Arica-Tacna-Lima-Huaraz - Megint 48 óra

Arica-ban a reggeli ezúttal nem volt benne a szállás árában, ezért valami kaja után kellett néznem. Ha már előző nap későn érkeztem, gondoltam, a reggeli beszerzését összekötöm egy kis városnézéssel. Elsétáltam tehát a tengerpartra, világosban is megnéztem a város fölé magasodó sziklát, mely a XIX. század végén fontos szerepet játszott a peruiak elleni háborúban. Túl sok minden még nem volt nyitva reggel, ezért egy péknél almástáskát ettem. A vonatállomás csak pár sarokra volt a szállástól, időben oda is értem. Azért ne gondoljatok valami Keleti-pu méretű pályaudvarra, talán még Dunakeszi-Alsó is nagyobb nála. És a vonat sem egy orient expressz. Egyetlen kocsiból állt, amiben összesen 48-an férnek el. Én voltam az utolsó az aktuális utaslistán a 44-es számmal. Szerencsém volt, hogy még volt hely. Oké, busszal bármikor át lehetett volna utazni, de a vonat legalább kicsit más volt, mint az állandó buszozás. Lassú is volt, zötyögött is, de vicces volt.

a hősies sziklaszirt, Arica

Ahhoz képest, hogy egész nap csak két vonat van Arica-ból a perui Tacna-ba, ami azért nem terheli le túlzottan az egyetlen sínpárt, ezért még viszonylag kiszámítható és pontos is, a munkaszervezéssel Tacna-ban még lehetne kicsit bíbelődni. Mi, menetrend szerint 9:15-re (2 óra időeltolódás van Peru és Chile között) érkeztünk meg, de a határként is működő vonatállomáson az útlevélvizsgáló és pecsételő senora csak fél 10-től dolgozik... Addig vártunk. Meg még kicsit tovább is, mert késett. És még ezután is, mert a 44 ember útlevelét sikerült egy óra alatt átvizsgálnia... Nyilván, utaslista szerint haladt, így én voltam az utolsó.

Tacna, az állomás csak akkor nyit, ha jön a vonat

Na mindegy, nem siettem. Még így csak fél 11 volt, mire végeztünk, a buszom Limába pedig csak este 6-kor indult. Elsétáltam a buszpályaudvarra, letettem a nagy csomagomat a Cruz del Sur irodájánál, beváltottam a maradék chilei pénzemet és elindultam a városba. Annyira nincs semmi Tacna-ban, hogy nagyon hálás tudtam lenni egy kicsi Plaza de Armas-ért és egy piacért is. A piacon meg is ebédeltem, nagyon fincsi volt a kaja. Sőt, megvettem a kamu eredeti perui mezt is. Legutoljára Chiclayo-ban, az utolsó csoportmeccs előtt láttam ennyire olcsón.

már nagyon készülnek a karácsonyra; angyalok pet palackokból

Aztán valahogy eljött az este 6, felszálltam a buszra. Furcsa volt, hogy gyakorlatilag azonnal besötétedett. Olyan jó volt, hogy eddig este 8-kor is világos volt, most az időeltolódás miatt hozzá kell szoknom, hogy megint korán sötétedik. A reggel már ismerős tájakon fogadott, jött szép sorban előszőr Nazca (átmentünk a gyíkon, bár innen, a földről tényleg nem látszik), majd Ica és már csak alig 270 km volt Limáig.

ugye hogy nem látszik a gyík?

Limában is volt egy pár órám a következő busz indulásáig, és mivel közeledett a vacsora ideje, hát elmentem és kerestem a környéken egy szupermarketet. Közben egy sarokra a buszpályaudvartól kereszteztem azt a gyors buszt, ami majd a limai szállásomhoz visz. Hát, így legalább nem kell majd taxiznom, hanem a már ismerős busszal tudok menni (az utazás és október elején szintén ezzel jártunk be a belvárosba). A szupermarket is meglett egy 20 perc sétálgatás után, úgyhogy felfrissítettem a készleteimet. Végre újra kaptam maracuya gyümölcslét!

Reggel fél 7-re ért az éjszakai busz Huaraz-ba, ekkor már majdnem 48 órája voltam úton Arica-tól. Nagy nehezen megtaláltam a foglalt szállást is. Mára kábé annyi tervem volt, hogy kisétáljam a hosszú utazás fáradalmait, jól megmozgassam a lábaim, hogy a következő napokban rendesen tudjak túrázni. Mivel eléggé éhes kezdtem lenni, első utam a piacra vezetett. Itt aztán volt minden, én két kaját próbáltam ki. Egy lencsés, pirított kukoricás, ecetes hagymás halat (ceviche) és egy utcai pecsenyesütőnél egy malacsültes szendvicset. Finomak voltak. A szálláson közben intéztek nekem a következő napokra túrákat, így most már tényleg szabadprogram volt. Délig kicsit pihentem, majd felkerekedtem és egy collectivo-val elbuszoztam a közeli Wilkahuain romjaihoz. Ezek a romok a Wari kultúra építményei és isz. 600-900 között épülhettek. A romoknál már látszódtak az erősen feketedő és közeledő felhők, kicsit sietősre is fogtam, pont végeztem, mikor elkezdett esni az eső. Egy ház eresze alatt vártam egy iskolás csoporttal, hogy jöjjön egy collectivo, amivel vissza tudok menni Huarazba. A collectivo pont a piac közelében rakott ki, hát nem volt mit tenni, most is meg kellett valamit kóstolni :-) Már régóta szemeztem a fürjtojásnak kinéző főtt tojásokkal, most vettem is egy adagot uzsonnára.

az átjárok nem túl nagyok

a völgyben ott van Huaraz

Plaza de Armas

a régi templomot felújítják(?), mellette az új elég "bazári", amit az elé telepített vidámpark csak fokoz...

Huaraz a Cordillera Blanca fővárosa

Recap: I spent the last two days with travelling from the Chilean bordertown Arica to Huaraz, north of Lima. First I took a train from Arica to Tacna in Peru. This way of crossing the border is definetely the slowest, but probably more fun than taking just another bus. Tacna has nothing to make it to the guidebooks, so it was a long wait till my bus left in the evening heading to Lima, a 21 hrs ride. In Lima I had to change to another night bus the following day, which brought me to Huaraz in the Cordillera Blanca. After 48 hours of travelling I only had the plan to stretch my legs. In the afternoon I made a small excursion to some Wari ruins (AD 600-900) just out of town.