Február 22., csütörtök, 3. nap: Stockholm

Először egy posztot akartam írni a következő két napról, hiszen kábé úgyis csak két nap múlva lesz netem, hogy feltöltsem, de aztán úgy alakult, hogy inkább lesz egy-egy poszt a két napról.

A harmadik napomat nagyrészt Stockholmban töltöttem, este 6-kor indult a vonatom tovább Narvik felé. Mivel ahhoz sok időm volt, hogy egy kicsit belekóstoljak Stockholm felfedezésébe, ahhoz viszont túl kevés, hogy mindent alaposan megnézzek, ezért úgy döntöttem, amíg lehet, a szálláson maradok. 11-kor volt checkout, kábé 10:45-kor vettem nyakamba a várost. Szerencsére, nem a nagy hátizsákot, mert azt a szálláson hagyhattam.

A hostel maga is olyan környéken volt (Södermalm), amit az ezer éves Lonely Planet könyvem is megemlít, így gyakorlatilag az ajtón kilépve elkezdtem a városnézést. A városrész, ahol megszálltam egy dombon terül el, azt megmászva már lehetett látni a régi várost a híd túloldalán. A híd környéke most egy óriási építési terület, így kellett kicsit kerülni, de nem volt vészes.

új funkciója van a régi telefonfülkének, most defibrillátor van benne

aki lusta, lifttel is felmehet a dombra

csak pozitívan

Nemrég még bőven lehetett hó a városban, mert mindenhol a csúszásmentesítő kaviccsal vannak teli az utcák és a járdák, vicces, hogy egész nap úgy sétálhat az ember, mintha csak a tengerparton lenne… 😊. Az idő amúgy nem volt vészes, egész nap felhős volt az ég, de nem volt hideg egyáltalán, még nem vettem elő a télikabátomat.

A hídon átsétálva a régi városban találjuk magunkat (Gamla Stan), ami tulajdonképpen egy kisebb sziget, ennek a túloldalán található a világ legnagyobb királyi palotája. Sajnos annyi időm nem volt, hogy be is menjek, így csak körbejártam, aztán pedig sétáltam a környező utcákban. A szigetről egy újabb híd vezet egy másik szigetre (Riddarholmen), ahol szintén elég öreg házakba lehet botlani. Itt találkoztam egy elsőre talán fura figurával, aki elemlámpával járkált egy torony aljában, aztán rájöttem, hogy geoládázik. Én ugyan nem űzöm ezt a hobbit, de ismerek olyat, aki igen és már voltam is ládázni, így egy kicsit ottmaradtam a sráccal, hátha segítségre szorul. És egy ládát már tudok Stockholm-ban 😊.

Skeppsholmen a Gamla Stan-ról

a királyi palota

minden ablakba kerül lámpa

Stortorget

A Nobel-múzeum, én is "benne" vagyok :-)

a városháza Riddarholmen felől

Riddarholmskyrke, az egyik legrégebbi épület

Újabb hidakon átkelve, máris Stockholm modernebb részében találtam magam, itt már nem volt konkrét elképzelésem, csak mentem, amerre az ösztönöm vitt, wc-t kerestem. Jól kifundáltam, hogy majd egy bevásárlóközpontban jól el fogok tudni menni mosdóba, de mindenhol fizetős volt, még a kultúrpalotában is, de ott már feladtam, befizettem egy wc-re.

kínai újévre

l

 

Ezután már csak a pályaudvar környékét derítettem föl, lehet-e a környéken kajálni, bevásárolni, ilyenek. A pályaudvar tök szuper, végre meleg volt bent. A felderítés annyira jól sikerült, hogy találtam egy nagy coop-ot a pályaudvaron belül, ami ráadásul sokkal olcsóbb is volt, mint a szállás környékén a boltok, így rögtön megszületett a nagy terv, inkább hamarabb visszajövök ide és itt töltöm az időm, amíg fel nem lehet szállni a vonatra. A stockholmi metró kábé úgy működik, mint Londonban, nem kell jegyet venni, csak lehúzza az ember a bankkártyáját és 75 percig bármennyiszer átszállhat, sőt, ki is lehet menni, ha még 75 percen újra bemész a metróba, ugyan le kell húzni megint a kártyát, de nem terhelik meg. Itt is a nap végén jött az elszámolás.

 

Visszamentem tehát a szállásra a csomagomért, majd azzal a lendülettel, újra irány a pályaudvar. Kábé 4-re értem oda, azaz még két órám volt a vonat indulásáig. A coop-ban bevásároltam az útra és vacsorát is vettem magamnak. Nagyon jó salátabárjuk van (ez egyébként más boltokra is jellemző, de itt tényleg remek volt a választék), szedtem magamnak rákot, lazacot, kebabot, sült csirkét, tésztákat, zöldségeket, nagyon fincsi volt. És annyira nem is volt drága, mint amire számítottam. Na, majd Norvégiában…

A vonat időben el is indult, a kabinomban egy lappföldön élő görög srác volt és még három svéd, akik síelni mentek északra. Lefekvés előtt újabb két részt néztem meg a Koronából.