Baltitúra - Dunakeszi-Varsó

Bár törött lábbal, de töretlen lelkesedéssel (ez most paradoxon?) vágtam neki az idei IMM-nek: Irány Litvánia! És ha már arra járok, meg kéne nézni Lettországot és Észtországot is. Így aztán majd' két héttel a világtalálkozó előtt indultam. Bár eredetileg szombat volt beütemezve, de ez a hét eleji lábtörés miatt, na meg amiatt, hogy a Mini csak szombatra készült el, egy nappal eltolódott. Igazából, a lábtörés kifejezést is csak a drámai hangulat fokozása miatt használom, mert a lábujj-törés olyan snassznak hangzik. Pedig, ez is elég kellemetlen és még gipszelni sem tudják. Na, jó, mindegy is. Elindultam.

Reggel szép kényelmesen bepakoltam a maradékot, majd fél 10-kor kigurultam az udvarból. Egy rétsági tankolás után 11-re értem Szlovákiába, amin tankolás nélkül áthajtottam. A rövid csehországi szakaszon meg még talán fékezni sem kellett...

Kissé bizarr reklámelhelyezés...
Somewhat weird advertising

Esett

A magyar határ után szinte végig esett az eső vagy nedves volt az útburkolat. De ahol sütött a nap, ott nagyon jól nézett ki a táj. A régi november 7-ék és gyerekkorom síelős útjairól már ismerős volt a környék egészen Besztercebányáig, onnan új utakra vezetett a térkép és a GPS. Igazi, Mininek való, hegymászós út volt. Felfelé egy boxkiállásnyi időt össze tudtam gyűjteni a lassú járművek előtt, így lefelé sem tartottak fel.

Eső között Szlovákiában

Valahol Lengyelországban

Este 7-től elkezdtem szállást keresni, ekkor még 100km-re voltam Varsótól, végül Varsó elővárosában adtam fel és mondtam igent az előzetesnél magasabb szobaárra. Igaz, az utolsó egy órában nem is volt más szállás az út mentén, pedig előtte szinte egymást érték az autópálya-szállások.