Február 23., péntek, 4. nap: úton Narvik felé

Akik jó megfigyelők, észrevhették, hogy az előző posztban nem azt írtam, hogy ment a vonat Narvikba, hanem azt, hogy Narvik felé. Történt ugyanis, hogy még a Koppenhágából Stockholmba tartó vonaton kaptam egy sms-t, hogy műszaki okok miatt (kisiklott egy vonat), nem lesz közvetlen vonat Narvikba, hanem át kell szállni Boden-ben (ez nem lenne akkora gond, eleve csak úgy kaptam jegyet, hogy itt a hálókocsiból egy ülőkocsiba kellett volna átmennem), majd utána a Norvég határ előtt Björkliden-ben már vonat sem lesz, hanem busszal visznek majd minket tovább. Oké, well, akkor legyen így. A vonaton aztán már azt mondták be, hogy még Björkliden-ig sem megy a vonat, hanem már Kirunában át kell szállni buszra, majd még egyszer Björkliden-ben. Ráadásul, Boden előtt pár megállóval még vagy majd’ két órát álltunk is váltóhiba miatt. Kezdett egyre izgalmasabbá válni az utazás… Reggel aztán mindenkinek jött is az újabb sms, tényleg kétszer kell majd buszozni. Az eredeti tervek szerint 12:40-re kellett volna Narvikba érni, de végül 12:10-re értünk csak Kirunába. Közben persze átértünk Lappföldre, majd kereszteztük az Északi-sarkkört is.

Kiruna, vonatról le, buszra fel

szuper rövid kirunai városnézés

Már Stockholm után nem sokkal havas volt az esti táj, de reggel ébredés után már tényleg minden csupa hó és fehér.

Kirunában annak rendje és módja szerint át is szálltunk a buszra. A sofőr elemében volt, végig kommentálta az utat. Az elején még olyanokat is mondott, hogy „Oh, big truck coming, I hate this road”, meg hogy „ezen az úton lehetne százzal is menni, de nincs értelme, úgyhogy én csak kilencvennel megyek, akiket megelőztünk azok meg csak hetvennel mentek, de arra nincs időnk”.

Elvileg, a későbbi Narvik-Tromső buszt még el is tudnánk érni, de szerencsére, ezen már nem kell aggódnom, mert egy nappal korábban indultam, így az éjszakát Narvikban töltöm. Viszont, nem kell újra átszállni, a busz Narvikig visz minket.

Épp most mentünk el Svédország hatodik legnagyobb és második legmélyebb tava mellett.

 

 Aztán Narvikba is befutottunk délután három után pár perccel.

Gyorsan elsétáltam a hostelhez, de nagyon lassan csekkoltam csak be. Először is, a templom (igen, ez a szállás) bejáratánál volt egy tábla, hogy a hostel bejárata a másik oldalon, átmentem, ott nem volt senki, a recepcióhoz vezető ajtó pedig zárva volt. Kopogtam, de semmi. Átmentem a staff bejáratához, ott egy srác kérdezte, hogy miért nem a főbejáraton jövök, a lenti néha zárva van... Mondtam, hát, ott volt egy tábla... De olyan eszméletlenül lassú volt a srác... Huhh. Aztán mondta, hogy hívjam fel a managert, mert ő nem tudja melyik lesz az ágyam. He? Mondtam, hogy nehogy már én hívogassam egy vagyonért. Felhívta, de nem vette föl. Vártunk. Volt ott egy nő is, az látta, hogy nem ideális a helyzet és megkínált egy gofrival. Majd vártunk tovább. A nap közben lement... Végül, csak adott a srác egy ágyat.