Egy falat Bretagne

Egy reggeli baguettezés és croissantozás után Mont Saint Michel felé vettük az irányt. Naszi GPS-e először autóúton akart minket vinni, de aztán kiokosítottuk, hogy inkább a vidéki kis utakat szeretjük, így aztán most itt kanyargunk kecskék és tehenek között. Aztán úgy hozta a sorsunk és a GPS, hogy pont egy olyan falun vezetett át az utunk, ahol aznap volt a vásár. És ha már így alakult, hát megálltunk és elidőztünk kicsit. Na, jó, nem kicsit… De még így is kora délután megérkeztünk Mont Saint Michel közelébe. Mikor már megpillantottuk a fák között a távolban, elkezdtünk szállást keresni. Amit aztán egy chambre d’hautes (B&B) formájában kábé 8 kilométerre a szigettől meg is találtunk. Azért nem akartuk nagyon elkapkodni a dolgokat, így ma csak beszereztük a szükséges információkat, és ha már itt voltunk Normandia határán, hát átugrottunk kicsit Bretagne-ba. A Cancale nevű halászfaluban megint finom tengeri cuccokat ettünk vacsorára. Vacsi után irány vissza Mont Saint Michel-hez. Mivel az apátság már bezárt, de a parkolás este 7 után már ingyenes, jó ötletnek tűnt, kicsit felfedezni a várost magát. Shuttle busszal bementünk a szigetre és járkáltunk kicsit. Én főleg azért, hogy húzzam az időt, mert esti képet akartam csinálni. A baj csak az volt, hogy a nap baromi későn ment le, este 11-kor még tök világos volt. Éjfél volt már majdnem, mire visszaértünk a szállásra.

Mont Saint Michel, először

Cancale, Bretagne

Mont Saint Michel, újra Normandia