Baltitúra - Vilnius-Klaipeda-Nida

Ma sem volt sok árnyék, de legalább az eső nem esett.

Na, jó, ez így nem igaz, mert a reggeli eső miatt a kigyulladó piros lámpa árnyéka vetült a mai napra.

Az ott kezdődött, hogy egyszercsak felvillant egy piros lámpa a műszerfalon, ami nem szokott jót jelenteni. Szerencsére, pár másodperc múlva el is tűnt, de mivel szakadt az eső, kimentem az első benzinkútra, nehogy beázzon a gyújtás. Tényleg elég nedves volt a motortér. (Főleg az előttem menők által felverődő víz kerül be.) Kértem egy kartondobozt, a kúton, amivel lefedhetem a hűtőrácsot, de a shopban megpillantottam egy Cido márkájú gyümölcslevet TetraPack dobozban. Ez az, ez kell nekem, ez mégis csak vízálló vagy mi! Mivel a gyümölcslé most nem kellett, muszáj voltam reggelizni is. Beszabtam megfelelő méretűre, majd a kukában még találtam rengeteg tejes dobozt is. Ebből már nagyüzemben gyárthattam a védőlapokat. Tovább is indultam, de a következő tankolásnál azt vettem észre, hogy nincs világításom. Hát, amíg betuszkoltam a helyére a védőlapokat, valószínűleg kipiszkáltam egy vezetéket, ami aztán a rázkódástól kijött a helyéről és így pár centire lévő generátor útjába került, ami egy szép egyenes vágással ketté is szabta. Klaipeda-ban egy szervízben pár perc alatt újrakötötték és természetesen még fizetnem sem kellett. Csak később derült ki, hogy volt más baj is, ugyanis nem jött áram pár vezetékben, így hogy ne csak helyzetjelzőm legyen, át kellett kötnöm a vezetékeket. Így most helyzetjelzőm és reflektorom nincs, de legalább tompítottam van. Az otthoniak telefonos segítsége nélkül nem ment volna.

Ja, azért nem csak erről szólt a nap. 

Három órányi kocsikázás után elérkeztem a Balti-tenger partján fekvő Klaipeda-ba. Azaz, pontosabban, a Balti-tenger még egy kicsit odébb van. Előbb át kellett kompozni a Kur-földnyelvre, na ennek a túloldalán van a tenger. Amúgy ez a Kur-földnyelv délen az Oroszországhoz tartozó Kaliningradban végződik és néhol csak egy-két száz méter széles. El is autóztam az orosz határig.

Nida, az utolsó litván falu

Na, ez egy olyan hely, ahol szívesen eltöltenék egyszer több napot is. Végig sűrű erdők szegélyezik az utat, mohás fák, mohás aljnövényzet, a partokon homokdűnék, hangulatos falvak.

Az ott már Oroszország. A kép két szélén a horizonton pedig a két "víz"

Mondhatnánk azt is, Litvánia Cape Cod-ja. Jó hely.

nem sokan voltak a strandon...

Délután négy után kompoztam vissza a szárazföldre, miután megállított a rendőr, hogy nem ég a lámpám. Egy kicsit durci volt, de elmagyaráztam, hogy mi a helyzet, a másik vágta is, hogy nem viccből nem kapcsolom föl. Mondtam is nekik, minél később engednek el, annál később jutok oda, hogy meg legyen szerelve. Aztán egy "Go"-val elintézte. És ha már sikerült világítást csiholni, hát bátran elindultam következő úti célom felé.

Nem, nem, az úgy van helyesen, hogy MinijE...

Recap: Besides struggling with the alternator and a cut wire for the whole day, I very much enjoyed visiting the beautiful Curonian-spit with its dark forrests, sand dunes and nice little fishing villages.