Lima - készülődés

Vasárnap este 22:20-kor felszálltam Huarazban utolsó perui buszomra, a végállomás ezúttal több értelemben is, Lima volt. A busz először mióta itt vagyok, pontosan indult és végül hamarabb is érkezett meg Limába, mint ahogy a menetrend írta. Ez nem lenne nagy baj, de így már reggel 6-kor ott voltam a külvárosi pályaudvaron. Terveim szerint a metropolitano felé útba eső, a múltkor a Huaraz-i átszállásnál kinézett barkácsáruházban vettem volna nagy műanyag zsákot és ragasztószalagot a hátizsákom lefóliázásához, de az ilyenkor még zárva volt. Nem vártam meg míg kinyit. Szállást a már jól ismert környéken, Barranco-ban foglaltam, abban a kerületben, ahol először, október elején szálltam meg, csak pár utcára attól. így legalább rögtön tudtam, mi hol van, hogy lehet oda eljutni, meg onnan miként jutok majd be a városba. A legjobb az előző posztba megírt metropolitano gyorsbusz. Az a bejegyzés már megvolt egy ideje draftban, de vártam, hogy újra aktuális legyen a téma. Persze, kiegészítettem kicsit.

Barranco

Barranco tengerpartja

A szállás elfoglalása, egy zuhany és egy utolsó mosás után elmentem és beszereztem egy kis helyi boltban a zsákokat és a ragasztószalagot, aztán elindultam várost nézni. A szomszédos kerület Miraflores, ez is egy jobb környéknek számít, csak úgy, mint Barranco. Mirraflores közepén található egy piramis, Huaca Pucllana. Na, azért ne a gizai piramisokra, sőt, ne is a sokkal közelebbi maja piramisokra gondoljatok. 1981-ig ez csak egy domb volt a város közepén. Akkor kezdték el feltárni az amúgy 550 és 700 között épített piramist. Még most is csak a felével állnak úgy, hogy az látogatható... Sok mindent csak sejtenek. Ami bizonyos, hogy a helyet a Lima kultúra hozta létre. A lima kultúra pedig onnan kapta a nevét, hogy itt találták meg nyomaikat, szóval nem volt egy túl ismert népség. Mondjuk, 25 különböző kultúrát különböztetnek meg Peruban. Szóval, Huaca Pucllana. A neve annyit jelent kecsuául, hogy "Szent hely". Természetesen főként templom lehetett, de adminisztrációs központ is volt itt, ill. az elit tagjai valószínűleg itt is éltek, ugyanis a piramis tetején a templom terei mellett lakótermeket is találtak. A piramis amúgy valójában mégis csak egy dizájnosabb domb. Belül nincs semmi, legalábbis még nem találtak semmit. Érdekessége a helynek, hogy a téglákat könyv szerűen rakták, nem fektetve, ezzel az itt gyakori földrengések pusztításait védték ki. Még az is elképzelhető, hogy ez a templom egy helyi matriarchális közösség temploma volt, ugyanis a falait a nők színére, sárgára festették (ma már csak egyes helyeken látszik), míg az egy órányira Limától található ehhez a kultúrához tartozó fő templom színe vörös, azaz férfias szín volt. A hely aztán a 700-as években, az itteni közösség eltűnésével kihalttá vált, egészen a Warik megjelenéséig nem használták, akkor ők úgy gondolták, temetőnek pont jó lesz, ezért aztán pár múmiát elhelyeztek a piramis tetején felhúzott kamrákba. Aztán jöttek a spanyolok és mivel mindenben az inkák kincseit keresték, hát jól feltúrták az egészet, így ez már akkor romos volt. Aztán betemette a föld és remek szánkózó domb lett belőle a limaiaknak. Kár, hogy itt nincs hó.

néha olyan volt, mintha könyvtárban sétálnék

eddig megvan, jöhet a másik felének feltárása

De nem csak egy piramis van ám Miraflores-ben. És itt most eltérek a kronológiától, hiszen hétfőn is és kedden is Miraflores-szel kezdtem, majd a délután hátralévő részét, ill. kedden a kora estét is főtér környékén töltöttem.

Tehát, Miraflores Barranco-hoz hasonlóan a tengerparton, pontosabban a tengerre néző sziklafal tetején terül el, remek kilátással a Csendes-óceánra. Nem csoda, hogy itt található a Parque de Amor is. De mellette van például egy siklóernyő reptér. Amikor ott voltam, épp nem akart befizetni senki.

parapuerto

Miraflores-ből mindkét nap egy helyi busszal mentem be a belvárosba hisz időm volt bőven. A főtér, a Plaza de Armas tőszomszédságában található a Szent Dominik monostor, ami ma már főleg múzeum. Hétfő délutánra ennek a megtekintése volt a programom. A monostort 1535-ben alapították és az 1600-as évek elején lett kész. Több helyi szent is osztozik most a helyen, hiszen az évek során többen is megfordultak itt. A harangtoronyból pedig remek kilátás nyílik a belvárosra és a Rimac-folyó túloldalán elterülő kerületekre. Persze, csak ha megtalálják a kulcsot a torony ajtajához. Vagy 15 percet vártunk, mire a harmadik ember végre a megfelelő kulcscsomóval tért vissza.

ahhoz képest (vagy azért?), hogy templom, elég lengén öltözöttek a nők a csempék díszítésén...

a monostor fentről

a folyó túloldala, a piros egy bikaviadal aréna

Plaza de Armas

Lima régi és névadó városfala a folyó partján

A belvárosban még ittam/ettem egy utolsó zselét. Vicces, hogy az árus nem azt kérdezi, hogy milyen ízűt (que sabor?), hanem, hogy milyen színűt (que color?) kérek.

Lima készül. Először is, jön ugye karácsony. Mindenhol teszik ki a mikulásokat, díszfényeket. Még ennyi év után is furcsa a rénszarvas-szán egy pálmafa tövében...

tuti sláger lesz idén karácsonykor

Aztán, ugye, 2018 január elején innen rajtol a Dakar rallye.

még csak gyalogosok használják a rajtkaput, Plaza de Armas

És készülök én is. A szálláson mindent kipakoltam, most már muszáj figyelni, hogy mi kerül majd a feladós hátiszákba és mi a kézipoggyászba. Hát, úgy néz ki, ennyi volt. Letelt a két hónap, irány hazafelé. A gépem szerdán helyi idő szerint este 9-kor indul. Reményeim szerint legközelebb már Európából jelentkezem. Hasta luego!

Recap: Early Monday morning I arrived to my last spot of my journey, which actually was the first, too. I am back in Lima. I have a hostel room booked in the same district where I spent my very first nights in Peru. After a quick shower and my last laundry, I hit the road and went to the neighbouring barrio, Miraflores, where Huaca Pucllana, an ancient pyramid can be found. It is not well preserved as the Spanish looted it being focused on inca treasures. Its a pity that it was not an inca site, so they did not find anything but ruined the place. The pyramid was built between 550 and 700 AD and was used as a temple of the Lima culture. After taking the mandatory guided tour, I took a bus to downtown Lima, main square, Plaza de Armas. My next schedule was visiting Museo Santo Domingo, which has been a monastery and there is superb view of the inner city from its bell tower. Lima is preparing for Christmas and the start of the Dakar race. So do I. I am preparing. Unfortunately, its time to leave South America. My flight is at 9pm Wednesday. I do hope my next entry will be from Europe. Adios.