20-22. nap, vonaton (Irkutszk-Ulánbátor) & UB

Mint kiderült, a hostelből az egyik francia srác is ugyanazzal vonattal megy Ulánbátorba, mint én. Így hát egyesítettük erőinket a maradék időnkre Irkutszkban és elmentünk vacsorázni egy étterembe. Velünk jött egy a kajákért rajongó dél-koreai lány is, akinek több fényképe van a gépén kajákról, mint épületekről… Tipikus orosz ételeket ettünk mindannyian.

Amit eddig elfelejtettem írni Irkutszkról, hogy délutánonként a főutcán hangszórókon szól a zene. És nem valami mozgalmi indulók, hanem rendes popzene. Azért a harminc fölöttieknek talán még emészteniük kell egy kicsit a következő mondatot: A Karl Marx utcában Oroszország egyik legnagyobb városában hangszórókon keresztül George Michael számait hallani.

A vonaton külön kocsiba kerültünk a francia sráccal. Az én kupémban egy holland lány és két spanyol srác van rajtam kívül. De egyébként is csak külföldiek vannak ebben a kocsiban. Még plusz 6 spanyol és egy férfi, akiről nem tudjuk honnan jött, de nem szól senkihez, így fogadást kötöttünk rá. Végül megkérdeztem, német. Amúgy az egész kocsi egész újnak tűnik, még LCD tv is van a kupéban, igaz, adás az nincs. A francia srác kocsijában is csak külföldiek vannak, egy oroszt leszámítva. Ott meg főleg franciák. Szerintem nem véletlenül. Amikor elkérik az útleveleket jegyvásárláskor, nyilván a nemzetiséget is feljegyzik, így megpróbálták őket egy kocsiba rakni. Szerintem.

Ez a két kocsi az, ami egészen Ulánbátorig megy. A többit a határ orosz oldalán leakasztották, majd két kocsival átmentünk Mongóliába, ott pedig hozzánkcsatoltak újabb csomó kocsit. Persze, nem csak úgy simán átmentünk Mongóliába. A határ orosz oldalán 5, majd a mongol oldalon további két és fél órát vártunk… Még drogkereső kutya is volt.

A többiek jó fejek. A két spanyol srác tanár. Ez egyébként is jellemző, nagyon sok tanárral találkoztam már az úton (már ahol találkoztam turistával). Magyar nem volt köztük… A holland lány most végzett az egyetemen.

Irkutszk-Ulánbátor

Terminator 128, Naushki (határ)

és akkor Mongólia...

én, Lisanne, Jose, Fransisco

Ma (kedden) reggel hatkor érkeztünk meg Ulánbátorba. A szállást lefoglaltam előre, a holland lány és a francia srác is ugyanabba a hostelba foglalt ágyat. A szállásról már vártak minket az állomáson, így még a taxira sem kellett költenünk. A szálláson aztán egyből lefoglaltunk egy holnap induló egyhetes túrát a Góbi-sivatagba, így most csak egy éjszakát maradunk a hostelban és Ulánbátorban. A délutánt azért már a városban töltöttük és megnéztük az ország legnagyobb buddhista kolostorát, Dzsingisz kán szobrát a főtéren, majd bevásároltunk pár apróságot (keksz, meg ilyenek) az útra. A szálláson, és úgy néz ki a városban egyáltalán az egesz epuletben, nincs meleg víz, így nem esett túl jól a három napja várt zuhany…

Buddha, UB

Dzsingisz kán

Eddig minden jól alakult, tök jó minden, de most úgy néz ki, egy hétig nélkülöznötök kell engem...

Recap: The train ride from Irkutsk to Ulan-Bataar took us two nights, a full and two half days. Of these many hours we have spent 8 hours at the Russian-Mongolian border… There were two carriages going thru to Ulan-Bataar from Irkutsk, all carrying tourists only. I was travelling with a Dutch girl and two Spanish guys in the same compartment. Since the Dutch girl booked a dorm bed in the same hostel as I did, it did work out well with getting a lift to the hostel from the train station. After arriving at the hostel, we promptly booked a 7 days trip to the Gobi desert starting tomorrow. So, it seems that you will have to miss my entries for a week now. In UB we visited the largest buddhist monastery in the country, which is actually just a few blocks away from our hostel.