Omaha, Utah, Gold, Juno, Sword

Reggel kopogó esőre ébredtünk. Mivel aznapra a partraszállás helyszíneinek felkeresése volt a program, ezért mondhatjuk, autentikus „partraszállós” idő fogadott. Az öt kijelölt partszakasz közül mi az Omaha névre keresztelt sávot választottuk. (És természetesen, semmiképpen sem Peyton Manning miatt.) A homokos plage (Saint Laurent sur Mer) után elugrottunk Point de Huc-hoz, egy sziklaszirthez, ahol 1944-ben talán a legnehezebb dolga volt az inváziós erőknek (Rangers). Itt gyakorlatilag egy függőleges sziklafalon kellett felmászniuk, hogy semlegesítsék a német lőállásokat. A bombatölcsérek között még látogathatók a lerombolt bunkerek és lövegtornyok. Egy-két óra bóklászás után Colleville sur Mer-be indultunk, ahol először megnéztünk egy D-day múzeumot, majd még pont zárás (18 órakor?) előtt bejutottunk az amerikai katonai temetőbe. Ezután már csak szállást keresni maradt időnk, amit Mont Saint Michel felé egy Isigny nevű faluban meg is találtunk. Plusz érdekesség, hogy ezt a városkát pont ma 70 éve sikerült felszabadítani. Illetve, hogy Walt Disney családneve a D’Isigny-ből származik. Osztriga, csiga és garnéla volt ma a menü.

Point de Huc

Overlord Museum, Coleville s/M

Amerikai katonai temető, Coleville s/M

Hálás mindenki: a bár...

a telefonos...

a pék...