Február 24., szombat, 5. nap: Narvik és út Tromso felé

Még tegnap este érkezett a hostelbe egy lány, akinek vermont-os sapkája volt, rögtön kiszúrtam, de mondta, hogy "á, csak egy fél évet volt ott, az egyetemen..." :-) Rögtön megvolt a beszédtéma az estére, kérdezgettem a régi helyekről, meg hogy milyen volt most a UVM, stb. Vicces, hogy a világ másik végén ez legyen a közös kapocs egy tök ismeretlennel...

 

 

Volt két német srác is a hostelben, velük is sokat beszélgettünk, aztán kimentünk, hátha látjuk az északi fényt, de pont északon egy nagy felhő uralta az eget...

 

Felkelés után gyorsan bepakoltam, majd elindultam felderíteni a várost. A tervem az volt, hogy elmegyek a vonatállomásra és megpróbálok megtudni valamit a visszaútról. Hát, megtudtam... Nem lesz egyszerű. Jegyet venni csak online lehetne, nincs ember az állomáson, a kijelzőn is csak az fut, hogy buszok vannak a vonat helyett Kirunáig. Az applikációban nem lehet helyjegyet venni, a társaság honlapja szerint sold out, de lehet, hogy ez csak amiatt van, mert a rendszer így veszi, hogy nem lehet helyjegyet kiállítani. Kirunából amúgy több vonat is lenne majd, de odaáig el kellene valahogy jutni. Sajnos, semmilyen más tömegközlekedés nem visz Narvikból Kirunába. Ha ottragadnék Narvikban, akkor még busszal délre tudnék menni, majd Trondheimen át vonattal vagy vissza Svédországba, vagy tovább délre Norvégiában, de akkor mindenféleképpen napokat vesztenék. Valószínűleg, valahogy megpróbálok felsunnyogni a vonatpótló buszra. Lenne még egy közvetlen busz Tromso-ből Rovaniemi-be, de nagyon drága és nagyon hosszú lenne az út. Oké, rövidebb, mint ahogy én mennék, de busszal egyben nagyon hosszú... Itt kicsit előreszaladtam, mert igazából a pályaudvarról a buszpályaudvarra mentem, hátha ott kiderül valami alternatíva, de ember ott sincs, sőt a menetrendek csak egy random része van kifüggesztve. Itt minden csak az online térben létezik... Úgyhogy tettem még egy kísérletet a tourist information-ben, ahol a csaj mondta a Trondheim felé az utat, meg elismerte, hogy tényleg szívás eljutni Narvikból...

 

 

Lett volna egy jónak ígérkező háborús múzeum, illetve egy veteránjárműves kiállítás is Narvikban, de mire felocsúdtam az elkeseredettségemből, meg utánajártam, hogy miként lehetne majd eljutni Narvikból, már el is ment az idő a busz indulásáig. Ha majd tényleg itt ragadok visszafelé, majd ezeket is megnézem. Visszamentem a szállásra a csomagokért, megvettem a tromso-i közlekedési vállalat emiatt letöltött applikációjában a buszjegyet és visszabattyogtam a buszpályaudvarra.

 

A busz percre pontosan indult, és ami viccesebb, hogy több mint négy órával később percre pontosan is érkezett meg Tromso-be. 

 

érkezés Tromso-be

 

Szerencsére, ez is percalapú jegy (6,5 óra), így még Tromso-ben is fel tudtam szállni egy helyi buszra, ami a szállás közelében rakott ki. 

 

A szállás egy dombon van, járda nincs, vagy teljesen le van fagyva, az utak, mint egy bobpálya, két lépés előre, egy csúszás hátra... Nyilván, itt mindenki autóval jár, azokon meg szöges gumi van, a gyalogosok meg egész életükben ezt gyakorolták, de azért nem javaslom olyannak, aki csak kicsit is bizonytalanabb a jégen gyaloglásban. Szerencsére, a cipőre erősíthető szöges talpat is beraktam, amit fel is tettem a bakancsra, így ezt is le lehet húzni a feleslegesen cipelt dolgok listájáról.

 

Este 11-re Kinga is megérkezett, így másfél hét után újra osztálytalálkozót tartottunk, kár, hogy csak ketten jöttünk el :-).

 

Éjfélkor kimentünk a fjordpartra, hátha látunk északi fényt. Sajnos megint elég felhős volt az ég, de egy nagyon gyengét azért kiszúrtunk. Persze, nem lett semmi world press photo nyertes kép belőle, de egy kicsit zöld a felhő széle.  

a kép bal széle kicsit zöldes