41-44. nap, vonaton (Irkutsk-Kazan) & Kazan

Mivel hosszú vonatozásra készültem (4 nap, 3 éjszaka) alaposan feltöltöttem az élelmiszerkészleteimet az irkutszki piacon és a közeli szupermarketben. Aztán elmentem abba a hostelbe, ahol először megszálltam első irkutszki tartózkodásom alkalmával. Ők ugyanis lehetőséget adtak arra, hogy aki későn akarja elhagyni a szállást, az 200 rubelért a kicsekkolási idő után is használhatja a hostel infrastruktúráját. Gondoltam, hátha, így az utcáról beesve is, bár nem teljesen idegenként, élhetek ezzel a lehetőséggel és nem kell még az olkhoni út porát is magamon cipelni Kazan-ig. Természetesen nem tiltakoztak az extra bevétel miatt, pláne, hogy alig volt vendég. Még törölközőt is kaptam. Itt sikerült kicserélnem a Viktortól kapott és végre kiolvasott kémregényt egy Michael Palin könyvre, bár sokáig szemeztem egy magyar nyelvű irománnyal is, de úgy gondoltam, most (még/már, ahogy tetszik) egy kicsit túl sok lenne az orosz irodalom egyik remeke… Szépen lassan feltöltöttem a blogot, elolvastam, amit el kellett, megfürödtem, megborotválkoztam, megvacsoráztam, majd este 9 felé elindultam az állomásra. Percre pontosan három héttel ezelőtt megtettem ugyanezt az utat a pályaudvarra, de akkor egy másik vonatra szálltam. Egy egészen másik vonatra.

De hol van Dieter Bohlen?  - Irkutszk

  A fülkémben egy moszkvai családdal utazom együtt: papa, mama, kislány. A kislány folyamatosan nyomja a sódert, nem nagyon hatja meg, hogy nem igazán értek belőle semmit. Van egy hátizsáknyi játéka, persze mindegyikkel játszottam is.

Az útra vett banán már első reggel siralmas, turmix-közeli állapotban volt, így gyakorlatilag aznap reggelire és ebédre is kénytelen voltam banánt enni. Bár ezek a fogalmak kicsit átfedik egymást a vacsorával is, mert rögtön első reggel vissza is állítottam az órámat moszkvai időre (5 óra). Az út ugyanis átöleli az összes időzónát Moszkva és a Bajkál között, Kazan-ban már nincs eltérés. A vonatok úgyis az ottani (itteni) idő szerint közlekednek, a kocsikban lévő menetrend is a fővároshoz igazodik. Igaz, az órám digitális része már eddig is folyamatosan a moszkvai időt mutatta. (Ez aztán az ébresztés funkció beállításánál, ami digitális alapú, kis számolgatásra késztetett eddig.)

Az estét mozizással zártam. Mivel mindenki aludt már a kupéban, kivonultam a laptoppal a folyósóra és megnéztem egyet a még Tomszkban beszerzett (itt nem annyira illegális, szóval: letöltött) három filmből. Persze, chips és kóla is akadt, ahogy az ilyenkor kell.

Másnap éjfélre, immáron oda-vissza átszeltem Szibériát és újra Európába érkeztem. Már a szó földrajzi értelmében, természetesen.

Kazan-ba majd’ egy fél órás késéssel ért a vonat, így a szállás megkeresése és egy gyors fürdés/mosás kombó után alig három órám maradt naplementéig. Viszont azt jól kihasználtam. Kazan rohadtul tetszik. Pont elég nagy, pont elég kicsi. Valahogy látszik mindenen, hogy kicsit önállóbbak Oroszország többi részénél. Ja, Tatársztán fővárosában vagyunk éppen. Szóval szépen fel vannak újítva a fontosabb épületek, de nem steril az egész. A Kreml itt is csupa fehér, bár most a naplemente fénye mindent kicsit sárgára festett. A muszlim beütést le sem tagadhatnák, a mecset a legnagyobb épület a Kreml-ben. Az emberek vidámak, nem stresszel senki. És még Lenin is ide járt egyetemre. Jó hely ez, mondom.

Csillag és kereszt - Kreml, Kazan

Félhold és sárkány - Kreml, Kazan

Kreml, Kazan

Péter és Pál templom, Kazan

   

Mivel ez a bejegyzés főleg olyan napokról szól, amikor vonaton ültem, hát úgy gondolom, itt az ideje egy különkiadásnak.

Recap: Buying food and drinks for the trip to Kazan was an easy task given the marshrutka from Olkhon dropped us near the central market. Coming back from dusty Olkhon and facing a 3 nights and 4 days train ride to Kazan I tried to get a shower in the hostel I had stayed in before leaving to Mongolia as they offered it for R200 for those checking out late. It worked out well. After having train-style dinner (instant noodles) in the hostel I headed to the railway station again. Exactly 3 weeks after I did the same going to Mongolia, a train ride I’ll never forget. (Btw, thanks for the music! I also have the lyrics for that song now. Good stuff. All of them.) This time, I was heading West across Siberia. At around midnight the third night we arrived in Europe.

Kazan, the capital of Tatarstan, a semi-independent state of Russia is amazing. Lots of green, nice Kremlin, smiling people. And Lenin himself visited the university of Kazan, too.