Utazás
Az interrail-es utazás alapvetően nagyon bejött. Nagyon sokat vacilláltam, hogy milyen jegyet vegyek: 15 nap utazás két hónapon belül vagy egy hónapig minden nap? Nehéz volt előre kiszámolni, így végül a drágább, de flexibilisebb minden napra érvényes jegy mellett döntöttem. Akkor úgy gondoltam, hogy ez 30 nap lesz, de persze az apró betűs részek itt is fontosak, az ilyen jegyek a kezdés napjától a következő hónap megelőző napjáig érvényesek. A február miatt tehát rövidebb ideig volt érvényes a jegyem, mintha egy 31 napos hónapban kezdtem volna meg az utazást. Tiszta szerencse, hogy legalább szökőév volt! :-) Egyébként 17 napot utaztam úgy, hogy abban hosszabb vonatutak voltak (ha éjszakai vonaton utazik az ember, akkor csak az indulás napja számít), ezen kívül még három napot lőttem el úgy, hogy az könnyen kiváltható lett volna mással, azaz S-Bahn közlekedésre, amikor csak arra használtam az adott napon békávé helyett, ill. egyszer egy olcsó busz helyett egy irányba tudtam vonatot használni Finnországban.
A vonatozást több részre lehet bontani. Az első egy bemelegítő szakasz volt Budapesttől Stockholmig. Minden vonat nagyjából pontosan közlekedett, de ha le is késtem volna egyet-egyet, akkor is lett volna bőven másik vonat, amivel folytatni tudtam volna az utat.
Stockholmtól északra a vonatozás már nem volt ennyire egyszerű. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bodenig azért még lett volna alternatíva, de a sarkkör környékén már nem egyszerű a helyzet. Sarkköri desztinációkat Svédországban nem is üzemeltet a svéd vasúttársaság, azokon a norvég VY közlekedik Svédországban is. A régió ilyen szempontból el van hanyagolva, ami meg is látszik a vonatok sűrűségén. Bodentől keletre a svéd-finn határig még viszonylag sűrűn vannak vonatok (kábé másfél órás szakasz csak), nyugatra Kirunáig is akad még pár vonat naponta, de Kirunától még nyugatabbra, Abisko és Norvégia felé már tényleg csak egy vagy két vonat közlekedik (ha épp közlekedik...) naponta, ráadásul egyéb tömegközlekedés egyáltalán nincs ezen az útvonalon! Kicsit északabbra van egy Norvégiából Finnországba közlekedő busz, de ott már sínek nincsenek :-). Kérdezhetitek, hogy akkor miért nem Norvégiában mentem északra? Hát, azért, mert ott sem megy fel vonat északra. Trondheimtől északra, Fauske az utolsó olyan hely, ami elérhető vonattal Norvégiában országon belül (Narvik Svédországból csak), onnan északra már csak busszal lehet menni. Egy sok órás buszozás meg hát össze sem hasonlítható kényelem szempontjából egy hosszú vonatozással (wc, járkálás, büfékocsi).
A kritikus Boden-Narvik útvonal, ahol Kiruna és Abisko (innen indul a Fjallraven túra is) található, tehát csak napi egy vagy két vonattal bejárható (legalábbis most télen, lehet, hogy a nyári szezonban több van, nem tudom), ami helyjegyköteles. Mivel nincs túl sok opció, a helyjegyek hamar elkelnek. Ezért aztán itt, a sarkkör mentén az utazást praktikus jó előre megtervezni, ami meg nem volt összeegyeztethető a "majd megyek, amerre épp kedvem van és amerre az északi fény valószínűbb" elképzelésemmel. Mivel elég lazán álltam ehhez az utazáshoz, ezért erre csak pár nappal az utazás kezdete előtt jöttem rá, így volt egy álmatlan éjszakám és végül egy nappal korábban el is kellett indulnom, mint eredetileg szándékoztam.
A szakasz kritikusságára jó példa a visszaút Narvikból Boden felé, amikor ugye még stoppolnom is kellett, mert annyira nem volt más alternatíva.
Plusz érdekesség, és példa az elhanyagoltságára ennek a szakasznak, hogy ezen a vonalon voltak a legrégebbi, legkopottabb vonatok hadrendbe állítva, ahol még wifi sem volt a vonaton. (Bodentől keletre a másfél órás szakaszon a finn határig modern kocsik közlekedtek, wifi-vel a fedélzeten.)
Ehhez képest tényleg érdekes, de sokszor nehezítő körülmény volt, hogy itt a vonatokat és a síneket leszámítva tényleg minden csak virtuálisan létezik. A vasúti megállókban nincs személyzet, aki információt tudna adni, nem lehet személyesen jegyet venni. Mindent csak online lehet intézni. Sok appot csak az utazások miatt kellett letöltenem.
Az már csak hab volt a tortán, hogy Svédországból nem megy át vonat Finnországba, annak ellenére, hogy a két határváros teljesen össze van nőve és a két pályaudvar között is alig pár kilométer van. Na, nem mintha a határvárosba olyan sok vonat közlekedne Finnországban. Ezen a szakaszon muszáj voltam gyalog és busszal továbbjutnom Kemiig.
Itt
volt egyébként az egyetlen olyan szakasz (Stockholm-Boden, oda-vissza),
ahol klasszikus éjszakai vonattal utaztam, couchette-ben.
A sarkkörtől délre sokkal jobb a helyzet. Svédországban és Norvégiában is modern kocsikban utazhatunk, ahol mindenhol volt wifi, kivéve az Oslo-Bergen vonalon, ahol ugyan wifi jel volt, de internet nem :-). Norvégiában az állomások területén is van ingyen wifi. Ezen kívül a vonatok nagyon pontosak is voltak. Itt minden általam választott szakaszon több alternatíva volt, viszonylag sűrűn jártak a vonatok.
Ehhez képest Németország óriási csalódás volt. Arról most különösebben nem is beszélnék, hogy volt egy olyan hét, amikor 3 napot is sztrájkoltak... Ebből engem csak egy nap érintett és ott viszonylag szerencsém volt, csak a napom csesztem el, de legalább végül eljutottam a célomhoz. De sztrájktól függetlenül is, a vonatok pontatlanok, meghibásodnak, akár ki is maradnak. A hosszabb távú vonatokon (ICE) és az állomásokon itt volt wifi, a regionális vonatokon nem. De legalább a városokon belül is ki tudtam használni az interrailt, mert az S-Bahnokat is a DB üzemelteti, így ezeket tudtam használni néhol metró helyett.
 |
| ez a német DB plakát sem öregedett túl jól... ("Lehet álmodni az utazásról") |
Kedvenc pályaudvarom: Stockholm C (meleg volt, több helyen volt szék vagy pad, jó bolt, kajáldák)
Legszebb vasútállomások: Stockholm C, Haparanda, Boden
Ahol nem szívesen várakoznék sokat télen: Koppenhága, Hamburg (pedig kellett...), München
Legszűkösebb átszállás: Koppenhága (Hamburg-Koppenhága és Koppenhága-Stockholm között): ránk várt a vonat, azonnal indult; ill. Kiruna (Abisko-ból stoppal Kiruna, onnan Kiruna-Boden): megérkeztünk, beszálltam, indultunk
Legváratlanabb átszállás: Abisko, ahol stoppolnom kellett
Legnagyobb késés (sztrájk nélkül): Stockholm-Narvik 140 perc (kisiklott egy vonat, buszokkal vittek egy szakaszon). A Narvik-Boden csak azért nem, mert stoppal elértem az eredeti vonatot :-)
Utazási módok megtett kilométerek szerinti sorrendben: vonat, busz, gyalog, autó, metró, hajó, hótalp
Internet és kütyük
Manapság már egy ilyen utazáshoz elengedhetetlen a wifi vagy a mobilnet, ezért is tértem ki fent ezekre külön a vonatoknál. A fentiekből látszik, hogy elég sok helyen volt wifi, nem kellett elhasználnom a mobilnet keretemet, hogy szállást tudjak keresni vagy járatokat keressek, esetleg helyjegyet vegyek. A szállásokon természetesen már mindenhol van wifi. Navigációhoz, városnézéshez városokban pedig elég volt az EU-s mobilnet keret. (Pro tipp: minden Mekiben automatikusan csatlakozik a wifi-hez a telefon, akkor is, ha Magyarországon használtad csak előtte. Bergenben olyan erős volt a meki wifije, hogy néha az utcán sétálva is rákapcsolódott a telóm.) Szintén fontos, hogy a telefon és egyéb kütyük fel legyenek töltve. Kábé minden vonaton tudtam (volna) tölteni a cuccaimat. Egyébként, amíg otthoni használat során két napot is kibír a telefonom, most max egy nap volt ez az idő, de tényleg mindenhez telefon kell (szállás, utazások, jegyek, appok, stb.)
Költségek
Ami a költségeket illeti, és anélkül, hogy belemennék a részletekbe. Az érintett országok kábé azonos árszínvonalon voltak, még Németország sem volt feltétlenül olcsóbb, mint Skandinávia. Természetesen a legtöbbet szállásra költöttem. Ma már tényleg mindenhol lehet kaját kapni, nem érdemes vésztartalékokat felhalmozni (persze, nálam volt :-) ). Sehol nem váltottam pénzt, ahol nem Euró volt a hivatalos fizetőeszköz, ott mindenhol a revolutot használtam, nagyon bejött, újra. Akinek még nincs, de szeretne, szóljon, szívesen meghívom! :-)
Szállás
Alapvetően a booking.com-ot és az airbnb-t használtam, hol ez volt kedvezőbb, hol a másik. Igyekeztem az ár mellett arra is figyelni, hogy a szállás közel legyen a pályaudvarhoz, illetve ha több opció volt, akkor azt választani, ami a pályaudvar jó oldalára (a város felé) esik. Legtöbbször sikerült is gyalogtávolságra szállást találni. A legtöbbet a szállástól a közlekedésig és/vagy a látnivalókig Tromso-ben (lásd a Tromso bejegyzést a részletekért) és Kemiben kellett sétálni. Reggeli csak kétszer volt a szálláson, de ez tényleg nem okoz manapság már gondot. A legtöbb helyen tudtam mosni is, sok helyen volt mosógép is, ha meg nem, akkor a zacskós mosógépem vettem elő, ami már Dél-Amerikában bevált. Viszont a cuccok legtöbbször nem száradtak meg egy éjszaka alatt, ezért ott mostam, ahol több éjszakát töltöttem, és ott is az első nap. Igyekeztem olyan szállást találni, ahol legalább a szoba privát, még ha fürdőszoba nincs is a szobában. Ez egyetlen éjszakát leszámítva sikerült is (Narvik). Kisebb városokban nem is biztos, hogy lett volna dormitory. Ahol volt, ott kábé egyharmad vagy fele áron lettek volna hálótermi ágyak.
Ezúton is köszönöm azoknak, akik pár éjszakára vendégül láttak!
Csomag
Amikor elindultam, a két táskám 19 és 9 kilót nyomott, ami kajával körülbelül összesen 30 kilót jelent. Ebből olyan 4-4,5 kilót egyáltalán nem használtam az út során. Ez nagyon soknak tűnhet, de úgy kellett készülni, hogy akár hetekig mínusz 20 fok is lehet. Nem volt, ezért a legtöbb meleg ruha nem került bevetésre, vagy nem egyszerre. Ami tényleg felesleges volt és akkor sem kellett volna, ha végig farkasordító hideg van, az kábé 1-1,5 kiló. Ha nem laptopot, hanem egy tabletet vittem volna (nincs), akkor a nagy teljesítményű powerbank-et is itthon lehetett volna hagyni, ami további 1 kilót jelentett volna. A laptop töltésére alkalmas powerbank csak maga 640g, ami talán amúgy is felesleges volt, hiszen tényleg minden vonaton lehetett volna tölteni mindent, de ezt előre nem tudtam.
Legjobb dolog, amit magammal vittem: szöges talp cipőre (egy hétig gyakorlatilag le sem vettem a cipőről)
Fun fact: A kisebb hátizsákom típusa: (TNF) Borealis.
Következő úti cél?
Még nem tudom, annyi jó hely van még...
