Ezért jöttünk Brémába...
 |
| A brémai muzsikusok - Die Bremer Stadtmusikanten |
A fenti idézetet, persze az adott helyszínnel, rendszeresen használjuk, ha valami olyat nézünk meg valahol, ami egy adott városnak a top-top látnivalója.
De ne szaladjunk ennyire előre. Ott tartottunk, hogy vasárnap délután megérkeztem Brémába. A szállást szokás szerint a pályaudvarhoz közel foglaltam, ezúttal is airbnb. Innen kábé fél óra volt begyalogolni a belvárosba. A szálláson találtam egy Bréma-térképet, azt magamhoz vettem és irány a Weser.
 |
| oké, jó lesz ez |
 |
| azt hiszem, nem velük kötnék üzletet... |
 |
| szuper tűzfalfestés |
Az előre kinézett látnivalók közül először a Mühle am Wall nevű szélmalom mellett vezetett el az utam, melyben 1947-ig még tényleg lisztet őröltek, és ami ugyan teljesen leégett a 19. században, de újra fel is építették (naná, hiszen, csak így tudtak 1947-ig lisztet őrölni benne...), és ami a régi várárok mellett található. A várárok és környéke ma parkosított és Bréma történelmi belvárosát veszi körbe (a másik oldalon a Weser határolja).
Az óváros nagyon kompakt, minden könnyen bejárható pár óra alatt. Mivel kezdett esteledni, a fontosabb látnivalókkal kezdtem a városnézést. Ha a piactérre beérünk és körbenézünk, gyakorlatilag egy pár másodperc alatt megnéztük Bréma legfontosabb látnivalóinak nagy részét. Én a Miasszonyunk templom felől érkezem a térre és az első, amit meglátok a Brémai muzsikusok szobra a városháza oldalában.
 |
| Miasszonyunk templom és városháza |
 |
| a piactér nyugati oldala és a Roland |
 |
| Roland (1404) |
 |
| mindenre van gyógyír, ha más nem, a fagyi segít :-) |
 |
| A Schütting homlokzata |
Néha furcsa zajok hallatszanak a téren. Ezek a "brémai lyukból" (Bremer Loch) jönnek, ami úgy néz ki, mint egy csatornafedél, de ha beledobunk (bármilyen) aprópénzt, az a brémai muzsikusok hangján szólal meg, azaz iázik, ugat, nyávog és kukorékol.
A teret keletről a St. Petri Dom zárja le. Ide be is mentem (másnap). Érdekesség, hogy a bal oldali oldalhajóban az ablakok mind szürke üvegből állnak, míg a jobb oldali oldalhajóban színesek az ablaküvegek.
 |
| a városháza és a St. Petri dóm |
A dómtól balra áll a Bismarck emlékmű, de valami olyan eszeveszett magas talapzaton, hogy elég bénán lehet csak fotózni, messziről.
A piacteret a Weser irányába hagyom el, átsétálok a Böttcherstrasse-n, ami egy kis passzázs inkább, mint utca, csupa érdekes házzal, szoborral, stb.
 |
| A hét lusta kútja - jó megfigyelők kiszúrhatják a muzsikusokat is, bár a kakasnak csak a lábai maradtak meg... |
A Weser partja nyáron egyetlen óriási sörkertté változik, most csak páran sétálgatnak itt.
 |
| rakpart, Weser |
Innen a Schnoor nevű városrészbe megyek, ami a legjobban megmaradt része a régi középkori városnak, kis utcákkal és nem túl nagy, de annál látványosabb házakkal.
 |
| az egyik legrégebbi ház |
Innen visszamegyek a piactérre, kezd tényleg esteledni, jön a kék óra:
Persze a muzsikusoknál is sokan fotózkodnak, én is beállok a sorba, csinálok képet emberek nélkül, szelfizek én is, csak a szokásos fényképek, amikből mindenkinek van, pedig a téma tényleg szó szerint az utcán hever. Megvárom míg mindenki elmegy és lövök még egy selfie-t:
Mehetünk vissza a szállásra, vége a napnak.
Hétfőn kicsit ráérősebben kezdem a napot, elmegyek bevásárolni, mosok, átrendezem a hátizsákom, mélyebbre kerülnek a téli holmik, és csak ebéd után indulok be a városba.
 |
| A Schwartz család tagjai, auschwitzi kivégzésük sorrendjében... Csak egyikük élte túl. |
Mivel hétfő van, egyetlen múzeum sincs nyitva, ezért most is a piactér környékén flangálok.
Este visszaérve a szállásra éppen tervezgetek egy nyugodt estét filmnézéssel, amikor jön az üzenet az interrail applikációban, hogy holnap újra sztrájkol a német vasút. Én meg mennék tovább Rostockba. Izgi lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése