13-14. nap, Tomsk

Na, valahogy így képzeltem el Szibériát.

Fából készült házak minden utcában, aranyfogak minden szájban, hűvös minden este…

Egyébként, bevallom őszintén, kicsit csalódott vagyok. Azt hittem, minden városban látok majd egy a hajtóműkiömlőn kitámasztott (laikusoknak: seggbe szúrt) kiszuperált MiG-21-est vagy valami hasonlót, de nem. Eddig mindössze egy Jak-52 gyakorlógépet láttam Tobolszkban, de az nem valami nagy szám, még a magyar légierő is használja ezt a típust. Itt legalább egy űrrakéta makettet láttam a pályaudvarról a hostelbe (-ba?) vezető úton.

Amúgy a nem túl fantáziadúsan a Jerry nélküli Tom folyóról elnevezett Tomszkban vagyok éppen. Ebből aztán mindenki kikövetkeztetheti, hogy milyen folyó partján fekszik Omszk és Tobolszk. Igen, mindkettő az Irtis partján. (Meg persze Omszk az Om, míg Tobolszk a Tobol partján is.) Ennek igazából a blog és az én történetem szempontjából sincs semmi jelentősége, de gondoltam, jobb, ha mégis megjegyzem.

És eddig ez a város Transz-Szib utazásom fénypontja. Tényleg valahogy így képzeltem el egy igazi szibériai várost. Szép, néhol düledező, ám főleg fából készült házak szerte a városban. Persze nem csak házakat lehet itt látni. Valahogy itt koncentrálódhatnak Oroszország vicces szobrászai is, mert egy csomó fura szobor is van itt-ott. Az egyik, a Boldogság szobra egy kövér (pc: jóllakott) farkast ábrázol és egy orosz meséből ismert karakter. És még beszél is. A szobor a hasának megvakarására filmbeli szinkronhangján szólal meg.

Ha már szinkron, a hostelban filmnézős estet tartottunk, mind a négyen. Merthogy ennyien vagyunk. Sőt, most már csak hárman, mert az amerikai srác továbbment. Amúgy tulajdonképpen egy lakótelepi lakás van átalakítva hostellé. Családias a hangulat.

Recap: I am now in Tomsk, a real Siberian town with wooden houses and a relaxed atomosphere. Also some strange sculptures scattered arount the town. One of them, the „statue of happiness” (a fat wolf) is a Russian cartoon hero and it even speaks if you scratch its stomach. Funny. As I go further south, the nights get longer and colder.

Csehov és én

Szibériai Benetton

kvasz