Március 1., péntek, 11. nap: Kemi-Haparanda-Boden-Stockholm

Nem siettem a távozással Kemiből, majd egy egész napom volt, hogy Boden-be érjek az éjszakai vonathoz. Talán először az út során nem kellett órára kelnem. Persze, ilyenkor nem tud sokáig aludni az ember. Összepakoltam, majd kisétáltam a közeli buszmegállóba, nem akartam a buszpályaudvarig gyalogolni. Így viszont jó hamar beértem a városba. Bementem a könyvtárba, ledumáltam, hogy otthagyom a nagy hátizsákomat, és elmentem kicsit sétálni. Még egy piac is volt a főtéren, de végül ismét a "hókastélynál" kötöttem ki. Nem nagy a város, előfordul az ilyen :-) Így is simán odaértem még dél előtt a buszpályaudvarra, a kinézett busz Svédországba (Haparanda) 12:10-kor indult. Most sem kellett csalódni a pontosságban.

 

 

egy jó piacról nem hiányozhat a politika... itt is van kis nosztalgia a szovjet befolyás iránt.

az eredeti jégtörőre (Sampo) be is lehet fizetni

presze, csak ha nem hiányoznak az alkatrészek

 

Az időeltolódás miatt délre érkezetünk meg a határ svéd oldalára. Ma már kétszer elmúlt dél, nem csoda, hogy éhes lettem. Gondoltam, ha már újra Svédországban vagyok, kellene valami tipikus svédet enni, így hát:

 

 

Igazából, már Finnország felé kinéztem, hogy itt fogok enni visszafelé, ha lesz időm a csatlakozásra, de sajnos, mások is így gondolkodtak, valószínűleg fél Tornio (Finnország) és Haparanda (Svédország) is azt tervezte péntek délben, hogy a hétvégét svéd húsgolyóval kezdik, amit persze Svédországban csak simán húsgolyónak hívnak. Persze a hátizsákom nem fért be egyik szekrénybe sem, azért az ügyfélszolgálatról bevitték a raktárba. Mivel 10 perc várakozás után sem nagyon mozdult a sor, úgy ítéltem meg, hogy ha kitartok az eredeti tervek mellett, akkor mégis csak sikerülni fog lekésni a vonatot, ezért jött a B-terv, legyen akkor hot dog. Azért, annyira nem esett nehezemre. Kaja után kikértem a hátizsákom a raktárból és elindultam a város másik oldalán található pályaudvar felé. Még mindig nagyon tetszik.

 

Haparanda főtere

jó kis név :-)

Haparanda pályaudvara

 

Haparandából valamivel több mint másfél óra alatt jutottunk el Bodenbe, ahol kábé két órám volt a következő vonat indulásáig. Ez a pályaudvar is nagyon jól néz ki kívülről, de belül közel sincs annyira jól kialakítva, mint Haparandában. Igaz, itt a termeket étterem és egy kis resti foglalják el. A vonat az indulás előtt 20 perccel be is érkezett, így nem is volt olyan hosszú a várakozás. Mire elindultunk Stockholm felé, már el is helyezkedtem, megágyaztam magamnak, hogy elalvásig már csak a filmnézéssel kelljen foglalkoznom.

 

 

vermonti rendszám a bodeni pályaudvarban lévő étteremben :-)

 

Szombat reggel 10 perccel a tervezett érkezés előtt gördül be a vonat Stockholm központi pályaudvarára, mivel még nagyon korán volt, ezért a kedvenc Coop-omban bevásároltam reggelire, nyugodtan megreggeliztem a váróban és csak 8 előtt pár perccel indultam el Stockholm Dunakeszije, Tyreső felé. Itt lakik ugyanis egyik ismerősöm a vermonti egyetemről, Linda, akinél a hétvégét fogom tölteni.