ma 1000 napja: Izland - Myvatn-Viti/Krafla-Námafjall-Hverir-Grjótagja-Hverfjall-Dimmuborgir-Myvatn

2017. augusztus 4.

És még mindig nem bontottunk sátrat! :-) Újabb körtúra várt ránk, ezúttal nem mentünk annyira messzire, több közeli látványosságot néztünk meg. Reggeli után a gyakorlatilag a kemping mögött lévő Viti krátertóhoz és a fölé emelkedő Krafla vulkánhoz mentünk. A kráter peremén szépen körbe is sétáltuk a tavat, ahonnan remek kilátás nyílt Myvatn felé. Egy kisebb iszapfortyogót már itt is láttunk, de ez még semmi nem volt ahhoz képest, amit a nap folyamán később látogattunk meg. Baromi érdekes volt az épített környezet is, hiszen egy geotermikus erőmű és annak melléképületei is látszódtak, sőt, az erőmű kiállítótermébe be is mentünk.

csoportkép a Viti krátertónál és a Krafla vulkánnál (fotó:Andi)

(fotó:Andi)

random és állandóan folyó melegvizes zuhany az út mellett (fotó: Bea)

A fent említett nagyobb mennyiségű iszapfortyogó a Myvatn tó keleti partján magasodó domb túloldalán fekvő Námafjall geotermikus mezőn tárult a szemünk elé. Igazából, amikor két nappal ezelőtt megérkeztünk a Myvatn tóhoz, akkor közvetlenül itt jöttünk el mellette, de persze így gyalogosan bejárva sokkal látványosabb. Másik kedvenc látványosságom volt az izlandi úton.

Námafjall

A "sarkon túl" található a Grjótagja hasadék, ami egy üreg, benne forró és egészen élénk kéknek tűnő vízzel. Na, ez viszont már tuti forgatási helyszín volt a Trónok harcában. Persze, mi nem ezért jöttünk ide. Pláne nem én, aki akkor még azt sem tudta, mi ez az egész hisztéria ezzel a sorozattal kapcsolatban. Egyszerűen csak baromi jól néz ki.

Grjótagja

A tájból kiemelkedik egy óriási fekete domb, ez pedig a Hverfjall salakkúp, amire fel lehet sétálni. És ha fel lehet sétálni, akkor persze fel kell sétálni. Elég sokan voltak, az emberek úgy vonultak fel a csúcs felé a kijelölt úton, mint valami hangyák. Fentről egész jó volt a kilátás :-)

fel a Hverfjall-ra

A fekete szín uralja a szomszédos Dimmuborgir lávamezőt is, itt épített úton lehet mászkálni fura formájú bazalt sziklák között. Persze, kicsit le lehet térni az ösvényről, hogy felmásszon az ember egy-két sziklára.

Nem vagyok nagy fürdőző, de ha már Izlandon van az ember, simán belefér, hogy egyszer elmenjen a termálfürdőbe. Még akkor is, ha már pár napja volt egyben :-) Ez a fürdő Myvatn-ban egy fokkal kevésbé frekventált, mint a főváros közelében lévő (asszem', Kék lagúna elnevezésű), ezért itt kicsit jobban lehet élvezni a lazítást egy fárasztó nap után.

(fotó: Ágnes)

Recap: Spent the day visiting hot spots around Myvatn, including geotermic fields, crater lakes, hot spas and vulcanic landscapes just to finsih the day relaxing in Myvatn thermal bath.

ma 1000 napja: Izland - Myvatn-Husavik-Hljódaklettar-Dettifoss/Selfoss-Myvatn

2017. augusztus 3.

Ma végre nem kellett elpakolni az egész tábort, ugyanis a programban egy körtúra szerepelt. A fő program egy hajós bálnales volt. Ehhez Husavikba utaztunk, ahol egy szimpatikusnak tűnő irodánál befizettünk egy hajókázásra. Megkaptuk a speckó egyenruhánkat, felszálltunk a hajóra egy csomó egyforma emberrel egyetemben, akik mind a palánkra tapadtak és a tengert fürkészték. Persze, a kapitányi hídról még jobb volt a kilátás, hamarosan ki is szúrtunk egy-két bálnát. Aztán még többet. Egész sokan voltak. Szerencsére bírta a hajó, nem borult fel, amikor hirtelen mindenki egy oldalra ment az első bálna feltűnésekor.

Husavik

(fotó:Andi)

Újra a parton még mindig nem akartunk lemondani a bálnákról, megnéztünk hát egy bálnamúzeumot, meg ki-ki kedvére sétálgatott kicsit Husavikban.

 

Ezután egy kanyonhoz mentünk, ahol ezúttal én nem tartottam a többiekkel. Nem éreztem jól magam, ezért inkább a kocsiban pihentem kicsit. Ez annyira jól sikerült, hogy a későbbiekben nem is volt már semmi problémám. Legalábbis ilyen jellegű :-).

De nem is lett volna idő további gyengélkedésre, indultunk is tovább a Hljódaklettar kanyonhoz. A megközelítéskor újra jól jött, hogy a Duster-t választottuk a Ferrarik helyett. Itt sem voltak túl sokan rajtunk kívül, nyugodtan sétálgathattunk a kanyonban anélkül, hogy bárki belemászott volna szemből a képbe.

 

Hljódaklettar (fotó: Andi)

A körtúra utolsó előtti szakaszát a Dettifoss és Selfoss multivízesésnél zártuk. Az akár magyar eredetre is utalható Detti-ről elnevezett vízesés Európa legnagyobb vízhozamú vízesése.

ahol a szivárvány, ott van a Dettifoss

csoportkép a Selfoss-nál

Az estét ezúttal már tényleg egy étteremben zártuk. Nem volt nagy választék, de azért páran ki tudtuk próbálni a rénszarvashúst.

(fotó: Bea)

Recap: No need to pack our tents we were up to a one day tour from Myvatn to Myvatn. The main attraction of the daytrip was whale watching setting the sails from the port of Husavik. We spent the afternoon visiting canyons and waterfalls, including the largest of Europe, Dettifoss. Closed the day having reindeer dinner in a local restaurant around the corner of the campsite in Myvatn.

ma 1000 napja: Izland - Djúpivogour-Litlanesfoss/Hengifoss-Seydisfjördur-Myvatn

2017. augusztus 2.

A főútról elfogyott az aszfalt. De legalább útközben sikerült pótkereket szerezni a tönkrement gumi helyett. Mivel elég sok cuccunk volt, a szerviz udvarán szépen mindent kipakoltunk a kocsiból, hogy hozzáférjünk a pótkerékhez. Aztán ugyanez vissza. 

A délelőttöt egy egész jó kis túrával folytattuk. Litlanesfoss és Hengifoss vízesésekhez orgonasípszerű bazaltsziklák között egy kábé egy órás gyaloglással értünk el. Mindenki haladt a maga ritmusában, fönt az út végén, a vízesésnél aztán bevártuk egymást, üldögéltünk kicsit, majd elindultunk vissza. Én elég gyorsan leértem a parkolóba, így egy kicsit még le is dőltem egy padra míg megérkeztek a többiek.

Litlanessfoss

pihenő a Hengifoss-nál (fotó: Andi)

Egy útba eső városban megpróbáltunk kirúgni a hámból és elképesztő mennyiségű pénzt elkölteni egy helyi étteremben, de nem találtunk olyat, ami nyitva lett volna, így inkább továbbmentünk Seydisfjördur felé, ami egy falu egy fjord partján és teli van mindenféle színes házzal. Az egyiket épp akkor festették. És még egy óceánjáró turistahajó is épp a kikötőben volt.

Seydisfjördur

(fotó: Bea)

Ezután eddigi utunk leghosszabb autós összekötő szakasza következett, majdnem 200 kilométert autóztunk a szinte teljesen kihalt főúton Myvatn felé. Az elsőre kinézett kempingben nem volt hely, ezért egy kicsit kellett még este autókázni, de végül egy szuper kempinget találtunk, kilátással a naplementére.

(fotó: Bea)

(fotó: Bea)

Recap: After buying a spare tyre we trekked up two yet another waterfall in the morning. After a quick lunch in a parking lot of Seydisfjördur we checked out the colourful houses of this village in the named fjord. We hit the road again and drove for a while on totally empty main ringroad to get to Myvatn, where we found a superb campsite with sunset view.

ma 1000 napja: Izland - Jökulsarlon-Hoffell-Stokksness-Djúpivogour

2017. augusztus 1.

Miután hajtottunk egyet a naptáron és le is zuhanyoztunk a hotel egyik szobájában, visszamentünk Jökulsarlonhoz. Mindenféleképpen szerettünk volna egy kétéltűvel bemenni a lagúnába a jéghegyecskék közé. Tényleg, mint egy óriási limonádéban (igény szerint whiskey) nyáron, úgy úszkáltak a gleccserből leváló jégtömbök Izland koktélospoharában.

Én és a Jökulsarlon (fotó: Bea)

Mi és a Jökulsarlon :-) (fotó: Andi)

Hogy kipihenjük az izgalmakat (ha tudtuk volna, hogy igazából az még csak ezután jön...), egy eldugott és alig kiépített hőforrásban lazultunk kicsit a puszta közepén. Voltak azért rajtunk kívül, de nem volt az a tömegnyomor érzés, mint a híres fürdőkben Izland szerte, még saját medence (kád?) is jutott nekünk. 

Mi a leghátsó medencében vagyunk :-)

És ekkor drámaira fordult a helyzet :-). A hőforrástól elindulva elkezdett világítani egy kontroll-lámpa a Duster műszerfalán, ami a kézikönyv szerint azt igényelte, hogy azonnal álljunk le és ne menjünk tovább. Bérelt kocsi volt, nem kockáztathattunk. Felhívtuk a bérautós céget, akik küldtek egy szerelőt. Mivel a semmi közepén voltunk, a szerelő megérkezéséig eltelt egy kis idő. Addig István és a csapat egyik fele elment bevásárolni valami közeli faluba. A szerelő megérkezett, megnézett mindent, de nem talált semmit, így a bérautós céggel egyeztetve (immár nem a mi felelősségünkre) folytathattuk az utunkat.

a szerelő kocsija nem volt kicsi... (fotó: Andi)

Mivel úgyis fogytán volt az üzemanyag, bementünk tankolni az első kúthoz. A kedvencünk Oli volt, itt a tankolás mellé ingyen kávé járt, amit a többiek ki is használtak. A shopból kifelé jövet egy totál lapos gumi látványa fogadott. Valószínű a kontroll-lámpa is már a vészesen alacsony nyomás miatt kezdett el világítani. Sőt, lehet, hogy az első nap is már ennek volt az előjele? István gyakorlatával pár perc alatt sikerült kicserélni a kereket, de mivel az út nagy része még előttünk volt, ráadásul északon már a főút is sok helyen murvás, nem volt megnyugtató mindössze egy pótkerékkel a két kocsin továbbmenni. Kerestünk egy gumist a városban, pontosabban, egy gumis is pont ott tankolt a kúton, úgyhogy mondta, hogy menjünk el hozzá. Megnézte a defektes kereket, meg is találta az okát, de sajnos nem volt neki ilyen méretű gumi, rendelni tudott volna, de az több nap lett volna, míg odaér. Viszont baromi rendes volt, mert felhívott egy gumist nekünk irányban, akinél szerencsére volt ilyen gumi, így azt félre is rakták nekünk. Másnap így azt is útba kellett ejteni.

(fotó: Bea)

Aznapra már csak Stokksness sziklái vártak ránk. Ugyan volt még az excelben más is, de azokat nem találtuk meg, igaz, olyan nagyon nem is kerestük őket, két kisebb viewpoint volt csak. Stokksness kicsit csalódás volt. A szikláknál egy filmforgatás díszletei voltak felépítve. Lehet, hogy Trónok harca?

Stokksness

Este egy kikötőváros, Djúpivogour kempingjében szálltunk meg. Lefekvés előtt még elsétáltunk a kikötőbe is.

Recap: Sailing between giant icecubes in Jökulsarlon lagoon was so exciting we had to take a short rest and splashed into the remote hot spa of Hoffell, where we had a breakdown of one of the cars. Later it turned out that the control lamp which forced us to stop was an indicator of a flat tyre. With no spare tyre in the next village we had have set one aside in a workshop in the direction we were heading for the next day.

ma 1000 napja: Izland - Vik-Fjardrárglúfur-Systrafoss-Skaftafellsjökull-Svinafellsjökull-Hof-Jökulsarlon

2017. július 31.

Ha valaki nem tudja elsőre kimondani aznapi első célunk nevét, ne ijedjen meg, még leírni is nehéz, pedig én látom az útitervben. Amíg gyakoroljuk, lássunk pár képet az oda vezető útról, hiszen Izlandon nem csak az útikönyvekben megénekelt látványosságok miatt éri meg megállni egy-egy fotó erejéig. Most például viszonylag hosszan egy eszméletlenül jól kinéző mohás kőrengeteg mellett, között vezetett az utunk. Olyan puhának tűnt minden, és igazából az is volt.

Szóval, Fjardrárgljúfur. Hogy megkíméljem magam hosszú percek pötyögésétől, csak egyszer írtam le, utána copy+paste... Ez amúgy egy szurdokvölgy, amiben egy patak csordogál miután fentebb kicsit egy vízesésből a völgy tetejéről az aljára jut a víz. A vízeséshez egy pár kilométeres sétával lehet eljutni, mely először felmegy a szurdok tetejére és a fennsíkon követi a kanyont. A végén, a vízesésnél kiépített kilátópont segíti a szemlélődést. Lent, a parkolóban egész elfogadható wc kárpótolta a kempingben a tömeg miatt lemaradókat.

Fjardrárgljúfur

Systrafoss nem volt túl messze, de elsőre nem találtuk meg, le kellett térni a főútról és gyakorlatilag a falu közepén volt, amire mi elsőre nem gondoltunk, így inkább útbaigazítást kértünk a helyi szupermarketben. És ha már ott voltunk, be is vásároltunk friss élelmiszerből (kenyér, joghurt/skyr, stb.). A vízesés nem volt túl nagy, de fel lehetett mászni lentről a sziklákon. Igazából, erre végül csak én vállalkoztam, a többiek lent maradtak.

Systrafoss

És ha már volt friss kenyér, akkor egy hosszabb átkötő szakasz közben megálltunk egy szimpatikus pihenőhelyen és jól meg is ebédeltünk.

A háttérben talán a Foss a sidu vízesés?

(fotó: Bea)

Ezután a vízeséseket felváltották a gleccserek, a jég, a hó, szóval a víz szilárdabb és kevésbé gyorsan mozgó formái.

A szigetet körbefutó főútról balra letérve érkeztünk meg a Skaftafell Nemzeti Parkba, ahol először megnéztük a Skaftafellsjökull gleccsert (jökull=gleccser, foss=vízesés, bár ezt már gondolom, úgyis mindenki sejtette...). Ehhez a parkolóból egy pár kilométeres sétát kellett tenni, aminek végén egy glecsertó és mögötte maga a gleccser várt minket.

Skaftafellsjökull

A nemzeti park parkolójától kocsival csak pár percnyire található egy másik gleccsermező, a Svinafellsjökull.

Svinafellsjökull

A sok jég és a még több jég között még pont útba esett Hof és annak fűvel borított tetejű fatemploma.

És bár erre nem emlékszem, de az eredeti excel útiterv szerint Hof és a következő bejelölt látványosság, Jökulsarlón között majdnem 300 kilométer volt a távolság és a táblázat tanúsága szerint Hof közelében volt egy kemping, de "Jökulsarlon környékén nincsen másik". Valószínűleg még nagyon korán lehetett, mert úgy döntöttünk, hogy mégis továbbmegyünk, gondolom, abban bíztunk, hátha belefér még Jökulsarlon gleccserlagúna felderítése is a napba. A késői sötétedés nekünk dolgozott. És valóban, simán odaértünk világosban :-). Az aztán hamar kiderült, hogy itt nem elég pár óra mindenre, amit elterveztünk, ezért hamar arra az elhatározásra jutottunk, hogy rövid felderítés után másnap folytatjuk.

Jökulsarlon

De mi lesz másnapig? Valahogy találtunk valamelyik útikönyvben vagy honlapon egy kempinget a környéken, de az nem volt nyitva. Odamentünk, de senkit nem találtunk ott. Lehet, hogy ezért nem volt benne az excelünkben sem. Még az út előtt megegyeztünk, hogy egy napot vadkempingezni fogunk. Már kezdtem örülni, hogy eljött az én napom, de a többiek nem voltak annyira feldobva ettől az ötlettől. Végül, azt találtam ki, hogy bementem az egyik szállodába és megkértem, hogy hagy állítsuk fel a sátrainkat az udvarukban, a gazdasági bejárat mögött lévő füves placcon, ráadásul, másnap reggel az egyik felszabaduló szobában még le is tudtunk zuhanyozni. Végül, a csapat mégis ezt nevezte ki vadkempingezésnek :-).

(fotó: Andi)

(fotó: Andi)

Recap: By mid-day we swapped the waterfalls to more rigid forms of water and enjoyed spectacular views of glaciers on the Eastern shores of Iceland. We risked not finding a campsite for the night and continued our journey to Jökulsarlon, but ended up pitching our tents in the garden of a fine hotel.