46-47. nap, Szentpétervár (1. rész)

Azért furcsa, hogy eddig nagyjából azt sem tudtam, hogy milyen nap van (mondjuk, olyan nagyon nem is érdekelt…), most meg már visszafelé számolom a napokat, azon logisztikázok, hogy melyik pólómat hányszor és mikor kell még kimosnom, meg ilyenek. Igen, elvileg megvettem az utolsó oroszországi vonatjegyemet (Vladimir-Moszkva) és lefoglaltam az utolsó szállásomat (Moszkva). Ha minden jól megy, jövőhét végén még beugrom Sergiy barátomhoz Kijevbe (már próbáljuk összehozni, hogy meg tudja ő venni a jegyet nekem), majd onnan vasárnap indulok haza és 12-én hétfőn érkezem meg. Na, de ne kiabáljuk ezt még el. Egyelőre még itt vagyok.

Szentpéterváron. Péntek délben érkeztem. Vicces, hogy mennyire mindennapivá tudnak válni dolgok ennyi idő után. Kazán-ból jövet is csak bambultam ki a vonat ablakán, láttam elsuhanni a helyes kis faházakat, falvakat és nem nyúltam egyből a fényképező után. Az emberek öltözködése is újra a „régi”. Mongólia után Burjátia (Ulan-Ude, Bajkál környéke) még inkább a mongol stílust idézte, de azóta újra előkerültek a „hálóingek”. Nem, nem a pizsamáról van szó, hanem arról a pólóról, vagy inkább, atlétáról, ami olyan, mintha egy krumpliszsákot vettek volna fel. Asszem’ békávés ingnek is hívják otthon. Persze, csak férfiakon… Igaz, a nők meg az itt hétköznapi leopárd-, tigris-, zebra- és egyéb győzikemintás cuccokban villognak, ha kell, ha nem. Hát, ennyit a divatról.

Szóval, megérkeztem ’Pétervárra. Eléggé esőre állt az idő, meg a szállás elfoglalásával és a fürdéssel is elment egy csomó idő, így péntekre csak egy rövid sétát terveztem. Gondoltam, megnézem a közelben található egyéb nevezetességeket meg felfedezem a közeli szupermarketeket. Mondhatnám, a „kötelező” program volt soron. Kötelező, mint kötelező olvasmány. Megnéztem azt a házat, ahol Dosztojevszkij írta a Bűn és bűnhődést, meg ahol lakott a főszereplő, majd az LP útmutatása szerint Gogol Az orr műve alapján készült orr-szobor felé vettem az irányt. Meg is érkeztem a megadott kereszteződéshez, de nem láttam egy orrot sem. Aztán hosszas nézelődés után megakadt a szemem egy 60 cm-es orron az egyik ház falán, olyan három méter magasan… Azért kicsit nagyobbra számítottam, amikor azt írta az útikönyv, hogy egy szobor.

itt írta...

és itt játszódik

a szobor

ott fent, balra

Szombatra esőt jósolt a meteorológia, ezért interneten vettem jegyet az Hermitage-ba. Így nem kellett sorba állnom és az elsők között juthattam be, ami azért volt különösen jó, mert nyitásra el is eredt az eső. Gyorsan végigrohantam mindent, amit le akartam fényképezni, majd szépen nyugiban meg is néztem a lényeget. Hát, nem sok múzeum van, amiről úgy gondolom, hogy mindenféleképpen meg kell nézni egyszer, ha nem „az a bizonyos” festmény vagy szobor van ott, de ez mindenféleképpen ott van a listán. Persze, rohadt nagy is. Egy nap nem elég. De hogy is lenne elég, itt minden megvan. Egyiptomi múmiáktól, kedvenc reneszánsz festőimen át egészen napjaink művészetéig, minden. Sportnyelven szólva: világválogatott. Rájöttem, hogy egyre jobban kedvelem Rembrandt-ot és az impresszionistákat. Aztán volt egy olyan földszinti szárnya az épületnek, amit csak az első emeleten keresztül lehet megközelíteni, itt szerintem ma csak én voltam. Legalábbis úgy néztek rám a teremőrök. Pedig érdekes volt ez is.

Egyiptom, Hermitage

görögök, Hermitage

Leonardo, Hermitage

vatikáni loggia, Hermitage

reneszánsz, Hermitage

Hermitage

időszakos kiállítás, Hermitage

A múzeumból délután 4 óra felé kihajtott az éhség. Egy boltban vettem valami sütit, majd elmentem a pályaudvarra megvenni a kijevi jegyemet. Most már ez is megvan, remélem, Sergij-nek is sikerül megvenni a Kijev-Budapest útra. Persze, azért menet közben is belebotlik az ember egy-két érdekes látnivalóba.

Téli Palota - Hermitage

Téli Palota nyáron

Leningrád hős város

Recap: It’s really interesting how easily one can lose control over the days on such a long trip and how hard it is to regain control. Now, I am counting down the days and think about things like how many more times do I have to wash this T-shirt and that pants, and things like that. I already booked my last accomodation in Russia and bought my last tickets. Well, I’m still waiting for the confirmation from my friend Sergiy, who lives in Kiev, Ukraine and will buy one for me for the Kiev-Budapest section. By doing so, I can visit him in Kiev for one day the coming weekend.

As rain was forecasted for today, I bought my ticket to the Hermitage online yesterday. By doing so, you can skip queing, which was really great as it really started to rain when I got to the Winter Palace (home to the Hermitage). This museum is just amazing. No words can tell the richness of the exhibitions. So let some pictures speak for me.