 30., szerda
Lecsó és a padlizsán színű nadrág
Ma későn keltünk, ejtőztünk a kertünkben, korán ebédeltünk (lecsót), majd elmentünk Krisztiékkel, akik tegnap szintén megérkeztek, shoppingolni egy 80km-rre lévő bevásárlóközpontba. Laza nap volt.
(Ja, a címben említett nadrágot nem én vettem...)
2014. július 29., kedd
London Knightsbridge
Kedden újra London volt soron. Ezúttal Laciék már nem jöttek velünk, így csak hatan vágtunk neki a 90 km-es távnak. A tervek szerint egy külső vasútállomásnál hagytuk volna a kisbuszt (hiszen már hétköznap volt, beljebb csak rövid időre lehet parkolni az utcán, a parkolóházakhoz meg nagy a kocsi), majd onnan vonattal mentünk volna be a belvárosba. Sajnos azonban a Transit még itt is túl magasnak bizonyult a környékbeli parkolókhoz, ezért, ahogy a GPS mondaná: újratervezés. Mondjuk, a terv annyi volt, hogy elindultunk, aztán a következő állomásnál is megpróbáltunk keresni valamit. Szerencsére, itt legalább nem volt fizetős a várakozás és időkorlátozás sem volt, így már csak egy hely kellett. Nagy nehezen, de találtunk egyet, nem is messze az állomástól. Vettünk egy day card-ot, amivel ingyen lehet utazni egész nap még ebben a külső zónában is. Így felvértezve indultunk be a city-be. Ahol aztán nem tudtunk kijönni az állomásról, mert mint kiderült, véletlenül augusztus 5-re adott jegyet a pénztáros... Természetesen, szó nélkül visszavették. Az immáron jó napra szóló jegyekkel a zsebünkben kétfelé oszlottunk. A lányok felelősségük teljes tudatában beáldozták a napot és elmentek a Madame Tussaude múzeumba. Mi, a fiúkkal peddig a James Bond autókiállítással kezdtünk a Covent Gardennél. Aztán Trafalgar tér, Piccadilly, ebéd a St. James' parkban, Westminster, majd irány a Buckingham palota, ahol a csajokkal találkoztunk. Hazaindulás előtt még elmentünk a St. Paul's katedrálishoz és átsétáltunk a gyaloghídon a Tate Modern-hez, ahonnan elbuszoztunk a London Bridge vasútállomáshoz, ahonnan pedig a vonatunk indult a kocsihoz.
Bond in motion |
He?! (Trafalgar tér) |
giccses londoni fotó telefonfülkével, Big Ben-nel és emeletes busszal |
2014. július 28., hétfő
2014. július 27., vasárnap
London Mayfair
A szombati érkezés után pihenéssel töltöttük a nap hátralévő részét,
így vasárnap már egész napos városnézésre indultunk Londonba. A tervek szerint
a kisbuszt egy külső kerületben, a 2-es zónában egy metróvégállomás közelében
hagytuk, ahonnan az Oyster card megvétele után BKV-val mentünk a belvárosba. Én
már többször jártam Londonban, így engem nem elsősorban a szokásos dolgok
érdekeltek, de azért bevittem a többieket a belvárosba. Először a Big Ben-nél
szálltunk ki, innen átsétáltunk a Trafalgar térre, majd elmetróztunk a
Liverpool street-re. Innen ugyanis csak pár sarokra van az egyik legjobb
vasárnapi piac, a Brick Lane market, amit Máté és az LP is ajánlott. Az
ócskások mellett nemzetiségi kajákat árusító standok is szép számmal akadtak,
én végül egy Sri Lanka-inál kajáltam. Aztán még Mátéval is összefutottunk. A
piac után még elkísértem a többieket a Tower-hez, ahol ők felszálltak egy
városnéző buszra, én pedig elugrottam Notting Hill-be. Elég jó környéknek
tűnik, olyan művésznegyed féle. Itt is volt egy csomó régiségkereskedő meg
mindenféle nemzetiségi bolt. Én végül egy zeneboltban megalkudtam két eredeti
kiadású Queen bakelit lemezre. Három óra múlva újra a Tower-nél találkoztunk és
immár újra közösen beültünk egy pubba, hogy megünnepeljük Zsanka szülinapját.
Már késő este volt mire újra visszaértünk a házhoz, de azért még vacsi után
előkerült egy torta is, amit Rita hajnalban csinált Zsankának.
Brick Lane |
Notting Hill |
élő kirakatbabák |
Tower bridge |
'Happy Birthday' pub |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)