Amit ma megtehetsz, ne halaszd honlapra, pedig most itt van, Ti is
olvashatjátok. A kedden másnapra (mára) halasztott Dunluce vár megtekintésével
kezdtük a szerdai programot. Még fél óra volt nyitásig mire odaértünk, így
kicsit körbejártuk és újszülött borjúkat szelídítettünk. A vár nagyon jól néz
ki, nem csoda, hogy soha nem sikerült bevenni. A kasszánál dupla meglepetés
várt, először is a pénztáros családi jegyet adott nekünk, mert az úgy olcsóbb,
plusz, mivel magyarok vagyunk, előkotort egy magyar nyelvű tájékoztatót is
nekünk.
 |
| messze a háttérben a Giant's Causeway sziklái láthatóak |
Az északi látványosságoktól most visszafelé várt ránk egy jó három órás
út a következő tervezett megállóig. Az első részen annyi körforgalom volt és
annyira sűrűn, hogy kábé olyan érzésem volt, mintha az út felét körforgalomban
tettük volna meg. Aztán végre átértünk Írországba és normalizálódott (normannizálódott?)
a helyzet. Közben eltekert mellettünk az ír kerékpáros körverseny mezőnye is.
Vár után kastély volt soron, már a sziget nyugati partvidékén. A Parke’s
Castle egy helyes kis kastélyocska egy tó partján. Az üzembentartók mindenféle
módon elnézést kértek tőlünk, hogy épp felújítási munkálatok zajlanak, de
legalább ingyen látogatható volt. Mikor kiderült, hogy Magyarországról jöttünk,
előszedték a magyar nyelvű tájékoztatót…
Ezután visszaugrottunk az időben és az alig 20 km-re fekvő megalitikus
temetőrendszerhez, a Carrowmore-i sírokhoz mentünk. Már meg sem lepődtünk a
magyar nyelvű tájékoztatón. Na, itt tényleg úgy éreztem, hogy „na, ilyennek
képzeltem Írországot”. Lankás, zöldellő, füves dombok, dolmenek, kék ég és szürkés
felhők. Giccses, mi? Nem baj, nekem bejött.
Egy órányira volt a szállásunk, ahol Laciék inkább lepihentek kicsit,
én pedig elugrottam a közeli és romos Rosserk apátsághoz, ami nem is apátság,
de itt mindenki így hívja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése