Mert ott van!: Március 12-13., kedd-szerda, 22-23. nap: Rostock, Warnemünde

Bár a keddi nap nagy része elment a hamburgi várakozással, de azért még elég normális időben érkeztem meg Rostockba, hogy legyen kedvem bemenni a belvárosba. A szállásom pont a pályaudvar és az óváros között van félúton. Kicsit sétálgatok, orientálódom, majd bevásárolok a következő napokra, ill. veszek pár zoknit. A szállásra visszaérve már nincs sok erőm semmire, megnézek még egy norvég filmet, de aztán el is alszom.

Szerdán viszonylag sokáig alszom, nem állítottam ébresztőt, úgyis felhős időt mondott az előrejelzés. Erre, amikor széthúzom a függönyt, hét ágra süt a nap. Nincs vesztegetni való idő, gyors reggeli készülődés, pár falat, és uzsgyi.

Az óvárost itt is a régi várárok öleli (fél)körbe, ami most már szintén inkább városi parkként szolgál. Az óvárosba a régi városkapukon, vagy néhol kis ajtókon lehet bejutni. Én egy ilyen kis ajtót választok, amin keresztül a régi kolostorkertbe jutok. Ez is meg van nyitva a közönségnek, játszótér, padok vannak benne. Nagyon jól néz ki.

a várfal és a kiskapu a kolostor kertjébe

A kert másik oldala gyakorlatilag Rostock egyik főterére, az Egyetem-térre visz. Gondolom, nem nagy meglepetés, hogy itt található az egyetem főépülete. Az egyetem egyébként Észak-Európa legöregebb egyeteme (1419).

Végigmegyek a sétálóutcán, aminek a vége Rostock, a város méreteihez képest, óriási főterére (piactér, Neuer Markt) lyukad ki. Itt található többek között az egyébként nem valami szép városháza is.

a sétálóutca eleje az Egyetem-tértől

a sétálóutca (Kröpelinerstr.)

Neuer Markt

Rathaus

Pár perc és nem sokkal több méter után délre egy újabb régi városkapun (Steintor) keresztül lehetne kijutni az óvárosból, de én csak egy pár képet lövök a túloldalról, aztán a városfal mellett megyek tovább a következő kapuig, a szép nevű Kuhtor-ig :-), ami a legöregebb ilyen építmény Mecklenburgban.

Steintor, gondolom, régen is fontos csomópont volt

Rostock címerállata a Steintornál

mondtam, hogy az :-) jobb oldalt az eredeti

Ständehaus

háttérben a Steintor

jobb oldalt a Kuhtor

Ezután két templom következik. Először a St. Nikolaikirche esik útba, ami az egyik legöregebb a térségben (gyakori szófordulat ez most), 1230-ben kezdték építeni, és nem csak az érdekes benne, hogy most már mindenféle egyéb célra használják (kiállítások, fogadások, stb.), hanem, hogy a gótikus tetőtérben három emeleten lakások találhatóak. Nincs messze innen a régi piactéren a St. Petrikirche, ami kivételesen nem a legöregebb, hanem a legmagasabb a maga 117 méterével és anno kvázi világítótoronyként segítette a hajósok és halászok orientációját.

Nikolaikirche, a tetőtéri lakásokkal

Petrikirche

hajó a templomban

Ha már halászok, lesétálok a kikötőbe, ahol hétköznap ellenére elég sokan pecáznak. Na ja, elkezdődött a heringszezon. A kikötői sétányon megyek vissza a belváros felé, majd egy kis céltalan kavargás után 5 perccel dél előtt pont a St. Marienkirchénél lyukadok ki, ami azért nagyszerű, mert pont délben járnak körbe az apostolok az asztronómikus órán. Nem kell valami nagy csodára számítani, pár másodperc az egész, de persze a templom többi része is elég jól néz ki, mindenképpen megérte bejönni, annak ellenére is, hogy már ebédidő van.

ismeretterjesztő betonkocka

Marienkirche

hajó az oldalhajóban

Kröpeliner Tor (kapu)

ez nem a IX. kerület: előző nap is így nézett ki és másnapra sem festették át

Mivel az S-Bahn-t a DB üzemelteti, ezért az interrail jegyem arra is jó, így úgy döntök, hogy kimegyek a külvárosban található halpiacra és eszek valami halas dolgot. Sajnos ez nem olyan halpiac, mint Hamburgban volt, ez egy modern halpiac, hűtőházakkal és raktárakkal, ahol friss halat lehet kapni. Azért van egy étterem és lehet az egyik boltban halas szendvicseket is enni. Nagyon szeretem a Matjes-szendvicset, ezért most is arra szavazok.

Még mindig elég korán van, ezért az S-Bahnhoz visszasétálva úgy döntök, hogy tovább megyek "kifelé" és a végállomásig, Warnemündébe utazom, innen már csak alig 12 perc vonattal. Nem bántam meg a döntésem. Warnemünde egy elég érdekes keveréke egy óriási kikötőnek és egy tengerparti strandvárosnak. A yachtkikötőben egymás mellett sorakozik egy csomó büfékocsi. Naná, hogy itt is eszek egy halas szendvicst, ezúttal Rollmops-szal. Az eladó figyelmeztet a nagyon szemtelen sirályokra, azt javasolja, hogy inkább ott egyem meg a napernyő alatt. És valóban, a rakparton sétálva a szemem előtt csap le egy sirály az előttem sétálva falatozgatók szendvicsére és lopja ki menet közben a kezükből a kaját. A csatorna túloldalán szuveníres boltok, fagyizók, minden, ami egy nyaralóhelyhez kell. A tengerparton pedig egy éles váltással homokos dűnék ékelődnek a város és a tenger közé, ill. itt található a város jelképe, a világítótorony is.