Manapság divat mindennek az előzményét is feltárni, az X faktor sem az élő show-val indul, hanem a béna válogatásokkal és a Star Wars-hoz is készültek előzményfilmek. Persze, folytathatnánk a sort, de most nem ezért vagyunk itt.
Szóval, miért pont Peru? Hááát, magam sem tudom egy bizonyos élményre visszavezetni. Emlékszem, Machu Picchu minden a '90-es években divatos "Amire nincs magyarázat" jellegű könyvben és ufó magazinban szerepelt, amik úgy igazán soha nem fogtak meg, de a hegyen ülő romváros képe valahogy megragadt. Aztán úgy alakult, hogy kezdtem egyre inkább a turizmus aktívabb, kalandosabb, kevésbé szervezett formáit előnyben részesíteni, így amikor évekkel később az Inka ösvényről olvastam, úgy gondoltam, megér egy helyet a képzeletbeli top 10-es lehetséges úticélokat felsoroló listámon.
2011-ben úgy jöttem vissza a két hónapos szibériai útról, hogy sejtettem, tudtam, még egyszer el kell menni egy hasonlóra. Tavaly már majdnem úgy volt, hogy belevágok, de kicsúsztam az engedély kiváltásának határidejéből. Pontosabban, elfogytak az engedélyek a kinézett időszakra. Ugyanis, az Inca trail természetvédelmi területen vezet keresztül, ahova egy nap csak limitált számú túrázó léphet be, legalkalmasabb iőszaknak pedig az európai őszt néztem ki. Így tavaly még elmaradt az utazás, de a munkahelyemen jelztem, hogy jövőre mindenféleképpen szeretnék menni. Az alkut 3 hónap fizetésnélküli szabiról indítottam, bíztam benne, hogy két hónapot legalább sikerül valahogy megoldani. 2-3 hétre nem akartam Dél-Amerikába menni, ennél több idő kellett, Számításaim bejöttek, 2 hónapot jóváhagytak, így megnyílt az út a tervezés előtt. Az új útnak "Ali" is örülhet, lesz megint idéznivaló :-) (Történt ugyanis, hogy egy blogger egy az egyben átvett részeket a szibériai blogomból a saját útjához, amire úgy jöttem rá, hogy már itthon, hónapokkal később kerestem szibériai tartalmakat a neten, amikor belebotlottam a blogjába és nagyon ismerősnek tűntek az "írásai"... Vajon, egyáltalán elutazott, vagy csak összeollózta az útját és photoshopolta a képeit? De ha nem, akkor meg milyen már egy személyes blogba más tapasztalatait leírni...?)
Közben egy ismerősöm, akivel már szinte évek óta nem találkoztunk, de korábban többször utaztunk már együtt ide-oda kisebb-nagyobb társasággal, felhívott a szülinapomon és valahogy az a kérdés is felmerült, hogy tervezek-e valamit. Mondtam, persze, Perut. Mivel nem volt túltervezve a projekt (semmi konkrét elképzelésem nem volt még akkor), ezért megkérdeztem, nem akar-e csatlakozni. Akart. Más valahogy nem nagyon kapott a lehetőségen, hogy lelépjen egy-két hónapra. Bori végül csak egy hónapra tudott csatlakozni, de a gépezet beindult.
Az útvonalengedélyt csak perui utazási irodán keresztül lehet beszerezni, így jutottam el egy Magayrorzságon élő perui emberhez, Javierhez, aki perui körutazásokat szervez. Mivel nem a sok részvevős nyugdíjas csoportokról van szó, komolyan elgondolkoztunk, hogy vele megyünk mi is és utána maradunk túrázni, de a munkahelyi "mikor menjünk szabira" téma még nem forrott ki teljesen, végül úgy döntöttünk, most is a szervezetlenség mellett maradunk és csak a túra lepapírozásában kérünk segítséget. Elvileg lett is engedélyünk októbóer végére. Még nem láttuk az eredetit, az talán Peruban van, de egy fényképet már kaptunk róla :-) Ez volt májusban. Volt egy csomó idő felkészülni.
A bőr túrabakncsom már tizenéve van használatban, eddig nagyon jól bírta, de nem mertem bevállalni, hogy ennyi év után pont valahol a négynapos túra második napján válik le a talpa, ezért új bakancs után néztem. Végül egy Salomon Gore-Tex cipő mellett döntöttem. Az izlandi út során kedvenc egynapos hátizsákom is az elhasználódás jeleit kezdte mutatni, már kezdett nagyon átlátszóvá válni a zsák alja... Mondjuk, ez is még az egyetemi években került hozzám egy bécsi intersportos beszerzés során. A kínai webshopok pedig segítettek a géppark megújításában. A nehéz laptop helyett egy hasonló tudású olcsó kínai tabletet vásároltam és mivel a tesztidőszak jól sikerült, már meg is spóroltam egy kilót.
A több napos magashegyi túrázásra és az oxigénhiányos környezetre nehezebb volt a felkészülés. Néhányszor elmentünk/elmentem túrázni a Mátrába vagy a Börzsönybe, meg futni, biciklizni. Ebben végül plusz motivációt jelentett, hogy a cég által biztosított All You Can Move kártyát legalább 24 alkalommal kell használni idén. Mondjuk, ezt a feltételt nem közölték előre, így eléggé unfair-nek tűnt a húzás. De mivel én az utóbbi években állandóan eltörtem valamimet az utazások előtti héten valami focizás alkalmával, így most már július végén leálltam az ilyen veszélyes sportokkal :-) és elkezdtem futni. És hogy az oxigénhiányos környezetet is szokjam, hát mi lenne jobb, mint szellőzés nélküli konditermekbe járni?!
Szóval, miért pont Peru? Hááát, magam sem tudom egy bizonyos élményre visszavezetni. Emlékszem, Machu Picchu minden a '90-es években divatos "Amire nincs magyarázat" jellegű könyvben és ufó magazinban szerepelt, amik úgy igazán soha nem fogtak meg, de a hegyen ülő romváros képe valahogy megragadt. Aztán úgy alakult, hogy kezdtem egyre inkább a turizmus aktívabb, kalandosabb, kevésbé szervezett formáit előnyben részesíteni, így amikor évekkel később az Inka ösvényről olvastam, úgy gondoltam, megér egy helyet a képzeletbeli top 10-es lehetséges úticélokat felsoroló listámon.
2011-ben úgy jöttem vissza a két hónapos szibériai útról, hogy sejtettem, tudtam, még egyszer el kell menni egy hasonlóra. Tavaly már majdnem úgy volt, hogy belevágok, de kicsúsztam az engedély kiváltásának határidejéből. Pontosabban, elfogytak az engedélyek a kinézett időszakra. Ugyanis, az Inca trail természetvédelmi területen vezet keresztül, ahova egy nap csak limitált számú túrázó léphet be, legalkalmasabb iőszaknak pedig az európai őszt néztem ki. Így tavaly még elmaradt az utazás, de a munkahelyemen jelztem, hogy jövőre mindenféleképpen szeretnék menni. Az alkut 3 hónap fizetésnélküli szabiról indítottam, bíztam benne, hogy két hónapot legalább sikerül valahogy megoldani. 2-3 hétre nem akartam Dél-Amerikába menni, ennél több idő kellett, Számításaim bejöttek, 2 hónapot jóváhagytak, így megnyílt az út a tervezés előtt. Az új útnak "Ali" is örülhet, lesz megint idéznivaló :-) (Történt ugyanis, hogy egy blogger egy az egyben átvett részeket a szibériai blogomból a saját útjához, amire úgy jöttem rá, hogy már itthon, hónapokkal később kerestem szibériai tartalmakat a neten, amikor belebotlottam a blogjába és nagyon ismerősnek tűntek az "írásai"... Vajon, egyáltalán elutazott, vagy csak összeollózta az útját és photoshopolta a képeit? De ha nem, akkor meg milyen már egy személyes blogba más tapasztalatait leírni...?)
Közben egy ismerősöm, akivel már szinte évek óta nem találkoztunk, de korábban többször utaztunk már együtt ide-oda kisebb-nagyobb társasággal, felhívott a szülinapomon és valahogy az a kérdés is felmerült, hogy tervezek-e valamit. Mondtam, persze, Perut. Mivel nem volt túltervezve a projekt (semmi konkrét elképzelésem nem volt még akkor), ezért megkérdeztem, nem akar-e csatlakozni. Akart. Más valahogy nem nagyon kapott a lehetőségen, hogy lelépjen egy-két hónapra. Bori végül csak egy hónapra tudott csatlakozni, de a gépezet beindult.
Az útvonalengedélyt csak perui utazási irodán keresztül lehet beszerezni, így jutottam el egy Magayrorzságon élő perui emberhez, Javierhez, aki perui körutazásokat szervez. Mivel nem a sok részvevős nyugdíjas csoportokról van szó, komolyan elgondolkoztunk, hogy vele megyünk mi is és utána maradunk túrázni, de a munkahelyi "mikor menjünk szabira" téma még nem forrott ki teljesen, végül úgy döntöttünk, most is a szervezetlenség mellett maradunk és csak a túra lepapírozásában kérünk segítséget. Elvileg lett is engedélyünk októbóer végére. Még nem láttuk az eredetit, az talán Peruban van, de egy fényképet már kaptunk róla :-) Ez volt májusban. Volt egy csomó idő felkészülni.
A bőr túrabakncsom már tizenéve van használatban, eddig nagyon jól bírta, de nem mertem bevállalni, hogy ennyi év után pont valahol a négynapos túra második napján válik le a talpa, ezért új bakancs után néztem. Végül egy Salomon Gore-Tex cipő mellett döntöttem. Az izlandi út során kedvenc egynapos hátizsákom is az elhasználódás jeleit kezdte mutatni, már kezdett nagyon átlátszóvá válni a zsák alja... Mondjuk, ez is még az egyetemi években került hozzám egy bécsi intersportos beszerzés során. A kínai webshopok pedig segítettek a géppark megújításában. A nehéz laptop helyett egy hasonló tudású olcsó kínai tabletet vásároltam és mivel a tesztidőszak jól sikerült, már meg is spóroltam egy kilót.
A több napos magashegyi túrázásra és az oxigénhiányos környezetre nehezebb volt a felkészülés. Néhányszor elmentünk/elmentem túrázni a Mátrába vagy a Börzsönybe, meg futni, biciklizni. Ebben végül plusz motivációt jelentett, hogy a cég által biztosított All You Can Move kártyát legalább 24 alkalommal kell használni idén. Mondjuk, ezt a feltételt nem közölték előre, így eléggé unfair-nek tűnt a húzás. De mivel én az utóbbi években állandóan eltörtem valamimet az utazások előtti héten valami focizás alkalmával, így most már július végén leálltam az ilyen veszélyes sportokkal :-) és elkezdtem futni. És hogy az oxigénhiányos környezetet is szokjam, hát mi lenne jobb, mint szellőzés nélküli konditermekbe járni?!
 |
| "edzésnap" a Mátrában - Galyatető-Kékes |
A cuccok összekészítése során fontos szempont volt, hogy a több napos túrára 4000 méteren minél kevesebbet vigyünk magunkkal, így óriási downsizingba kezdtem, mindenből a kisebbet, könnyebbet, kevsebbet választottam. A legnagyobb dilemmát azonban az jelentette, hogy mennyi készpénzzel induljak útnak. Kártya lesz nálam, de azt nem biztos, hogy mindenhol fogom tudni használni.
A javasolt és kötelező védőoltásokat három részletben kaptam meg, pedig volt olyan is, ami még a múltkorról érvényes volt. Szerencsére, vízum nem kell egyik célországba sem.
Tervek továbbra sincsenek, pontosabban, elképzeléseink vannak, de azok még alakíthatóak a helyi viszonyoknak, időjárásnak megfelelően. Meg, hát, a repülőút is hosszú lesz, valamivel azt az időt is el kell ütni, lesz alkalom olvasgatni a LP-t.
Indulás kedd hajnalban.
Jó utat mindenkinek!
Recap: Planning an Inca trail trek for years now, I have finally decided to hit the road last year. Had to book the permits in advance as entries sell out fast. Applied for unpaid leave at my work, which was granted for two months. There have been no long queues for joining me for a couple of months off, but an old friend I used to travel with couple of times before decided to adopt my plans for half of the journey. New gadgets have been acquired to fit the limited space of my bags' capacity and to minimize the weight to carry on the trail. I did go out and had some hikes in the Hungarian mountains and went for running in the gym sponsored by the company I work for. The latter turned out to be a wise idea as I could train for oxygen poor environment in the unventilated rooms of the gym. The journey starts next Tuesday. I am already excited.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése