Július 24-26., csütörtök-szombat
Munka után, délután 4-kor indultam otthonról. 5-kor felvettem
Mátét, majd kis kitérő után leraktuk a nagy sátrat Szenes Lacinál, ahonnan
végül délután 6-kor indultunk. Kényelmes, 100 körüli tempóban haladtunk, kábé 300
kilométeres etapokban. Még csütörtökön éjfél előtt átértünk Németországba és a
normandiai úton tapasztalt dugókat elkerülendő, egész éjszaka utaztunk. Én
Frankfurt utánig vezettem, körülbelül hajnali 5-kor adtam át a volánt Máténak,
hogy picit én is tudjak aludni. Mivel tervünk remekül működött, simán és időben
átértünk Németországon, így mire reggel lett, már Belgiumban is voltunk. A
kompunk azonban csak szombat hajnalban indult Dunkirk-ből.
Gondoltam, ha már így ráérünk, ne siessük el dolgot. Bementünk tehát Brüsszelbe
az Atomiumhoz. A kilátó előtti réten megreggeliztünk majd leheveredtünk és
aludtunk egy kicsit, hogy legalább valamit bepótoljunk az éjszakai
lemaradásunkból.
Valamivel dél előtt indultunk tovább. De még mindig nem
Dunkirk-be. A Niewport nevű tengerparti városka volt következő állomásunk. Itt
is főleg az időt húztuk, meg a lóbőrt. Már 3 óra is elmúlt, mire kezdtünk
megéhezni, egy Carrefour-ban grillcsirkét vettem friss bagettel és
paradicsommal, majd ezzel szépen kiültünk piknikezni a parti sétányra, de már
egy másik városkában.
Amikor már meguntuk a bícselést, továbbindultunk Dunkirk
felé. A pénztáraknál nem volt semmi váróhelyiség, csak wc és zuhany.
Szerencsére, legalább egy zuhany volt, nem ártott már egy kis felfrissülés.
Mivel jobb ötletünk nem volt és a váróteremben is már csak becsekkolás után
lehetett lenni, ezért jobb híján a kocsiban aludtunk este 8-tól hajnali 2-ig. Attól
függetlenül, hogy ülve elég kényelmetlen volt, még maradt mit behozni az előző
estéből is, így nem esett nehezünkre álomba zuhanni. Máté ébresztője keltett
minket hajnali 2-kor. Gyorsan átgurultunk a becsekkoláshoz, beálltunk a
kijelölt sorba, majd fel a váróba, ahol végre vízszintesen, egy kanapén tudtunk
aludni majd’ egy órát. A komp pontosan indult, még vaksötét volt, látni nem
lehetett az útból semmit, így ezt az alkalmat is alvásra használtuk, bár a
légkondi ezerrel ment és baromira fázott mindenki…
A túloldalon balra hajtottunk, Mátét kiraktam a vasútállomáson, én
pedig a fehér sziklák felé indultam. A kompról szebb látvány. Napközben.
Hogy ne érjek túl korán a bérelt házhoz, alsóbbrendű utakon mentem. Na
jó, a GPS vitt erre. Életemben először mentem valahova GPS-szel. Szerintem így
lehet igazán jó rallye útvonalat készíteni: a GPS nem viccel, bevisz minden
jelölt és jelöletlen útra, ha nem földút… Még egy kirakodóvásárba is
belebotlottam, amit persze jól körbe is jártam, de nem találtam semmi kihagyhatatlant.
Végül megérkeztem ide:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése