IMM - welcome pack

Elkezdődött...

Lecsó és a padlizsán színű nadrág

Ma későn keltünk, ejtőztünk a kertünkben, korán ebédeltünk (lecsót), majd elmentünk Krisztiékkel, akik tegnap szintén megérkeztek, shoppingolni egy 80km-rre lévő bevásárlóközpontba. Laza nap volt.

(Ja, a címben említett nadrágot nem én vettem...)

London Knightsbridge

Kedden újra London volt soron. Ezúttal Laciék már nem jöttek velünk, így csak hatan vágtunk neki a 90 km-es távnak. A tervek szerint egy külső vasútállomásnál hagytuk volna a kisbuszt (hiszen már hétköznap volt, beljebb csak rövid időre lehet parkolni az utcán, a parkolóházakhoz meg nagy a kocsi), majd onnan vonattal mentünk volna be a belvárosba. Sajnos azonban a Transit még itt is túl magasnak bizonyult a környékbeli parkolókhoz, ezért, ahogy a GPS mondaná: újratervezés. Mondjuk, a terv annyi volt, hogy elindultunk, aztán a következő állomásnál is megpróbáltunk keresni valamit. Szerencsére, itt legalább nem volt fizetős a várakozás és időkorlátozás sem volt, így már csak egy hely kellett. Nagy nehezen, de találtunk egyet, nem is messze az állomástól. Vettünk egy day card-ot, amivel ingyen lehet utazni egész nap még ebben a külső zónában is. Így felvértezve indultunk be a city-be. Ahol aztán nem tudtunk kijönni az állomásról, mert mint kiderült, véletlenül augusztus 5-re adott jegyet a pénztáros... Természetesen, szó nélkül visszavették. Az immáron jó napra szóló jegyekkel a zsebünkben kétfelé oszlottunk. A lányok felelősségük teljes tudatában beáldozták a napot és elmentek a Madame Tussaude múzeumba. Mi, a fiúkkal peddig a James Bond autókiállítással kezdtünk a Covent Gardennél. Aztán Trafalgar tér, Piccadilly, ebéd a St. James' parkban, Westminster, majd irány a Buckingham palota, ahol a csajokkal találkoztunk. Hazaindulás előtt még elmentünk a St. Paul's katedrálishoz és átsétáltunk a gyaloghídon a Tate Modern-hez, ahonnan elbuszoztunk a London Bridge vasútállomáshoz, ahonnan pedig a vonatunk indult a kocsihoz.

Bond in motion

He?!
 (Trafalgar tér)

giccses londoni fotó telefonfülkével, Big Ben-nel és emeletes busszal

Folkstone

Sokáig alvás, reggeli, strandolás esőben, napsütés, fish 'n chips, BBQ.

London Mayfair

A szombati érkezés után pihenéssel töltöttük a nap hátralévő részét, így vasárnap már egész napos városnézésre indultunk Londonba. A tervek szerint a kisbuszt egy külső kerületben, a 2-es zónában egy metróvégállomás közelében hagytuk, ahonnan az Oyster card megvétele után BKV-val mentünk a belvárosba. Én már többször jártam Londonban, így engem nem elsősorban a szokásos dolgok érdekeltek, de azért bevittem a többieket a belvárosba. Először a Big Ben-nél szálltunk ki, innen átsétáltunk a Trafalgar térre, majd elmetróztunk a Liverpool street-re. Innen ugyanis csak pár sarokra van az egyik legjobb vasárnapi piac, a Brick Lane market, amit Máté és az LP is ajánlott. Az ócskások mellett nemzetiségi kajákat árusító standok is szép számmal akadtak, én végül egy Sri Lanka-inál kajáltam. Aztán még Mátéval is összefutottunk. A piac után még elkísértem a többieket a Tower-hez, ahol ők felszálltak egy városnéző buszra, én pedig elugrottam Notting Hill-be. Elég jó környéknek tűnik, olyan művésznegyed féle. Itt is volt egy csomó régiségkereskedő meg mindenféle nemzetiségi bolt. Én végül egy zeneboltban megalkudtam két eredeti kiadású Queen bakelit lemezre. Három óra múlva újra a Tower-nél találkoztunk és immár újra közösen beültünk egy pubba, hogy megünnepeljük Zsanka szülinapját. Már késő este volt mire újra visszaértünk a házhoz, de azért még vacsi után előkerült egy torta is, amit Rita hajnalban csinált Zsankának.

Brick Lane

Notting Hill

élő kirakatbabák

Tower bridge

'Happy Birthday' pub

Mini Go Home - Dunakeszi-Mersham, Kent

Július 24-26., csütörtök-szombat

Munka után, délután 4-kor indultam otthonról. 5-kor felvettem Mátét, majd kis kitérő után leraktuk a nagy sátrat Szenes Lacinál, ahonnan végül délután 6-kor indultunk. Kényelmes, 100 körüli tempóban haladtunk, kábé 300 kilométeres etapokban. Még csütörtökön éjfél előtt átértünk Németországba és a normandiai úton tapasztalt dugókat elkerülendő, egész éjszaka utaztunk. Én Frankfurt utánig vezettem, körülbelül hajnali 5-kor adtam át a volánt Máténak, hogy picit én is tudjak aludni. Mivel tervünk remekül működött, simán és időben átértünk Németországon, így mire reggel lett, már Belgiumban is voltunk. A kompunk azonban csak szombat hajnalban indult Dunkirk-ből. 

Gondoltam, ha már így ráérünk, ne siessük el dolgot. Bementünk tehát Brüsszelbe az Atomiumhoz. A kilátó előtti réten megreggeliztünk majd leheveredtünk és aludtunk egy kicsit, hogy legalább valamit bepótoljunk az éjszakai lemaradásunkból. 

Valamivel dél előtt indultunk tovább. De még mindig nem Dunkirk-be. A Niewport nevű tengerparti városka volt következő állomásunk. Itt is főleg az időt húztuk, meg a lóbőrt. Már 3 óra is elmúlt, mire kezdtünk megéhezni, egy Carrefour-ban grillcsirkét vettem friss bagettel és paradicsommal, majd ezzel szépen kiültünk piknikezni a parti sétányra, de már egy másik városkában. 

Amikor már meguntuk a bícselést, továbbindultunk Dunkirk felé. A pénztáraknál nem volt semmi váróhelyiség, csak wc és zuhany. Szerencsére, legalább egy zuhany volt, nem ártott már egy kis felfrissülés. Mivel jobb ötletünk nem volt és a váróteremben is már csak becsekkolás után lehetett lenni, ezért jobb híján a kocsiban aludtunk este 8-tól hajnali 2-ig. Attól függetlenül, hogy ülve elég kényelmetlen volt, még maradt mit behozni az előző estéből is, így nem esett nehezünkre álomba zuhanni. Máté ébresztője keltett minket hajnali 2-kor. Gyorsan átgurultunk a becsekkoláshoz, beálltunk a kijelölt sorba, majd fel a váróba, ahol végre vízszintesen, egy kanapén tudtunk aludni majd’ egy órát. A komp pontosan indult, még vaksötét volt, látni nem lehetett az útból semmit, így ezt az alkalmat is alvásra használtuk, bár a légkondi ezerrel ment és baromira fázott mindenki…

A túloldalon balra hajtottunk, Mátét kiraktam a vasútállomáson, én pedig a fehér sziklák felé indultam. A kompról szebb látvány. Napközben.

Hogy ne érjek túl korán a bérelt házhoz, alsóbbrendű utakon mentem. Na jó, a GPS vitt erre. Életemben először mentem valahova GPS-szel. Szerintem így lehet igazán jó rallye útvonalat készíteni: a GPS nem viccel, bevisz minden jelölt és jelöletlen útra, ha nem földút… Még egy kirakodóvásárba is belebotlottam, amit persze jól körbe is jártam, de nem találtam semmi kihagyhatatlant.

Végül megérkeztem ide: