Újabb túrára indultam hát. Ezúttal csak ketten mentünk egy görög sráccal,
ill. a sofőrrel, aki nem nagyon beszél angolul, de legalább főzni sem próbál,
így a káposztalevest most megússzuk. Na, nem mintha gond lett volna vele, de
azért, ugye, jóból is megárt a sok.
Első nap majd’ 6 óra autózás után értünk Karakorumba, a birodalom régi
fővárosába. A város rég eltűnt, már 300 éve is annak romjain építették meg a
most is nagyjából látható templomot/kolostort. Ez viszont baromi jól néz ki.
Gyakorlatilag én ezért fizettem be erre a túrára és hát nem kellett csalódnom. Mielőtt
jól körbejártuk volna Jiannis-szal, egy helyi kifőzdében rendelt nekünk a sofőr
kaját. Nyilván, nem a legdrágábban és nem a legdrágábbat. Valami leves volt
birkahússal meg valami birkahússal töltött péksütemény. Nekem ízlett, de eléggé
laktató, nehéz volt. A görög srác viszont teljesen ki volt tőle, nem szereti a
birkát… Egy görög, aki nem szereti a birkahúst… Ki hallott már ilyet!? Már a
„Bazi nagy görög lagzi” óta is tudhatjuk, hogy márpedig arrafelé az a menő. Na,
mindegy is. Egy kóla mindesetre sokat segített az emésztésen. (Ha már kóla,
képzeljétek, Mongóliában nem lehet dobozos kólát kapni. Mármint mongolt, csak
hongkongi importot. Most kénytelen leszek valami üveget hazavinni.) A sofőrünk
pedig, mondjuk úgy, eléggé természetes módon étkezik. Ha akarnék se tudnék úgy
csámcsogni, ahogy ő tud. De egyéb olyan dolgokra is képes, ami nem feltétlenül
belépő az angol királyi udvarba. De ez nem is baj, most ő van otthon, ez
Mongólia.
 |
| Karakorum, Mongolia |
 |
| Karakorum, Mongolia |
 |
| Karakorum, Mongolia |
A vacsorát már attól a családtól kaptuk, akiknél az éjszakát töltöttük.
Pont időben végeztünk, hogy visszaérjük Erdene Zuu-hoz (a kolostor)
naplementére. Gyorsan lementettem a képeim a laptopra, mert „kifogyott” az
újabb pár memóriakártya, így helyet kellett csinálnom. Közben pedig az új
kedvenc zenéimmel ismerkedtem. Szerencsére feltöltöttem az aksit indulás előtt,
mert áram, ugye, nincs.
 |
| Karakorum, Mongolia |
 |
| ovoo Karakorum közelében, Mongolia |
 |
| Karakorum, Mongolia
|
Másnap reggel, több, mint 10 óra alvás után, reggel fél 9-kor keltünk.
Gyorsan megreggeliztünk, aztán megnéztük a helytörténeti múzeumot. Nem nagy,
viszont nagyon tetszetős. Utána rögtön el is indultunk visszafelé a homokdűnék
felé (mini Góbi), amik mellett már idefelé is eljöttünk. A másnap délutánt és
estét itt töltöttük. Itt megint tevegeltem egy kicsit (benne volt a programban).
Az előző jobban tetszett, sokkal ápoltabbak voltak a tevék, ráadásul Jiannis
tevéjének refluxa lehetett, és hát, rég moshatott fogat. Mire visszaértünk a
tevegelésből el is eredt az eső. És esett rendesen. Így kora este már csak egy
kis sétához maradt kedvünk a közeli láphoz. Eddig tónak neveztük, de rájöttem,
hogy ez azért erős túlzás. Ekkor olyat láttam, amit még nem sűrűn ezelőtt. Egy
teve két lábra állt és úgy evett a fák lombjaiban. Remélem, látszik valami a
kis képen, eléggé messze volt. Az eső előhozott egy csomó békát. Két nagy és
több kicsi a mi gerünkben is volt.
 |
| mini Gobi |
 |
| mini Gobi |
 |
| mini Gobi |
Recap: Since everyone left by now, I was up to another tour. This time to
Kharkhorin or as many may know: Karakorum, the ancient capital of the great
empire. It was worth the trip. I really liked the setting and the monastery.
Because there were just the two of us with a Greek guy plus the driver, we had
lunch in a cheap restaurant by the Karakorum sights. After dinner at the camp,
we just made it back to the monastery for the sunset. The next day we went to
some sand dunes called mini Gobi. This was not at all as exciting as the real
one. Well, the company was not the same, either. And imagine, it was raining
again. Have you ever seen a camel standing on its backfeet and eating from a tree?
Hope, you see it in the last pic.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése