Hétfőről keddre virradóra nem aludtam semmit, egyrészt, nehogy elaludjam a hajnali 4 órás indulást, másrészt, hogy majd a repülőn legyen esélyem legalább kicsit szunyókálni, ha már amúgy utálok repülni.
6:35-kor kellett volna indulnia a gépnek Amszterdamba és már épp kigurultunk az állásunkról, amikor bemondták, hogy a motor indításánál folyik az üzemanyag a motorból és azért jönnek ki a tűzoltók. Teljesen körbevettek minket tűzoltók, mentők, katasztrófavédelem, minden. Végül még félre is állították a gépet, minket meg leszállítottak biztonsági okokból... Hát, nem lettem nyugodtabb. Ekkor már a csatlakozás miatt is kezdtünk izgulni, de másfél óra múlva mégis elindulhattunk. Nem volt megnyugtató a helyzet.
 |
| minden kezdet nehéz... |
Sokan lekésték a csatlakozást, mi szerencsére csak kevesebbet vártunk. 4 óra helyett 2-őt. Az út Limaba elég hepehupásra sikeredett, szinte végig, 12 órán keresztül zötykölődött a gép. Mondjuk, statisztikailag jelentősen nőttek az esélyeink az incidesmentes landolásra a reggeli események tükrében...
 |
| ezen a képen minden idei utazásom szerepel valahogy |
 |
| valahol itt kereszteztük az egyenlítőt |
Aztán megérkezett a Vodafone üdvözlő sms-e is: Üdvözöljük Vietnámban
Végül helyi idő szerint este fél 7-kor értünk Limaba. A reptéren vártak már a hoteltől. Becsekkoltunk, elmentünk egyet kajálni a közelben és még az Inca Colat is kipróbáltuk... Borzasztó.
Recap: Fuel was leaking from the engine at Budapest airport, but has been fixed so we could leave with 2 hours delay. Not feeling safe at all... The flight accross the ocean was bumpy all the way down to Lima.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése