Huascaran Nemzeti Park - számos oka van, hogy ide jöttem

Talán emlékeztek rá (talán említettem...), amikor már erősen közeledett az utazás vége, pontszámokat adtam egyes látnivalóknak, hogy jobban tudjam tervezni a visszautat. Természetesen, teljesen szubjektív alapon pontoztam. Végül úgy döntöttem, hogy Santiago-ból nem állok meg Limáig, sőt Huarazig megyek. Ez azt jelentette, hogy kihagytam két-három 5-6 pontos helyet, viszont célba vettem egy 8-as és egy 9-eset. Hát, nem bántam meg. Bár az időjárás előrejelzés folyamatos rossz időt, minden napra esőt mondott a környékre ezekre a napokra, kockáztattam. Ahogy közeledett a megérkezés, kezdett kicsit javulni a helyzet, már csak 90%-os esélye volt az esőnek és délelőtt kicsit még a nap is kilátszott. Legalábbis az online időjós honlapján.

Szombatra egy könnyedebb túrára fizettem be Huaraz-ból, mert aznapra rosszabb időt mondtak, mint vasárnapra, ezért a fő célt meghagytam a hét utolsó napjára. Mindkét túra a Huascaran Nemzeti Parkban volt, ahol elvileg csak hivatalos helyi guide kíséretében lehet túrázni, és mivel ellenőrző ponton is áthaladtunk, ez minden bizonnyal így is van.

Szóval, szombaton a Laguna Paron megtekintése volt napirenden. Ez a park legnagyobb tava és 4200 méter magasan fekszik. Ahogy haladt felfelé a minibusz, egyre sűrűsödtek a felhők, nem nézett ki jól a helyzet. Egyszer csak, a felhő közepén megálltunk, megérkeztünk. Hát... Mondta a guide, hogy a miradorhoz felmenni felesleges, nem fogunk látni semmit. Ezért egyből a tóhoz mentünk. Az kábé 100 méterre volt a kocsitól. Azt hittem, a hirdetésekben mindig türkizkék víz full szürke lesz, de nem, még ilyen felhőben is iszonyat jól nézett ki. A tavak színét egyébként a vízben lévő ásványok okozzák. És, egyszer csak feloszlott a tó felett a felhő!

Irány a mirador! Ez azt jelentette, hogy fel kellett kaptatnunk a tó fölé magasodó morénahalomra, hogy onnan tudjuk megnézni a tavat. Wow. Igaz, hogy a környező csúcsok felhőben voltak, de nekem nagyon bejött a látvány. És egy pillanatra még a turisták körében Paramount hegynek hívott csúcs is látszott. Állítólag, ez a hegy ihlette meg a Paramount studios logóját. Pont mikor elkezdtünk visszaindulni a buszhoz, kezdtek visszakúszni a felhők és eleredt az eső. Remek volt az időzítés.

egy igazán merész kőbaba

a gerinc fölött kicsit látszik a "Paramount" csúcsa

Az út egyébként a nemzeti parkig egy völgyben vezet, az egyik oldalon a Cordillera Negra, a másikon a Cordillera Blanca hegyei magasodnak.

a fekete boltív a Cordillera Negra-t, a fehér a Cordillera Blanca-t jelképezi, Yungay

Vasárnap volt tehát, amikor a 9-es pontértékű látnivaló volt terítéken: Laguna 69. Hogy miért 69? Azért, mert amikor létrehozták a nemzeti parkot, az összes hegynek/csúcsnak (kb. 400 db) és tónak (ca. 600 db) adtak egy számot. Persze, a legtöbbnek már volt neve, de ennek nem, és aztán maradt is így. A tó 4600 méteren fekszik, ehhez először busszal felmentünk a parkba, ahol egy gyors fotó erejéig megálltunk a Chinan Cocha (kecsuául), azaz a "Női tónál". Természetesen, van párja, a "Férfi tó", eggyel feljebb. Mindezt Peru legmagasabb hegye, a Huascaran lábainál.

A busz 3900 méteres magasságig tudott felmenni, innen indult az ösvény 8km-en keresztül, egészen 4600 méterig, tehát. Átlag 3 óra gyaloglást jelent ez, én feljutottam kettő és negyed óra alatt, több előttünk induló csoportot is sikerült párunknak lehagyni, így végül alig voltak még előttünk, mikor felértünk. De nem ment ez ám ilyen könnyen. Először viszonylag sík terepen haladtunk, aztán elkezdődött a kaptató. Felértünk egy fennsíkra, azt hitük már ott vagyunk, de csak egy kis tó volt, aminek nem türkizkék volt a színe. Aztán azt hittük, a mellettünk lévő alacsony gerinc túloldalán lesz a tó, de nem, az út nem arra vezetett, igaz, ott is volt egy tó.

A neheze, a legmeredekebb rész csak most jött. Itt már éreztem az előző napok sok buszozását, de végül, ma az elsők között én is felértem. Hát, a látvány.... Tuti toplistás az utazásomon. Igazán jólesett az uzsonna ezen a helyen.

Mivel gyorsan felértem, sok időm volt gyönyörködni. Sajnos a csúcsok itt is felhőben voltak, de a hátunk mögött sokszor kisütött a nap, lehetett élvezni. Még a kis hóesés sem volt vészes, nem is tartott sokáig, csak pár percig. De aztán jött egy nagyobb esőfelhő és elkezdett szakadni az eső. Nem irigyeltem azokat, akik még nem értek föl. Többen inkább elindultunk lefelé. Vicces volt, hogy a hágó túloldalán meg sütött a nap, legalább száradtak az esőcuccok, amíg megálltam egy kicsit nasizni.

szívesen visszamennék, de már lefelé jöttem

Recap: Huaraz is the best base to explore the Huascaran National Park with its turquise lakes. I chose two, on Saturday I went to see the Laguna Paron, the largest of the park at 4200masl. On Sunday it was time to see Laguna 69. The name comes from the time when the National Park was founded and they numbered every lake in the park. For this one, there was no real name left, so they kept it as is. This is now the best known of the park. I was lucky with the weather as there was rain forecasted for all these days but we had at least some sun on both days.