A hétfői napot nagyon lazára vettem. Már 10 óra is elmúlt mire reggel kikászálódtam az ágyból és 11 volt, amikor elindultam a belvárosba. Az előző este sportkocsma keresése közben már látszott, hogy nem kell sok idő bejárni az óvárost.
A három főváros közül ez a leginkább "óvárosias" óváros. Jól látható várfal veszi körbe a régi utcákat és tereket. Mivel elég kompakt az egész, ezért aztán ha sok a turista, akkor eléggé zsúfolt is. És most sok volt. Nagyon sok. Alig lehetett mozdulni tőlük a szűk utcákon, de még a főtéren is tele volt velük minden. Tudjátok, az a "kövesd a zöld esernyőt" típusú csoportos. Persze más jelekből is feltűnt, hogy szűk itt minden: szinte alig tudtam használni a fix 50-es objektívet, elő kellett venni a nagylátószögűt, ha épületeket is akartam fotózni.
Viru-kapu |
A kártyások kedvenc utácja, a Pikk utca |
A kikötői kapu |
Az eső megint nem esett, bár nagyon felhős volt az ég. Azért a délután folyamán egy-egy percre kékre váltott az ég színe.
A városháza és a főtér |
Már-már feladtam, hogy valami különlegesebb észt kaját találjak, amikor a főtérhez visszatérve egy kapualjban szarvasragu levest árultak, egy közeli kifőzdében meg egy "Észtország büszkesége" nevű szendvicset. Jó kombónak tűnt. A levest ott helyben el is szürcsöltem, de a szendvicset elvittem magammal a szállásra. Korán volt még, csak délután 5 körül járt. De másnap korán akartam indulni, hogy időben visszaérjek Rigába és le tudjam adni a kocsit, így aztán megpróbáltam korán le is feküdni.
Recap: A lazy day in Tallin. Got up after 10am and went to the old town just before noon. Well, the old town is not big, either, so I had plenty of time. The area within the meadiaval walls was packed with tourist, which made me squeeze thru tiny alleys and streets. Almost gave up having Estonian food when I discovered a place selling elk soup and a small kitchen serving a sandwich called "Estonian pride" (sauerkraut, sausage, pickles, sour cream, garlic, black bread).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése