Hajnalok hajnalán, már reggel 5:15-kor elindultam a tromso-i szállásról, hogy odaérjek a 6:20-as buszhoz Narvik felé. Szerencsére, mikor leértem a hegyről a főútra, az egy sarokra lévő buszmegállóban pont azt jelezte a tábla, hogy 3 perc múlva jön egy busz. A 6 és fél órás érvényességű jegyem most is kihasználtam, és pár száz métert rövidítettem a gyalogláson, ráadásul a buszsofőr is rendes volt, mert nem a legközelebbi buszmegállóban rakott ki, hanem a buszpályaudvarhoz legközelebb eső sarkon. Jó, mondjuk csak én voltam a buszon és a városban sem mozogtak még túl sokan. A 100-as busz Narvikba pontosan indult.
Azt nem tudom, hogy miért, de egyszer buszt kellett cserélni. Az egyik faluban állt egy busz, mi megérkeztünk, majd mondta a sofőr, hogy na, mindenki szálljon át akkor legyen kedves... Így is tudtuk tartani a menetrendet, így a narvik-i pályaudvarhoz a "vonat" indulása előtt megérkeztem.
Azt ugye már az előző narvik-os posztban említettem, hogy próbáltam utánajárni, hogy miként fogok eljutni Narvikból, és hát eléggé lelombozott a helyzet. Most is az volt kiírva a kijelzőre, hogy a vonat törölve és buszokat indítanak helyette (ugye, kisiklott vonat miatt). A tervem eddig rendben működött. Ugye elvileg a vonat helyjegyköteles lenne, nekem meg az nem volt (próbáltam, de nem lehetett venni). Szóval, az volt az elképzelésem, hogy a buszsofőr úgyse fog tudni semmit, ha kér is valami jegyfélét, akkor megmutatom a sima menetjegyet az applikációban, aztán ha eljutok Kirunáig, akkor onnan már több lehetőségem lesz továbbmenni, legfeljebb másik vonattal. Jött is a busz. Elég szakadt volt, ducktape-pel volt beragasztva pár ablaka, a csomagtérben meg centi vastagon állt a hó... De nem is ez a lényeg. Tehát, megjött a busz. A sofőr meg mondta, hogy a busz csak Abisko-ig (félúton Kiruna felé) megy, onnan vonat. Neeee, Abisko a semmi közepén van, de tényleg, semmi más tömegközlekedés nincs, csak ez az egy vonat. Ha ott nem tudok felszállni a vonatra, mert nincs helyjegyem, akkor gáz van. Na, mindegy, azért gyerünk. Az mondjuk bejött, hogy a sofőr semmit nem kért, csak úgy felszálltunk a buszra. Út közben láttuk az újabb kisiklott tehervonatot. 12:45-re értünk Abisko-ba. Akiknek volt jegyük meg is kapták időközben az sms-t, hogy miként fognak továbbmenni. Pontosabban, hogy miként NEM fognak továbbmenni! Az Abisko-ból induló vonatot ugyanis törölték... De majd lesz egy 16:58-kor, azaz 4 órával később... Na, ez kezdett nagyon nem a tervek szerint alakulni. Egyrészt ugye 4 óra nagyon sok arra, hogy ne jussak előrébb, nem valószínű, hogy elértem volna még az aznapra kitűzött célt, másrészt, este még kevésbé lett volna jó, ha nem engednek fel a vonatra... Leszálltunk a buszról, felmentünk a peronhoz egy kis váróba, ahol már összezsúfolódott egy csomó ember, egy pici hely sem volt már. Természetesen, ahogy már megszokhattam, személyzet, állomásépület semmi. Na jó, ez így nem lesz vicces. Szerencsére, a vonatállomás itt nagyon közel volt a főúthoz, úgyhogy gyorsan átgondoltam, és kimentem a kereszteződéshez stoppolni. Legfeljebb visszamegyek 16:58-ra. Persze, azért nem egy M7-es sűrűségű forgalomról beszélünk, így amikor 20 perc alatt elment két autó és nem állt meg, akkor azért belegondoltam abba, hogy ma még magamra fogom venni az összes ruhát. De aztán, láss csodát, alig fél óra stoppolás után megállt egy pickup, elmondtam, hogy Kirunába szeretnék menni és "welcome to my car"! Elég szimpatikusnak nézett ki a hapsi (Lars), a hátsó ülésen vele utazott a kutyája is. Nagyon szeretett beszélni, lehet, hogy ő legalább annyira örült nekem, mint én neki :-). És a lényeg, elvitt Kirunába.
 |
kisiklott tehervagonok
|
 |
ragasztószalag az ablakon
|
 |
hó a csomagtérben
|
 |
Lars
|
A vonat, ami, ha minden az eredeti tervek szerint alakult volna, elvileg 14:07-kor indult Kirunából Boden-be, aznapi célom felé. Mi 14:15-kor érkeztünk a vasútállomásra, ahol szintén tömve volt a váró (gondolom, akik Narvik felé nem tudtak továbbmenni), de állt egy vonat a peronon. Gyorsan odaszaladtam az utaskísérőhöz, aki mondta, hogy "igen, ez Boden felé megy és rögtön indul". Elértem azt a vonatot, amivel eredetileg akartam menni :-). És még csak helyjegyet sem kértek, mondták, hogy ha interrail bérletem van, akkor nyugodtan szálljak fel. Alig voltak a vonaton, persze, hiszen nagyon sokan Abisko-ban ragadtak. Nem tudom, ők hogy jutottak tovább aznap, de tuti, hogy minden csatlakozást lekéstek, volt aki éjszakai vonattal ment volna tovább. Hú, ha csak 3 perccel később jön a fuvar, én is Kirunában maradhattam volna. De így, időben eljuthattam Boden-be.
Mikor helyére került minden, lehetett azzal foglalkozni, hogy akkor hogyan tovább. Mivel reggel még nem tudtam, hogy merre és meddig jutok, így nem volt semmi terv a további lépésekről. A Telekom-tól kaptam februárra 4GB EU-s mobilnetet 24 órára, ezt most aktiváltam, erre a napra tartogattam, tudtam, hogy itt most sok mindent kell majd összetákolni. Először persze szállást foglaltam Boden-be. Aztán jöhetett, hogy miként fogok eljutni Rovaniemibe, hol fogok megszállni, stb.
A boden-i szálláshoz elvileg emailben kellett volna megkapnom a bejutáshoz az instrukciókat, de nem jött semmi. Hívtam viberen a tulajt, de nem vette fel. Én meg ott álltam a város közepén a hidegben a szállás (egy lakás) előtt. Aztán egy néni beengedett a lépcsőházba és nemsokára a tulaj is visszahívott. Elnézést kért, mondta, hogy olyan még nem volt, hogy valaki aznapra foglalt volna nála. A lakás egyébként rohadt nagy volt, 4 szoba plusz nappali, konyha, fürdő. Ebben voltam egyedül. Csak az fél órába telt, mire kiválasztottam, hogy melyik ágyban aludjak :-).
Boden egyébként Svédország Váca. Méretileg is, meg amennyire este 6-kor nincs nyitva semmi. Sétáltam még kicsit a friss levegőn, megkajáltam, majd lefeküdtem. Másnap újra korán kellett kelni.
 |
amiről a helyiek szerint Boden híres (pályaudvar)
|
 |
ezt nem tudom megcáfolni
|
Na jó, nem kellett, de én a reggel 5:55-ös vonatot néztem ki a finn határhoz, Haparanda-ba. Vicces, hogy a svéd Haparanda és a finn város a határ túloldalán teljesen össze van nőve, de nem megy át vonat a határon... És a finn oldalról is csak ritkán tovább Finnország egyéb részei felé. (Szóval, akkor marad majd a busz.)
Haparanda teljesen kihalt volt reggel fél 8-as érkezésemkor, így csak a hideg széllel kellett megküzdeni, hogy elsétáljak a buszpályaudvarra. Sétálgatás közben azon tűnődtem, hogy melyik városra emlékeztet engem Haparanda. Talán Irkutszk? Nem, inkább Burlington (Vermont). Eléggé tetszett, annak ellenére, hogy az ezer éves LP szerint itt nincs semmi.
 |
Haparanda pályaudvar belülről
|
 |
Haparanda pályaudvar kívülről
|
A busz szokás szerint pontosan indult 8:20-kor, hogy egy perccel később már 9:21 legyen. Megérkeztem Torino-ba, ja nem, Tornio-ba, ez már Finnország (itt sem jártam még), ne keverjétek össze, egy gépelési hiba miatt nehogy ide gyertek Juve meccsre. Az út egy óra sem volt Kemi városáig, ahol a bázisom lesz két napig, innen fogok átruccanni Rovaniemi-be.
Első utam a pályaudvarra vezetett, hogy helyjegyet vegyek Rovaniemi-be (online nem lehetett). De itt sincs személyzet... Egy automata volt, ami persze nem ad csak helyjegyet, a teljes menetjegyet kellett volna megvennem, de már az sem volt a másnap reggeli vonatra, csak a délire, de akkor meg nem lett volna időm Rovaniemi-ben. Azért persze megtrükköztem a gépet, és 14 év alatti ingyenes jegyet néztem, hogy csak a helyjegyet kelljen kifizetni, de igazából mindegy is volt. Gyors netezés (még tart a 4 giga), találtam egy buszt reggelre, ami még olcsóbb is lett, mint a déli vonatra a helyjegy (ezen a vonalon demand alapú az árazás, azaz, egyre drágul). Viszont, a busztársaság nyomtatott jegyet kér... A pályaudvar melletti kávézóban pár euróért otthagytam a csomagom (egyébként is ez volt a terv), és csak egy kis táskával indultam el a szállás elfoglalásáig várost nézni és nyomtatót keresni. Nem nagy város ez sem, könnyen be lehet járni. Bár a szakadó hó és az erős szél nem esett jól, de legalább nem volt hideg.
És igen, ez a város meg akkor már tényleg Irkutszkra emlékeztetett. Egyébként is nagyon látszik, hogy Finnország a szegény testvér a Skandináv országok között, hogy ez mégis csak a keleti blokk része volt. Az autópark szegényesebb, mint Svédországban (és pláne Norvégiában), a házak egy része simán lehetne akár Dunaújvárosban is. Itt sokszor láttam kicsit megcsúszni kocsikat, indulásnál jégen kipörgő kerekeket, nincs szöges gumi, mint a nyugati testvéreknél. Igaz, legalább nem száguldoznak, mint otthon. Nálunk, nyilván sokan még téli gumit sem raknának fel, aztán padlógáz. Itt legalább ez nincs.
Az is fura volt, hogy nagyon kevesen beszélnek angolul. Míg Svédországban és Norvégiában simán bárkihez oda lehet menni és angolul kérdezni, itt a legtöbben csak néztek. (Vagy lehet, hogy én felejtettem el angolul reggel óta?)
Nyomtatót a könyvtárban találtam, rendesek voltak, nem kértek pénzt érte. A kötelező adminisztráció letudva, lássuk a város nevezetességeit. Ami egy part és egy hókastélynak nevezett hóból épült játszótér.
Ebédelni kínaiba mentem. Nagy választék persze nem volt, de ide eleve sokan mentek be, mindenféle korosztály, szóval, biztos jó lesz. Büfé jelleggel volt ebéd, tudtam mindenfélét kóstolni. Ebéd után helyi busszal szerettem volna elmenni a szálláshoz. Fel is szálltam, mutattam google maps-en, hogy melyik megállóba szeretnék menni, kérdeztem, hogy mennyi lesz, mire a sofőr mondta, hogy "no money". Oké, köszi, elfogadom. Egy csomó fiatal szállt föl a következő megállónál, valami app-ot mutattak be, először azt hittem, csak azzal lehetne utazni, de aztán volt, aki készpénzzel fizetett. Nem értem. Lehet, hogy annyira nem tudott angolul, hogy egyszerűbb volt így? Vagy, csak simán rendes volt.
A szálláson gyorsan mostam egyet, majd az egész estét a következő másfél hét tervezésével töltöttem. Most már, hogy a bizonytalan északon túl leszek, könnyebb volt foglalni szállásokat itt-ott.
