39-41. nap, Olkhon-sziget, Bajkál-tó

(Kicsit updateltem az előző bejegyzéseket pár képpel.)

Mivel a házinéni Irkutszkban csak oroszul és németül tudott, még segítettem az ausztráloknak a formaságok elintézésében, majd együtt elmentünk a „marshrutka-pályaudvarra” a piachoz. Ők a Listvjankába induló kisbuszra, én pedig a Khuzsir-ba, az Olkhon-szigetre indulóra szálltam fel. Az út mellett, Mongóliával ellentétben, ahol a buddhizmus a fő vallás, az ovoo-kat (tudjátok, a kőkupacok) itt felváltották a sámánizmus „totemoszlopai”. Amúgy majdnem ugyanúgy néznek ki, mert itt is szinte ugyanazokat a színeket és „sálakat” használják. Körülbelül 4 óra alatt értünk a komphoz, ami gyakorlatilag azonnal indult is. Az utolsó pár kilométeren a szárazföldön, ill. a szigeten, csak, hogy el ne szokjak tőle, természetesen nem volt aszfaltos út. A szigeten aztán el is hagytuk az egyik kerekünket. Szerencsére csak a pótkereket. A sok rázkódástól meglazulhatott a tartócsavar és leesett a kocsi alól. A sziget legnagyobb városában a legismertebb hostelben szálltam meg. Nem is igazából hostel ez, inkább valami üdülőfalura emlékeztet, annyi ház, fürdő, miegymás van. Viszont tényleg minden hátizsákos itt száll meg, akinek jut hely, így természetesen én is itt próbálkoztam egyből. És mivel már nyár vége van lassan, kevesebb a turista, jutott is hely. Bár otthon az 1000 útnál azt mondták, amikor visszajövök Oroszországba nem kell újra regisztrálnom, mivel eddig itt mindenhol mindenki mást mondott erről, a biztonság kedvéért azért regisztráltattam magam. Vagy mégsem. Tegnap (néha kicsit belebonyolódok, mert tegnap írtam, amikor még ma volt és ma meg holnap) este ugyanis kiderült, hogy nem tudták elintézni, mert zárva volt a posta, ahol regisztrálni lehet…

   

Sámán-szikla, Khuzsir, Olkhon

Sámán-szikla, Khuzsir, Olkhon

Olkhon, Kis-tenger

Olkhon

Szóval, tegnap elmentem egy egynapos terepjárós/buszos (tudjátok, a Gaz, na) kirándulásra a sziget északi részére, egészen a csücskéig (Cape Khoboj). Elég vegyes volt a társaság, fiatalok és idősek, oroszok és külföldiek is voltak. Legjobban az ebédnél látszott meg a különbség a csoportok között. Valahogy ösztönösen külön ültek le a fiatalok, az idősebbek és az oroszok. Bár kissé felhősen indult a nap, azért majdnem mindenhol sütött egy kicsit a nap, ahol megálltunk nézelődni. Érdekes ez a sziget. Vannak sűrű fenyvesei, zöld rétjei, meg sivatagos dűnéi. Meg persze egy csomó szikla, ahogy az egy jó szigethez illik.

Khoboj-fok, Olkhon

random szikla, Olkhon

random szikla, Olkhon

Khoboj-fok a másik oldalról, Olkhon

Recap: I took a marshrutka from Irkutsk to Olkhon island, which dropped me near the best known hostel of the island, Nikita’s. There are no paved roads on the island, so it was almost like being in Mongolia, again. On the next day I went on a tour to the Northern part of Olkhon with a pretty international group of people of all age. Although the day started rainy and cloudy we had at least a little bit of sunshine everywhere we stopped. The island is kind of interesting, having thick pine forests, lots of green gras fields, sand dunes like in the desert and rocks all around, of course. Nice here.