Baltitúra - IMM & Zarasai & Salakas

Tehát, ott tartottunk, hogy megérkeztem az IMM-re. Ezt képpel is alátámasztom:

elsőként a sorban

A csütörtök főleg azzal telt, hogy vártam a többieket, illetve haverkodtam az új ismerősökkel. A magyar különítmény végül csak elég későn érkezett meg, így már csak egy gyors táborállításra maradt idő, aztán mentem is vissza a szállásra, illetve még egy közös vacsora belefért a szomszéd hotelban lakó ismerősökkel.

Pénteken a vásárlásé volt a főszerep. Mivel alig volt árus, ezért aztán ezt a kört gyorsan letudtuk, így inkább csak a bóklászás és a dumálgatás volt a napi program. Szombaton bementem Zarasai-ba, hogy ne csak esőben lássam már a várost, hanem így, napsütésben is, aztán délután még elrobogtam a közeli Salakas-ba, ahol semmi különös nincs, de mégis, tök hangulatos kis városka (falu?).

Zarasai by night

nem Genf, ez is Zarasai

a háttérben a sziget, azon pedig az IMM

útban Salakas felé

Salakas

Salakas

Aztán jött a vasárnap, mi pedig úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza. Sajnos, az egyik Miniben (nem az enyémben) tönkrement valami pár kilométer után, így délután lett, mire sikerült valóban teljes sebességre kapcsolni és délnek venni az irányt. Még éjfél előtt Varsóba értünk, ahol egy rövid éjszakai pihenőt iktattunk be, hogy másnap kora reggel folytassuk is utunkat. Szlovákiába érve, újra esni kezdett az eső, így azt a szakaszt én csak esőben láttam... De amúgy végig iszonyú mákom volt az időjárással, mert valahogy mindig úgy sikerült megérkeznem bárhova, hogy egyszer sem kellett esőben várost néznem igazán, sőt, sokszor még a nap is kisütött.

Ja, ma este 7-kor hazaértem.

Recap: In the last couple of days I spent my time with usual IMM activities: shopping, bargaining, used parts treasure hunting and some chit-chat with fellow international Mini friends. Luckily, I also had some time to discover Zarasai, the hometown of the IMM and its vicinity. After another two days drive, I got home Monday evening.

Baltitúra - Zarasai-IMM

Három órányi autókázás után a lett-litván határ mentén, szerdán alig valamivel dél után megérkeztem Zarasai-ba, az IMM helyszínére. Az AC ezen a rövid szakaszon jól működött, igaz, nagyon nem is tudtam strapálni a 0 forgalom, a teljesen kihalt utak és a sebességkorlátozások miatt. Szinte egész délután esett, ezért csak körbejártam a várost, megnéztem, mi hol van, aztán a szállásomra mentem. Gyorsan csekkoltam az időjárás jelentést, de még csütörtök estére is mondott esőt, ezért gyorsan szaladtam a házinénihez, hogy meg tudom-e hosszabbítani a foglalásomat egy nappal. Sajnos azonban minden apartmanjukat kiadták. Már kezdtem megbarátkozni az esőben sátorállítós programmal, amikor kopogtatott az ajtómon, hogy van még egy szoba az egyik apartman fölött. Meg is mutatta, ez is teljesen felszerelt, zuhany, meg minden. Egyből igent mondtam. Vacsorára a helyi szupermarketban mindenféle füstölt és pácolt halat vettem.

Csütörtökön, gondoltam, reggeli után beállok a sorba a szigetnél. Ez olyan jól sikerült, hogy végül én lettem a legelső, így elsőként hajthattam a világtalálkozónak otthont adó szigetre. Mármint a vendégek közül.

Most itt leszünk pár napig. Nem tudom, lesz-e net, ezért azt sem tudom, mikor írok legközelebb. Sőt, azt sem, hogy mikor indulunk haza.

Recap: I finally made it with my Mini to the place of the IMM. Arrived in Zarasai, just after noon on Wednesday. Since the meeting started only Thursday, I had planty of time to discover the town itself. Waking up Thursday morning I tried to que for the noon entry, which I made it so well, that I actually became the first to enter this year's IMM.

Baltitúra - Vidzeme völgy: Cesis & Sigulda

Mivel tényleg el tudtam indulni hajnalok hajnalán, még szinte fel sem kelt a nap, amikor már újra a "rénszarvashatár"-tól délre kerültem, azaz visszaérkeztem Lettországba.

Észtországban még ilyenek a táblák

Pärnu-tól a már "megszokott" úton haladtam délre, majd még jó 70 kilométerrel Riga előtt keletnek fordultam. Az új irány Lettország Svájca, azaz a Vidzeme völgy. Na, azért hegyek nincsenek, de egy-két domb és kanyargós utak akadnak, sőt, még sípálya is van a környéken!

Az első megálló Cesis volt. Körbesétáltam a várat és a várost, megreggeliztem, aztán mentem tovább.

Cesis

És ez is Ces, azaz Cesis

Alig fél órányi autókázásra Cesis-től található Sigulda városa, ahol szintén van egy vár. Sőt, igazából több. Mert ott van a szomszédos Turaida (és nem Turai Ida) vára is. Utóbbit csak a távolból néztem meg, mert szorított az idő. Nem akartam Rigában dugóba kerülni, hogy kicsússzak a kocsi leadási határidejéből. Viszont elsétáltam egy csodatévő barlanghoz az út mentén. A francba, elfelejtettem megmártani a fájós lábam a gyógyvízben!

A kicsi piros jobb fölül a Turaida vár

előtérben a Sigulda-i kastély, háttérben a régi vár

varázsbarlang

Dugó végül szerencsére nem volt, így időben megérkeztem Rigába, a jól bevált szálláshoz és az udvaron várakozó Minihez. Gyorsan megpróbáltam beindítani. Beindult.

Recap: With an start in Tallin is spent breakfast time already in Latvia in the Vidzeme valley, also called as Latvia's Switzerland. Less high mountains but a few hills are here, with some nice castles and tiny villages. There are some ski slopes around, indeed. Got back to Riga on time to hand over my other car and meet my Mini again.

Baltitúra - Tallin

A hétfői napot nagyon lazára vettem. Már 10 óra is elmúlt mire reggel kikászálódtam az ágyból és 11 volt, amikor elindultam a belvárosba. Az előző este sportkocsma keresése közben már látszott, hogy nem kell sok idő bejárni az óvárost.

A három főváros közül ez a leginkább "óvárosias" óváros. Jól látható várfal veszi körbe a régi utcákat és tereket. Mivel elég kompakt az egész, ezért aztán ha sok a turista, akkor eléggé zsúfolt is. És most sok volt. Nagyon sok. Alig lehetett mozdulni tőlük a szűk utcákon, de még a főtéren is tele volt velük minden. Tudjátok, az a "kövesd a zöld esernyőt" típusú csoportos. Persze más jelekből is feltűnt, hogy szűk itt minden: szinte alig tudtam használni a fix 50-es objektívet, elő kellett venni a nagylátószögűt, ha épületeket is akartam fotózni.

Viru-kapu

 

A kártyások kedvenc utácja, a Pikk utca

A kikötői kapu

Az eső megint nem esett, bár nagyon felhős volt az ég. Azért a délután folyamán egy-egy percre kékre váltott az ég színe.

 

A városháza és a főtér

Már-már feladtam, hogy valami különlegesebb észt kaját találjak, amikor a főtérhez visszatérve egy kapualjban szarvasragu levest árultak, egy közeli kifőzdében meg egy "Észtország büszkesége" nevű szendvicset. Jó kombónak tűnt. A levest ott helyben el is szürcsöltem, de a szendvicset elvittem magammal a szállásra. Korán volt még, csak délután 5 körül járt. De másnap korán akartam indulni, hogy időben visszaérjek Rigába és le tudjam adni a kocsit, így aztán megpróbáltam korán le is feküdni.

Recap: A lazy day in Tallin. Got up after 10am and went to the old town just before noon. Well, the old town is not big, either, so I had plenty of time. The area within the meadiaval walls was packed with tourist, which made me squeeze thru tiny alleys and streets. Almost gave up having Estonian food when I discovered a place selling elk soup and a small kitchen serving a sandwich called "Estonian pride" (sauerkraut, sausage, pickles, sour cream, garlic, black bread).

Baltitúra - Lahemaa

Ma főleg behoztam a lemaradásomat a pénteken elvesztett napból. Hamar keltem és hamar útnak is indultam. A korábban elképzelt ideális útvonalat kicsit átrajzoltam és Észtország nyugati végéből rögtön túlmentem Tallin túloldalára és az észak-keleti országrészben fekvő Lahemaa Nemzeti Parkot vettem célba, ami elsősorban majorságairól, tengerparti falvairól és strandjairól ismert. Én is egy ilyen több száz éves birtok meglátogatásával kezdtem, aztán útba esett még egy, majd jött a tengerpart. A tallini szálláson este 6-ra vártak, így bőven volt időm kocsikázni. Mivel a szálláson nincs net és tévé sem, bejöttem Tallin belvárosába megnézni a hoki vébé döntőjét és blogolni egy kicsit. Sajnos, egyetlen olyan helyet sem találtam, ahol észt kajákat kínáltak volna, ezért aztán maradt egy ír pub a sok közül. Bár itt is adták a meccset a mekiben is...

Palmse

Palmse saját sörfőzdéje

Salgad

Vösu (hátul, az utca végén a tenger kéklik)

fél lábbal a Balti-tengerben (hideg)

este még 5 fok körül van, de a háttérben már a strandot egyengetik

Recap: I spent the morning hours driving from the far western tip of Estonia to the north-east. Started the afternoon visiting a manor typical for Lahemaa national park and was driving around coastal villages to finish the day before turning back to Tallin.

Baltitúra - Riga-Riga-Riga-Saaremaa

Mégis a dokinak lett igaza.

Az ott kezdődött, hogy már épp készültem volna elhagyni Rigát, amikor a Mini nem akart elindulni. Gyertyát cseréltem meg lefutottam a szokásos szaktudás nélküli köröket, de csak nem akart berobbanni a motor. Egy gyors egyeztetés után a távdiagnózis az AC pumpa meghibásodását jelezte. Hmm. Egy trélerrel elvitettem a kocsit a hostel-től egy szervízbe, ahol a gyanú beigazolódott. Valahonnan szereztek egyet (szerencsére viszonylag univerzális alkatrész), majd be is szerelték, és láss csodát, indult a Mini. Viszont ekkor már elmúlt délután 2 is, nekem meg foglalt szállásom és kompjegyem volt másnapra. Ráadásul, másnap hétvége. Hosszú tanakodás után végül úgy döntöttem, hogy nem távolodok tovább a világtalálkozó helyszínétől, így megpróbálom Rigában hagyni a Minit. Szerencsére a hostelben rugalmasak voltak, ott hagyhattam az udvarukban, keddre foglaltam is gyorsan egy szobát náluk, majd pár perc alatt béreltem egy Opel Corsa-t a neten. Délután 5-re ígérték a kocsit. Át is slattyogtam a közeli szállodához a megadott időre. De sajnos nem volt Opel Corsajuk, ezért kénytelenek voltak egy Nissan Qashqai-t adni, navigációval és automata váltóval! Mondhatni, orvosi rendelvényre.*

Beszálltam, elindultam, de pár sarok után leállt a kocsi. Mi van?! Ja, nem, csak a Stop&Go. Pedig, beillett volna sorba.

Az esti szállásom kábé 3 órányi autóútra volt Rigától, már Észtországban. Pár kilométerrel a cél előtt egy őz majdnem elém futott. Na, még ez hiányzott volna.

Amúgy, egy régi majorság főépületében van a szállás, egy kedves család ad ki pár szobát. De ami még lényegesebb, nagyon közel van Saaremaa szigetéhez, következő úti célomhoz, mely szombati programom is volt. Este előzetes orvosi utasításra levettem a rögzítő kötést a lábamról, mostantól csak a szerencsében és a kalciumban bízhatok.

Reggel hamarabb értem a kikötőbe, mint a jegyemen szereplő idő, de fel tudtam jutni az előző kompra, így nem kellett fölöslegesen várni. 20 perc hajókázás után meg is érkeztünk Saaremaa-ra, pontosabban Muhu szigetére, ahonnan egy töltés vezet át a nagyobbik szigetre. Bár felhős volt az ég és talán egy pár csepp eső is esett néha, azért simán lehetett élvezni a tájat. A kiváló utak, a lassú megengedett sebesség és a zéró forgalom bőven megengedték. A kis városok és a tanyák fából készült házai már a skandináv jelleget mutatják. 

A sziget túlfele felé haladva útba ejtem a legnagyobb várost, Kuressaare-t, de csak egy villámlátogatást teszek a várnál.

A sziget dél-nyugati végéből kinyúló földnyelv csúcsán egy világítótorony mutatja, hogy vége az útnak. De van itt még bőven a világháborúkból és a hidegháború idejéből itt maradt katonai rom is bőven. Itt egy lövegtorony maradványai, ott egy bunker.

Visszafelé egy másik utat választok, mely elhalad a szigetre jellemző szélmalmok egy csoportja mellett, melyeket még a Lonely Planet is megemlít. Ott voltak, jól néznek ki. És végre a nap is kisütött.

He?!

Az esti komp helyett ismét egy korábbival hajózok be, így a kora estét már újra a szálláson töltöm és épp grillcsirkét vacsorázok.

*Otthon még azzal viccelődött az orvos, amikor mondtam, hogy sokat kell majd autóznom, hogy cseréljem le a kocsit automata váltósra, mert akkor nem kell használnom a törött bal lábam.

Recap: Forced by another breakdown, I left my Mini in Riga. Although it has been repaired pretty quickly, I do not want to risk getting further from the IMM and parked the car at the hostel and rented a Nissan for the coming 4 days. As it has by chance automatic transmission, it is also best for my injured left foot. I spent Saturday on the island of Saaremaa, which is pretty cool. Architecture is like in Scandinavia. Being an island, this also has many lighthouses of which I visited the biggest one at the far end of the island. Driving back to the port I passed by some typical windmills

Baltitúra - Siauliai-Rundale-Bauska-Riga

Litvánia (egyik) fő nevezetessége a kimondhatatlan és szinte leírhatatlan nevű városka, Siauliai közelében található Keresztek dombja. Mivel elég közel találtam tegnap szállást, még egy kényelmes reggeli készülődés után is elsőként érkeztem a helyre. Az eső is csak csepergett, majd el is állt, mire kikászálódtam a kocsiból. Itt aztán tényleg igaz az a mondás, hogy "mindenkinek megvan a maga keresztje". Néhol annyira zsúfoltan vannak, hogy olyan jól el tudták rejteni a hangszórókat (amin amúgy valamilyen vallási énekek szólnak), hogy észre sem lehet őket venni. Furcsa is volt elsőre, hogy Jézusnak milyen furcsa női hangja van...

praktikus jótanács

mindegy miből van, ha van az embernek saját keresztje

Innen már csak pár csepp benzinnyi távolságra volt Lettország. 

egyszer csak, itt 'lett'em

Az első pár kilométeren borzalmasak voltak az utak. De végül odavezettek a következő állomásra, Rundale kastélyához. Szép, meg minden, de azért nagyon hiányzottak a termekből a bútorok. Így olyan üres volt minden. A kerten is látszik, hogy nem rég kezdtek el vele foglalkozni.

Rundale

Innen csak 15 kilométerre volt Bauska vára, amit most csak kívülről néztem meg.

Bauska

Majd délután fél három felé meg is érkeztem Rigába. Ez már egy sokkal nagyvárosiasabb város, mint Vilnius volt. Dugó van, hömpölyög a tömeg az utcákon, stb. Mivel a pályaudvar közelében foglaltam szállást, a hangulat egészen olyan volt, mint jó négy éve. Még marshrutkák is vannak. És egy sarokra a szállástól pedig finom pirogot is lehet kapni.

Bár nagyobb területen fekszik az óváros, mint Vilniusban (ott gyakorlatilag egy utca), mégis, ez is könnyen és gyorsan bejárható. Persze, ha nem botlik bele az ember egy magyar csoportba, akik minden képbe belemásznak. Valahogy, mindig összefutottunk. Nyilván nem véletlenül, az egyik nevezetességnél a helyi utcazenészek eljátszották a magyar Himnuszt és az "Az a szép" kezdetű nótát. Ekkor sietősen távoztam és utána már csak egyszer láttam őket valahol a város másik pontján.

újra Lettország három régióját tartja a kezében

piros-fehér-piros, mégsem Ausztria

Valamilyen furcsa okból este 10-kor minden környékbeli kis kajálda bezárt. Maradt a pályaudvar melletti kebabos meg a McDonald's. Mivel utóbbiban nagy képernyős tévén közvetítették a jéghoki vébét, hát elcsábultam.

Recap: Started the day at the hill of crosses, Lithuania's main tourist attraction, where one can see every kind of cross. Leaving Lithuania and entering Latvia, I visited the Rundale palast and Bauska castle before arriving in Riga for a sunny afternoon walk around old town.

Baltitúra - Vilnius-Klaipeda-Nida

Ma sem volt sok árnyék, de legalább az eső nem esett.

Na, jó, ez így nem igaz, mert a reggeli eső miatt a kigyulladó piros lámpa árnyéka vetült a mai napra.

Az ott kezdődött, hogy egyszercsak felvillant egy piros lámpa a műszerfalon, ami nem szokott jót jelenteni. Szerencsére, pár másodperc múlva el is tűnt, de mivel szakadt az eső, kimentem az első benzinkútra, nehogy beázzon a gyújtás. Tényleg elég nedves volt a motortér. (Főleg az előttem menők által felverődő víz kerül be.) Kértem egy kartondobozt, a kúton, amivel lefedhetem a hűtőrácsot, de a shopban megpillantottam egy Cido márkájú gyümölcslevet TetraPack dobozban. Ez az, ez kell nekem, ez mégis csak vízálló vagy mi! Mivel a gyümölcslé most nem kellett, muszáj voltam reggelizni is. Beszabtam megfelelő méretűre, majd a kukában még találtam rengeteg tejes dobozt is. Ebből már nagyüzemben gyárthattam a védőlapokat. Tovább is indultam, de a következő tankolásnál azt vettem észre, hogy nincs világításom. Hát, amíg betuszkoltam a helyére a védőlapokat, valószínűleg kipiszkáltam egy vezetéket, ami aztán a rázkódástól kijött a helyéről és így pár centire lévő generátor útjába került, ami egy szép egyenes vágással ketté is szabta. Klaipeda-ban egy szervízben pár perc alatt újrakötötték és természetesen még fizetnem sem kellett. Csak később derült ki, hogy volt más baj is, ugyanis nem jött áram pár vezetékben, így hogy ne csak helyzetjelzőm legyen, át kellett kötnöm a vezetékeket. Így most helyzetjelzőm és reflektorom nincs, de legalább tompítottam van. Az otthoniak telefonos segítsége nélkül nem ment volna.

Ja, azért nem csak erről szólt a nap. 

Három órányi kocsikázás után elérkeztem a Balti-tenger partján fekvő Klaipeda-ba. Azaz, pontosabban, a Balti-tenger még egy kicsit odébb van. Előbb át kellett kompozni a Kur-földnyelvre, na ennek a túloldalán van a tenger. Amúgy ez a Kur-földnyelv délen az Oroszországhoz tartozó Kaliningradban végződik és néhol csak egy-két száz méter széles. El is autóztam az orosz határig.

Nida, az utolsó litván falu

Na, ez egy olyan hely, ahol szívesen eltöltenék egyszer több napot is. Végig sűrű erdők szegélyezik az utat, mohás fák, mohás aljnövényzet, a partokon homokdűnék, hangulatos falvak.

Az ott már Oroszország. A kép két szélén a horizonton pedig a két "víz"

Mondhatnánk azt is, Litvánia Cape Cod-ja. Jó hely.

nem sokan voltak a strandon...

Délután négy után kompoztam vissza a szárazföldre, miután megállított a rendőr, hogy nem ég a lámpám. Egy kicsit durci volt, de elmagyaráztam, hogy mi a helyzet, a másik vágta is, hogy nem viccből nem kapcsolom föl. Mondtam is nekik, minél később engednek el, annál később jutok oda, hogy meg legyen szerelve. Aztán egy "Go"-val elintézte. És ha már sikerült világítást csiholni, hát bátran elindultam következő úti célom felé.

Nem, nem, az úgy van helyesen, hogy MinijE...

Recap: Besides struggling with the alternator and a cut wire for the whole day, I very much enjoyed visiting the beautiful Curonian-spit with its dark forrests, sand dunes and nice little fishing villages.