Bologna-Bristol - IMM2019

Hogy mi köze Bologna-nak az idei IMM-hez Bristolban? Hát az úgy alakult, hogy az amerikai foci EB-ről Bolognából augusztus 5-én hétfőn tudtunk hazajönni, reggel 9 után indultunk és este 8 után 8 perccel rakott ki Attila otthon, Dunakeszin. Mivel a konvojnak másnap hajnali 6-kor volt a találkozó a hegyeshalmi határátkelőnél, ezért jobbnak láttam még aznap újra autóba ülni és elmenni a határig. Aznap éjfélig valószínűleg úgysem tudtam volna aludni, viszont ha csak másnap indultam volna otthonról, 3-kor kellett volna kábé indulnom. A határon éjszakázással legalább majd' 5 órát tudtam aludni. Így viszont otthon csak egy bő órát töltöttem, gyorsan kipakoltam a szennyest és berámoltam a Minibe a már korábban összekészített cuccokat. este 9:15-kor már úton is voltam Bristol felé. Éjfél előtt pedig már ágyban is voltam.

Persze nem indultunk el 6-kor... Már majdnem 7 óra volt, mire mindenki (8 Mini és egy szervíz autó) megérkezett és menetkész lett. Rozi férje Lóri nem tudott jönni, ezért Rozi beült mellém az útra, legalább lesz váltótárs, ha elálmosodnék. Ausztriában és Németországban is sokat és nagyon esett az eső, St. Pölten előtt tönkre is ment a gyújtáselosztóm, de ezt gyorsan kicserélte Laci egy parkolóban, így rövid pit stop után mehettünk is tovább. A keddi úticél Aschaffenburg volt, Frankfurt közelében. Este egy jó kis bajor sörházban fincsi vacsival zártuk a napot.

Szerdán egy rövidebb, 650km-es táv várt ránk Calais-ig. Késő délután meg is érkeztünk az F1 motelhez, így még arra is maradt időnk, hogy Linczyvel kimenjünk a dűnékre megenni egy pizzát, amit zárás után vettünk egy közeli pizzázóban.

Csütörtökön korán reggel átkompoztunk Doverbe, onnan pedig balra tarts, irány Bristol, az IMM helyszíne. 

Délután 3 felé érkeztünk meg az IMM-re, de olyan nagy volt a sor, hogy csak órák múlva jutottunk be. Ekkor még ragyogó napsütés és meleg volt. Mivel gyűltek a sötét fellegek, előreküldtünk pár embert, akik felállították a sátrakat az MCH-nak kijelölt területen. A megpróbáltatások elkezdődtek...

Innentől kezdve, azaz csütörtök estétől, gyakorlatilag az IMM végéig, vasárnap délutánig állandóan óriási szél fújt és nagyjából 5 percenként hatalmas eső is jött, hogy tutira ne legyen semmilyen szinten se komfortos a közérzetünk. A nagy szél mondjuk iszonyatosan hamar megszárította a cuccainkat, bár ennek sem volt túl nagy jelentősége, mert legkésőbb pár perc múlva újra teljesen eláztunk. Esőkabát föl, esőkabát le. Ezt játszottuk napokig. A legrosszabb a szombat volt, aznap annyira erős volt a szél, hogy sátrak repültek, Zsoltiék sátra tönkre is ment, többen elindultak haza, sokan szállást kerestek a környéken. Zsoltiék végül Gojó üresen maradt sátrába költöztek be, közülünk meg mindig őrködött valaki a sátraknál... 

Italian Job, az eredeti

Paddy Hopkirk

Rozival szombat délelőtt a viharos időjárás elől Bristol belvárosába menekültünk, hátha ott kevésbé érződik a szél. És igen, így is lett, sőt, amikor épp nem zuhogott az eső, akkor még a nap is kisütött. Így legalább pár dolgot sikerült is megnézni, pl. a város egyik védjegyét,a Clifton határában álló függőhidat, az SS Great Britain hajót és a local hero graffittis Banksy alkotását.

Vasárnap aztán késő délután elállt a szél és kisütött a nap. Sajnos csak pár órára, éjszaka újra esett, így végül hétfőn nem sikerült szárazon elcsomagolni a sátrakat.

Hétfőn fél 8-kor újra elindult a konvoj, a többiek hazafelé vették az irányt, én azonban csak egy héttel később megyek haza, így az IMM kijárata után kettéváltak útjaink.