2020. április 27., hétfő

ma 1000 napja: Izland - Jökulsarlon-Hoffell-Stokksness-Djúpivogour


2017. augusztus 1.

Miután hajtottunk egyet a naptáron és le is zuhanyoztunk a hotel egyik szobájában, visszamentünk Jökulsarlonhoz. Mindenféleképpen szerettünk volna egy kétéltűvel bemenni a lagúnába a jéghegyecskék közé. Tényleg, mint egy óriási limonádéban (igény szerint whiskey) nyáron, úgy úszkáltak a gleccserből leváló jégtömbök Izland koktélospoharában.


Én és a Jökulsarlon (fotó: Bea)



Mi és a Jökulsarlon :-) (fotó: Andi)


Hogy kipihenjük az izgalmakat (ha tudtuk volna, hogy igazából az még csak ezután jön...), egy eldugott és alig kiépített hőforrásban lazultunk kicsit a puszta közepén. Voltak azért rajtunk kívül, de nem volt az a tömegnyomor érzés, mint a híres fürdőkben Izland szerte, még saját medence (kád?) is jutott nekünk. 


Mi a leghátsó medencében vagyunk :-)

És ekkor drámaira fordult a helyzet :-). A hőforrástól elindulva elkezdett világítani egy kontroll-lámpa a Duster műszerfalán, ami a kézikönyv szerint azt igényelte, hogy azonnal álljunk le és ne menjünk tovább. Bérelt kocsi volt, nem kockáztathattunk. Felhívtuk a bérautós céget, akik küldtek egy szerelőt. Mivel a semmi közepén voltunk, a szerelő megérkezéséig eltelt egy kis idő. Addig István és a csapat egyik fele elment bevásárolni valami közeli faluba. A szerelő megérkezett, megnézett mindent, de nem talált semmit, így a bérautós céggel egyeztetve (immár nem a mi felelősségünkre) folytathattuk az utunkat.


a szerelő kocsija nem volt kicsi... (fotó: Andi)



Mivel úgyis fogytán volt az üzemanyag, bementünk tankolni az első kúthoz. A kedvencünk Oli volt, itt a tankolás mellé ingyen kávé járt, amit a többiek ki is használtak. A shopból kifelé jövet egy totál lapos gumi látványa fogadott. Valószínű a kontroll-lámpa is már a vészesen alacsony nyomás miatt kezdett el világítani. Sőt, lehet, hogy az első nap is már ennek volt az előjele? István gyakorlatával pár perc alatt sikerült kicserélni a kereket, de mivel az út nagy része még előttünk volt, ráadásul északon már a főút is sok helyen murvás, nem volt megnyugtató mindössze egy pótkerékkel a két kocsin továbbmenni. Kerestünk egy gumist a városban, pontosabban, egy gumis is pont ott tankolt a kúton, úgyhogy mondta, hogy menjünk el hozzá. Megnézte a defektes kereket, meg is találta az okát, de sajnos nem volt neki ilyen méretű gumi, rendelni tudott volna, de az több nap lett volna, míg odaér. Viszont baromi rendes volt, mert felhívott egy gumist nekünk irányban, akinél szerencsére volt ilyen gumi, így azt félre is rakták nekünk. Másnap így azt is útba kellett ejteni.


(fotó: Bea)

Aznapra már csak Stokksness sziklái vártak ránk. Ugyan volt még az excelben más is, de azokat nem találtuk meg, igaz, olyan nagyon nem is kerestük őket, két kisebb viewpoint volt csak. Stokksness kicsit csalódás volt. A szikláknál egy filmforgatás díszletei voltak felépítve. Lehet, hogy Trónok harca?


Stokksness

Este egy kikötőváros, Djúpivogour kempingjében szálltunk meg. Lefekvés előtt még elsétáltunk a kikötőbe is.





Recap: Sailing between giant icecubes in Jökulsarlon lagoon was so exciting we had to take a short rest and splashed into the remote hot spa of Hoffell, where we had a breakdown of one of the cars. Later it turned out that the control lamp which forced us to stop was an indicator of a flat tyre. With no spare tyre in the next village we had have set one aside in a workshop in the direction we were heading for the next day.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése