Amsterdam & Utrecht, majd tovább hazafelé

Ma délután 3-kor landolt a gép. Szépen lehetett követni a kijelzőn, ahogy ereszkedünk: elértük a Szivárvány-hegy magasságát, jött  a Laguna 69, a Dead woman pass, Cusco, Machu Picchu, Mendoza, és így tovább a tengerparti Lima-ig.

Most a vonaton ülök Utrecht felé. Itt találkozom Lis-zel (lásd Mongólia), majd holnap átmegyek Düsseldorfba, ahonnan éjszakai vonattal, bécsi átszállással Pestre.

Sziasztok!

Lima - készülődés

Vasárnap este 22:20-kor felszálltam Huarazban utolsó perui buszomra, a végállomás ezúttal több értelemben is, Lima volt. A busz először mióta itt vagyok, pontosan indult és végül hamarabb is érkezett meg Limába, mint ahogy a menetrend írta. Ez nem lenne nagy baj, de így már reggel 6-kor ott voltam a külvárosi pályaudvaron. Terveim szerint a metropolitano felé útba eső, a múltkor a Huaraz-i átszállásnál kinézett barkácsáruházban vettem volna nagy műanyag zsákot és ragasztószalagot a hátizsákom lefóliázásához, de az ilyenkor még zárva volt. Nem vártam meg míg kinyit. Szállást a már jól ismert környéken, Barranco-ban foglaltam, abban a kerületben, ahol először, október elején szálltam meg, csak pár utcára attól. így legalább rögtön tudtam, mi hol van, hogy lehet oda eljutni, meg onnan miként jutok majd be a városba. A legjobb az előző posztba megírt metropolitano gyorsbusz. Az a bejegyzés már megvolt egy ideje draftban, de vártam, hogy újra aktuális legyen a téma. Persze, kiegészítettem kicsit.

Barranco

Barranco tengerpartja

A szállás elfoglalása, egy zuhany és egy utolsó mosás után elmentem és beszereztem egy kis helyi boltban a zsákokat és a ragasztószalagot, aztán elindultam várost nézni. A szomszédos kerület Miraflores, ez is egy jobb környéknek számít, csak úgy, mint Barranco. Mirraflores közepén található egy piramis, Huaca Pucllana. Na, azért ne a gizai piramisokra, sőt, ne is a sokkal közelebbi maja piramisokra gondoljatok. 1981-ig ez csak egy domb volt a város közepén. Akkor kezdték el feltárni az amúgy 550 és 700 között épített piramist. Még most is csak a felével állnak úgy, hogy az látogatható... Sok mindent csak sejtenek. Ami bizonyos, hogy a helyet a Lima kultúra hozta létre. A lima kultúra pedig onnan kapta a nevét, hogy itt találták meg nyomaikat, szóval nem volt egy túl ismert népség. Mondjuk, 25 különböző kultúrát különböztetnek meg Peruban. Szóval, Huaca Pucllana. A neve annyit jelent kecsuául, hogy "Szent hely". Természetesen főként templom lehetett, de adminisztrációs központ is volt itt, ill. az elit tagjai valószínűleg itt is éltek, ugyanis a piramis tetején a templom terei mellett lakótermeket is találtak. A piramis amúgy valójában mégis csak egy dizájnosabb domb. Belül nincs semmi, legalábbis még nem találtak semmit. Érdekessége a helynek, hogy a téglákat könyv szerűen rakták, nem fektetve, ezzel az itt gyakori földrengések pusztításait védték ki. Még az is elképzelhető, hogy ez a templom egy helyi matriarchális közösség temploma volt, ugyanis a falait a nők színére, sárgára festették (ma már csak egyes helyeken látszik), míg az egy órányira Limától található ehhez a kultúrához tartozó fő templom színe vörös, azaz férfias szín volt. A hely aztán a 700-as években, az itteni közösség eltűnésével kihalttá vált, egészen a Warik megjelenéséig nem használták, akkor ők úgy gondolták, temetőnek pont jó lesz, ezért aztán pár múmiát elhelyeztek a piramis tetején felhúzott kamrákba. Aztán jöttek a spanyolok és mivel mindenben az inkák kincseit keresték, hát jól feltúrták az egészet, így ez már akkor romos volt. Aztán betemette a föld és remek szánkózó domb lett belőle a limaiaknak. Kár, hogy itt nincs hó.

néha olyan volt, mintha könyvtárban sétálnék

eddig megvan, jöhet a másik felének feltárása

De nem csak egy piramis van ám Miraflores-ben. És itt most eltérek a kronológiától, hiszen hétfőn is és kedden is Miraflores-szel kezdtem, majd a délután hátralévő részét, ill. kedden a kora estét is főtér környékén töltöttem.

Tehát, Miraflores Barranco-hoz hasonlóan a tengerparton, pontosabban a tengerre néző sziklafal tetején terül el, remek kilátással a Csendes-óceánra. Nem csoda, hogy itt található a Parque de Amor is. De mellette van például egy siklóernyő reptér. Amikor ott voltam, épp nem akart befizetni senki.

parapuerto

Miraflores-ből mindkét nap egy helyi busszal mentem be a belvárosba hisz időm volt bőven. A főtér, a Plaza de Armas tőszomszédságában található a Szent Dominik monostor, ami ma már főleg múzeum. Hétfő délutánra ennek a megtekintése volt a programom. A monostort 1535-ben alapították és az 1600-as évek elején lett kész. Több helyi szent is osztozik most a helyen, hiszen az évek során többen is megfordultak itt. A harangtoronyból pedig remek kilátás nyílik a belvárosra és a Rimac-folyó túloldalán elterülő kerületekre. Persze, csak ha megtalálják a kulcsot a torony ajtajához. Vagy 15 percet vártunk, mire a harmadik ember végre a megfelelő kulcscsomóval tért vissza.

ahhoz képest (vagy azért?), hogy templom, elég lengén öltözöttek a nők a csempék díszítésén...

a monostor fentről

a folyó túloldala, a piros egy bikaviadal aréna

Plaza de Armas

Lima régi és névadó városfala a folyó partján

A belvárosban még ittam/ettem egy utolsó zselét. Vicces, hogy az árus nem azt kérdezi, hogy milyen ízűt (que sabor?), hanem, hogy milyen színűt (que color?) kérek.

Lima készül. Először is, jön ugye karácsony. Mindenhol teszik ki a mikulásokat, díszfényeket. Még ennyi év után is furcsa a rénszarvas-szán egy pálmafa tövében...

tuti sláger lesz idén karácsonykor

Aztán, ugye, 2018 január elején innen rajtol a Dakar rallye.

még csak gyalogosok használják a rajtkaput, Plaza de Armas

És készülök én is. A szálláson mindent kipakoltam, most már muszáj figyelni, hogy mi kerül majd a feladós hátiszákba és mi a kézipoggyászba. Hát, úgy néz ki, ennyi volt. Letelt a két hónap, irány hazafelé. A gépem szerdán helyi idő szerint este 9-kor indul. Reményeim szerint legközelebb már Európából jelentkezem. Hasta luego!

Recap: Early Monday morning I arrived to my last spot of my journey, which actually was the first, too. I am back in Lima. I have a hostel room booked in the same district where I spent my very first nights in Peru. After a quick shower and my last laundry, I hit the road and went to the neighbouring barrio, Miraflores, where Huaca Pucllana, an ancient pyramid can be found. It is not well preserved as the Spanish looted it being focused on inca treasures. Its a pity that it was not an inca site, so they did not find anything but ruined the place. The pyramid was built between 550 and 700 AD and was used as a temple of the Lima culture. After taking the mandatory guided tour, I took a bus to downtown Lima, main square, Plaza de Armas. My next schedule was visiting Museo Santo Domingo, which has been a monastery and there is superb view of the inner city from its bell tower. Lima is preparing for Christmas and the start of the Dakar race. So do I. I am preparing. Unfortunately, its time to leave South America. My flight is at 9pm Wednesday. I do hope my next entry will be from Europe. Adios.

Dugóhúzó

Ha úgy érzitek, mekkora szívás a dugóban ülni a körúton, akkor még nem is voltatok igazi dugóban. Itt bizony előfordul nagyobb városokban. Otthon a sok béna és félénk autós és bunkó ...és (igény szerint kiegészíthető) miatt szívnak sokan, itt szimplán csak káosz van. Mondjuk, ahhoz képest alig látni koccanást, de azt sem mondhatjuk, hogy minden autó horpadt lenne. Mennek amerre látnak, vagy legalábbis amerre egy kis rés keletkezik két kocsi között, de valahogy azért figyelnek egymásra. Sokat dudálnak, de főleg azért, hogy a másik holtterét kibővítsék. A piros lámpa sok esetben csak egy a három lehetséges szín közül, de alapvetően azért ekkor is a zöld van inkább előnyben. Nagyon sok a hivatalos és a nem hivatalos taxi, a különböző városi és elővárosi busz vagy a collectivo, amik általában két közelebbi várost kötnek össze. Ezek mikrobuszok, amit út közben lehet leinteni és szinte mindig felfér még egy ember...

dugó Limában

Limában ezt a helyzetet a legkönnyebben a gyorsforgalmi buszok (metropolitano) segítségével lehet elkerülni. Ezeknek végig saját sávjuk van, gyakorlatilag kötöttpályásként közlekednek, de több sávban, így ki tudják egymást kerülni, ha arra van szükség, például megállóknál. A megállók elkerített állomások, ahol egy kapun keresztül lehet felszállni. A kapu akkor nyílik, amikor beállt a busz a megállóba. Természetesen, precízen ajtóval a kapuhoz. Ha több vonal is használja ugyanazt az állomást, akkor feliratok jelzik, melyik buszhoz, melyik kapun lehet felszállni. Sokszor, nagyon nagy a tömeg, de akkor is rendesen sorba állnak, nem előznek. Igaz, aztán így is, úgy is megpróbál mindenki bepréselődni :-) Gyors alternatíva a dugóban araszoló hagyományos buszokhoz képest. Persze, csak ha éppen arra van dolgunk, amerre járnak.

metropolitano

azért nem mindenkinek jut kényelmes ülőhely...

Vidéken nagyon sok a taxi. Chachapoyasban szinte csak az volt, főleg a belvárosban. Oké, a hegyek között talán nem mindenkinek van szüksége saját kocsira, de például Chiclayoban is teli volt taxival az utca. A taxizást sokan lehetséges alternatívaként használják a városi tömegközlekedésben. Szokás az is, hogy egy taxi több, egymástól független utast is felvesz, ha azok nagyjából egy irányba mennek. Sok autón nem is látszik, hogy taxi. Valószínűleg, nem is hivatalos. Egyszerűen csak dudál, ha úgy gondolja, szüksége van az út mellett állónak fuvarra, vagy fordítva, ha valaki taxit szeretne, csak int minden kocsinak, aztán ha a kereslet és a kínálat találkozik, létrejön a fuvar. De a legtöbb dugót is ezek okozzák, mindenkit ott vesznek fel vagy raknak ki, ahol tetszik. Bekapcsolják a vészvillogót és kész, mások meg csak várjanak. Ilyenkor persze megy a nagy dudálás, hogy aztán 20 méterrel arrébb az eddig türelmetlen sofőr álljon félre hasonlóan, immár természetes nyugalommal. 

mini taxi

Huascaran Nemzeti Park - számos oka van, hogy ide jöttem

Talán emlékeztek rá (talán említettem...), amikor már erősen közeledett az utazás vége, pontszámokat adtam egyes látnivalóknak, hogy jobban tudjam tervezni a visszautat. Természetesen, teljesen szubjektív alapon pontoztam. Végül úgy döntöttem, hogy Santiago-ból nem állok meg Limáig, sőt Huarazig megyek. Ez azt jelentette, hogy kihagytam két-három 5-6 pontos helyet, viszont célba vettem egy 8-as és egy 9-eset. Hát, nem bántam meg. Bár az időjárás előrejelzés folyamatos rossz időt, minden napra esőt mondott a környékre ezekre a napokra, kockáztattam. Ahogy közeledett a megérkezés, kezdett kicsit javulni a helyzet, már csak 90%-os esélye volt az esőnek és délelőtt kicsit még a nap is kilátszott. Legalábbis az online időjós honlapján.

Szombatra egy könnyedebb túrára fizettem be Huaraz-ból, mert aznapra rosszabb időt mondtak, mint vasárnapra, ezért a fő célt meghagytam a hét utolsó napjára. Mindkét túra a Huascaran Nemzeti Parkban volt, ahol elvileg csak hivatalos helyi guide kíséretében lehet túrázni, és mivel ellenőrző ponton is áthaladtunk, ez minden bizonnyal így is van.

Szóval, szombaton a Laguna Paron megtekintése volt napirenden. Ez a park legnagyobb tava és 4200 méter magasan fekszik. Ahogy haladt felfelé a minibusz, egyre sűrűsödtek a felhők, nem nézett ki jól a helyzet. Egyszer csak, a felhő közepén megálltunk, megérkeztünk. Hát... Mondta a guide, hogy a miradorhoz felmenni felesleges, nem fogunk látni semmit. Ezért egyből a tóhoz mentünk. Az kábé 100 méterre volt a kocsitól. Azt hittem, a hirdetésekben mindig türkizkék víz full szürke lesz, de nem, még ilyen felhőben is iszonyat jól nézett ki. A tavak színét egyébként a vízben lévő ásványok okozzák. És, egyszer csak feloszlott a tó felett a felhő!

Irány a mirador! Ez azt jelentette, hogy fel kellett kaptatnunk a tó fölé magasodó morénahalomra, hogy onnan tudjuk megnézni a tavat. Wow. Igaz, hogy a környező csúcsok felhőben voltak, de nekem nagyon bejött a látvány. És egy pillanatra még a turisták körében Paramount hegynek hívott csúcs is látszott. Állítólag, ez a hegy ihlette meg a Paramount studios logóját. Pont mikor elkezdtünk visszaindulni a buszhoz, kezdtek visszakúszni a felhők és eleredt az eső. Remek volt az időzítés.

egy igazán merész kőbaba

a gerinc fölött kicsit látszik a "Paramount" csúcsa

Az út egyébként a nemzeti parkig egy völgyben vezet, az egyik oldalon a Cordillera Negra, a másikon a Cordillera Blanca hegyei magasodnak.

a fekete boltív a Cordillera Negra-t, a fehér a Cordillera Blanca-t jelképezi, Yungay

Vasárnap volt tehát, amikor a 9-es pontértékű látnivaló volt terítéken: Laguna 69. Hogy miért 69? Azért, mert amikor létrehozták a nemzeti parkot, az összes hegynek/csúcsnak (kb. 400 db) és tónak (ca. 600 db) adtak egy számot. Persze, a legtöbbnek már volt neve, de ennek nem, és aztán maradt is így. A tó 4600 méteren fekszik, ehhez először busszal felmentünk a parkba, ahol egy gyors fotó erejéig megálltunk a Chinan Cocha (kecsuául), azaz a "Női tónál". Természetesen, van párja, a "Férfi tó", eggyel feljebb. Mindezt Peru legmagasabb hegye, a Huascaran lábainál.

A busz 3900 méteres magasságig tudott felmenni, innen indult az ösvény 8km-en keresztül, egészen 4600 méterig, tehát. Átlag 3 óra gyaloglást jelent ez, én feljutottam kettő és negyed óra alatt, több előttünk induló csoportot is sikerült párunknak lehagyni, így végül alig voltak még előttünk, mikor felértünk. De nem ment ez ám ilyen könnyen. Először viszonylag sík terepen haladtunk, aztán elkezdődött a kaptató. Felértünk egy fennsíkra, azt hitük már ott vagyunk, de csak egy kis tó volt, aminek nem türkizkék volt a színe. Aztán azt hittük, a mellettünk lévő alacsony gerinc túloldalán lesz a tó, de nem, az út nem arra vezetett, igaz, ott is volt egy tó.

A neheze, a legmeredekebb rész csak most jött. Itt már éreztem az előző napok sok buszozását, de végül, ma az elsők között én is felértem. Hát, a látvány.... Tuti toplistás az utazásomon. Igazán jólesett az uzsonna ezen a helyen.

Mivel gyorsan felértem, sok időm volt gyönyörködni. Sajnos a csúcsok itt is felhőben voltak, de a hátunk mögött sokszor kisütött a nap, lehetett élvezni. Még a kis hóesés sem volt vészes, nem is tartott sokáig, csak pár percig. De aztán jött egy nagyobb esőfelhő és elkezdett szakadni az eső. Nem irigyeltem azokat, akik még nem értek föl. Többen inkább elindultunk lefelé. Vicces volt, hogy a hágó túloldalán meg sütött a nap, legalább száradtak az esőcuccok, amíg megálltam egy kicsit nasizni.

szívesen visszamennék, de már lefelé jöttem

Recap: Huaraz is the best base to explore the Huascaran National Park with its turquise lakes. I chose two, on Saturday I went to see the Laguna Paron, the largest of the park at 4200masl. On Sunday it was time to see Laguna 69. The name comes from the time when the National Park was founded and they numbered every lake in the park. For this one, there was no real name left, so they kept it as is. This is now the best known of the park. I was lucky with the weather as there was rain forecasted for all these days but we had at least some sun on both days.