Az IMM után dél felé vettem az irányt, a Dartmoor Nemzeti Parkban terveztem kirándulgatni. Az autópályáról letérve egyre keskenyebbek lettek az utak és egyre "britebb" a környezet. Szuper jól kinéző kőhidakon, kőfalakkal szegélyezett utakon haladtam.
11 órakor megérkeztem a Two Bridges hotelhez, ahonnan egy gyalogtúra útvonala indult a Wistman's woods erdőhöz. Ekkor elkezdett szakadni az eső. Így aztán kentem magamnak egy lekváros kenyeret és megregelliztem a kocsiban. Mire végeztem, csillapodott kicsit az eső, így esőcuccot vettem és elindultam. Egy fél órás gyaloglás végén értem egy alig 50 méter széles és csak pár focipályányi erdőhöz, ami kívülről egyáltalán nem különleges. De belül csupa moha és zuzmó minden, eszméletlen jól néz ki. Tiszta meseerdő.
Délután egy volt mire kijutottam az erdőből, előbb Postbridge hídját néztem meg, majd, a név kötelez alapon a helyi postán feladtam a hétvégén megírt klubos lapokat is. Sharpitor érintésével végül Plymouth felé hagytam el a Dartmoor Nemzeti Parkot.
Plymouthba a nosztalgia miatt jöttem, középiskolás koromban kétszer is voltam itt nyári nyelvtanfolyamon, ezért, ha már ilyen közel jártam, nem hagyhattam ki, kellett egy közös fotó a Minivel a The Hoe-nál.
Eredetileg akartam egy fish&chips-et enni Plymouthban, de a közelben nem volt nyitva egy sem, ezért egy B-tervként tökéletes tonhalas háromszögszendvics volt a késői ebéd. Utána elindultam Salisbury felé, útközben oda egy motelben szálltam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése