Óriások nyomában – Észak-Észak-Írország

Mivel egyikünk sem túl nagy South Park rajongó, ezért Dublinból nem délnek Kil(l)kenny felé, hanem észak, pontosabban Észak-Írország, még pontosabban annak is legészakibb része felé indultunk. A hétfő estét, és őszintén szólva, már a délután nagy részét is alig harminc kilométerre Dublintól töltöttük egy remek kis panzióban. A két napos fáradtság Laciékat teljesen kiütötte, ők kábé végig aludtak délutántól reggelig. Én próbáltam egyedül felderíteni a kisvárost (aka falu), ami gyakorlatilag abból állt, hogy átmentem a szemközti kisboltba. Amikor ezen is túl voltam, gondoltam, beugrom a pubba vacsorázni. Így legalább a falu lakosainak nagy részét is megismerhettem.

Kedden aztán tényleg útra keltünk az északi körre. Első állomásunk Dromiskin volt, ahol megnéztük a tipikus ír építmény, az ún. kerek torony egy remek példányát. Nagyon jól nézett ki, és itt már tényleg előjöttek az ír klisék a képeken.

Jó három órás autókázás után értük el az északi partrészt, ahol először óriási bátorságról tanúbizonyságot téve átkeltünk egy kötélhídon, ami jó 30 méterrel a tenger felett, két szikla között van kifeszítve. Eredetileg lazachalászok használták. Ők mondjuk most is használják, bár valószínűleg a belépőből (hídpénz) származó bevétel sem kevés ma már. Mi Lacival még pingvint is láttunk egy alattunk elterülő sziklaszirten, bár a madarászok biztos máshogy neveznék őket.

10 emelet a lábam alatt

A hídtól a parkolóhoz sétálva elkezdett esni az eső, így kicsit megijedtünk, hogy mi lesz így a következő programmal, az innen csak pár perc autókázásra található Giant’s Causeway-jel. De szerencsére, mire odaértünk, az eső is elállt. Így aztán semmi akadálya nem volt annak, hogy az óriások lábnyomait követve mi is végigjárjuk ezt az egyedi sziklaformációt. Baromi érdekes, hogy ezen a viszonylag kis részen miként alakulhatott ennyire különlegesen a sziklák formája. Némelyik, szinte tökéletes hatszögű hasáb. A képek nem is adják vissza igazán azt a hangulatot, amit ezek az emberből kiváltanak.

Az este hátralévő részébe már nem akartuk belezsúfolni Dunluce várát, inkább elkezdtünk szállást keresni. Elég drágának tűntek, de végül a mobilneten keresztül találtam egy nagyon jó kis apartman házat a közelben, amit gyorsan le is foglaltunk. A címet azonban nem nagyon találtuk, de szerencsére a falu benzinkútján, ami a bolt is volt egyben, az egyik vásárló felajánlotta, hogy elvezet minket a házhoz. Így még az is belefért, hogy mi is elmenjünk egy közeli boltba és be is tudjunk vásárolni reggelire zárás előtt. Utánunk leoltották a villanyt és leengedték a redőnyt.