Miután visszatértünk a Karakorum-túráról már-már rutinszerűen foglaltam el
a szomszéd lépcsőházban lévő apartmanban az ágyam. „Same room, same bed” szólt
Mr. Kim, a főnök. És ha már így alakult, úgy gondoltam, épp ideje enni valamit.
Kinéztem egy kifőzdét a szomszéd utcában. Elég olcsó volt, és mivel már úgyis
hiányzott a káposztaleves meg a birkahús, hát tökéletes választás volt a menü: káposztaleves,
birkás buuz és valami más birkahússal töltött lepény, káposztasaláta, Fanta és
valami cukorka. Még úgyis volt egy teljes napom, amit a wc-n tölthettem volna.
De nem kellett. Este kimentem még a Sukhbaatar térre nézelődni meg esti képet
csinálni, majd én is nyugovóra tértem.
 |
| Dzsingisz kán, UB |
 |
| mongol menü, UB |
 |
| Sukhbaatar-tér, UB |
Ma magamnak szerveztem túrát az 50km-re lévő szigorúan védett területre,
ill. pontosabban az ezen belül található kolostorromokhoz. A térképen bejelölt
buszmegálló helyén egy nagy építési terület volt. Már kezdtem kétségbe esni (na
jó, nem is), mikor egy kapualjban megláttam egy kisbuszt. Az ment Zuunmod-ba. A
reggel 8-as buszt pont elértem, már éppen azon tűnődtem, hogy mennyire
olajozottan megy minden, mikor persze, karambolozott a busz. Nem volt nagy
csattanás, de pont elég, hogy ne tudjunk továbbmenni. Vissza a
„buszpályaudvarra”, első kisbuszba be, fél órával később már újra úton voltunk.
UB-ból kifelé végig rendőrök sorakoztak az út mellett. Mivel, amikor letértünk
a főútról még mindig ott voltak, úgy gondoltam, biztos miattam van, de aztán
mégsem. Valami hivatalos küldöttség táborozott az egyik dombon. Zuunmod-ban
fogtam egy taxit a maradék pár kilométerre a nemzeti parkig. A park bejáratánál
az őr megpróbált 5000 tögrög-öt kérni, de rutinosan megnéztem a belépőt, amin
csak 2000 volt, így inkább szépen visszaadott háromezret az ötezresemből… A
taxis csak röhögött.
A kolostort természetesen, mint majd’ mindet az országban, a szovjetek
lerombolták a ’30-as években, itt is csak egy épületet építettek újjá, a többi
most is romokban hever. Viszont a romok fölött magasodó hegyen van egy csomó
buddhista sziklafestmény meg sziklafaragás. És ha még ez sem elég, még feljebb
lehet mászni. És túráztam egy pár órát. A hegy túloldalán sűrű fenyőerdő
fogadott. Visszaereszkedve a bejárathoz már csak azon kellett agyalnom, hogy
miként fogok visszajutni Zuunmodba. Mivel Mongóliában minden autó taxi, ezért
próba szerencse alapon, az első elinduló autót lestoppoltam, ami történetesen
egy Hummer volt. És a legjobb az egészben, hogy kiderült, koreaiak, ezért még
fizetnem sem kellett a fuvarért.
 |
| Mandshir Khiid |
 |
| sziklarajz, Mandshir Khiid |
 |
| Boghd Khaan Uul Strictly Protected Area |
A közlekedés egyébként (persze, főleg UB-ban) eléggé kaotikus. Biztos van
valami kresz, de nem hiszem, hogy valaki is idézni tudna belőle. Az, hogy a
gyalogosnak zöld a lámpa, nagyjából annyira érdekel bárkit is, mint hogy hány
levele van a velem szemben lévő fának. (Ne is mondja senki, hogy őt érdekli,
nem fogom megszámolni!) Ezért aztán leginkább nincs, vagy nem működik a
gyalogos lámpa. Néha egy-egy rendőr próbál valami rendet teremteni, de kevés
sikerrel. A sávok számát gyakorlatilag az autók aktuális szélességének összege
határozza meg. Persze, ez sem mindig párhuzamos. Ide-oda cikáznak. És mindenki
dudál, aminek így aztán semmi értelme. De legalább vannak szórakoztató
szólamok.
Holnap reggel indulok vissza Oroszországba. Mongólia szuper hely! Most pedig
megyek, levásárolom és leeszem a maradék tögrögöm.
Recap: Coming back from the Karakorum tour with not eating any cabbage
soup, I kind of felt like I want to have one. So I picked a local eatery around
the corner and had a meal of cabbage soup and lamb dumplings. Hey, I still had
a full day to sit on the toilet. No need for this, I planned for my last
full day in Mongolia a one day excursion to the Boghd Khaan Uul Strictly
Protected Area (basically, a national park) about 50km from UB. My bus to Zuunmod
(village close to the park) crashed with another car in UB, so I had to change
for another mini bus. No surprise, given the chaotic traffic in UB. I took a
taxi (regular cars willing to give you a lift) from the village to the park.
Here I visited the ruins of the monastery Mandshir Khiid, which had been again
destroyed by the Soviets in the ’30s. Here I also had the chance the go
trekking for a few hours. I also saw some rock paintings along my path. Going
back to Zuunmod village from the monastery I hitched a Hummer. And the best
part of the story, they were Koreans, so I did not even have to pay for the
lift. After spending my last tögrögs I finished the day and my stay in Mongolia
with Korean food and my daily coke (cheers, Tom) at the top of the State Department
Store. See you in Russia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése