Majd’ két hónap, három pár lyukas zokni, egy elszakadt ing és
megszámlálhatatlan élmény után hazaértem. A zokniknak ez volt a sorsa, de az
inget sajnálom, sok utazás és rengeteg emlék fűződik hozzá, köztük erről az
útról is. Nem is hagytam a sorsára, még egyszer kimostam és hazahoztam. A
tegnapi nappal egyébként beállítottam egy rekordot, a maival pedig meg is
döntöttem: Bizonyos időszámítás szerint egybefüggően ez volt eddig a
leghosszabb utazásom. Eddig az amerikai utam volt a csúcstartó, amikor 56 nap
alatt körbeautóztam az USA-t. Most, a nulladik nappal együtt, 57 naptári napon voltam
úton. Bár, ha úgy vesszük, hogy az a 2002-es több, mint fél év maga egy nagy
utazás volt, miközben azért tanultam is egy keveset, és amelynek lezárása volt
az a road trip, akkor persze még van mit behozni. Na, mindegy, most itthon
vagyok. Mikor indulunk újra?
Recap: Leaving Kiev and heading back home means that my Trans-Siberian
journey has come to an end. With passing midnight during the 24 hours train ride
from Kiev to Budapest and actually coming to the last day of this trip I set a
new personal record: it’s been my longest journey so far. Up to this time, my
road trip around the USA from the year of 2002 was holding the record when I
drove all around the US crossing 36 states in 56 days. Now, adding day zero
I’ve been on the (rail)road for 57 calendar days. Anyway, I am home right
now. Planning my next trip…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése