ma 1000 napja: Izland - Reykjavik-Krusuvik-Keflavik-Budapest

2017. augusztus 7.

Hát, eljött az utazás utolsó napja. Még egyszer lebontottuk a sátrat, újra alaposan megfontoltuk, hogy mit, melyik nagy táskába pakolunk el, hogy aztán a gépen ne legyen gond. Arra emlékszem, hogy egyszer nem találtam a pénztárcámat és újra elő kellett venni a cuccokat, majd végül a sátorban találtuk meg, amit úgy csomagoltunk el, hogy az még mindig benne volt. De hogy ez az eset most volt, vagy egy másik nap, arra már nem emlékszem. De sokkal drámaibb, ha az utolsó nap volt, úgyhogy maradjunk ennél a verziónál.

Bár aznap már haza is utaztunk, de még szinte egy egész napunk volt, így azt sem hagytuk kihasználatlanul, sőt, még több, mint 100 kilométernyi autózás várt ránk mielőtt leadtuk a kocsikat. Először a Krusuvik geotermikus mezőhöz látogattunk el. Közben elmentünk egy tó mellet. Ez a geotermikus mező sokkal kisebb volt, mint a másik a Myvatn tónál, viszont, gyakorlatilag rajtunk kívül senki nem volt, pedig, a fővárostól nincs túl messze. Nekem pont ezért a kihaltságáért lett top 3-as látványosság az utazás során.

Krusuvik

Az út mellett nem messze elvileg egy régi temetkezési dombnak vagy talán egy templomnak kellett volna lennie, egy kapun túl találtunk is egy fűvel beborított dombot meg pár követ, de nem mertünk állást foglalni arról, hogy mi ezt kerestük. Viszont biztosan fontos helyen jártunk mert a semmi közepén egy zebra (aka gyalogátkelőhely) volt az úton...

(fotó: Ágnes)

És egyre kevesebb időnk maradt... Elindultunk visszafelé, de az még belefért, hogy elmenjünk egy sziklaszirthez, aminek nem tudom a nevét, de iszonyatosan nagy szél és egy pingvinszobor volt ott.

Ezután már tényleg nem volt más hátra. Irány Keflavik. A városban még kerestünk egy benzinkutat, hogy megtankolva tudjuk majd leadni a kocsit a reptéren és persze a mosóban le is mostuk a két Dusterről az út porát. Jó szolgálatot tettek, megérdemelték.

A becsekkolás is rendben ment, a repülőút is kibírható volt, így a furcsán sötét éjszakában meg is érkeztünk Ferihegyre.

(fotó: Ágnes)

Nagyon jó kis utazás volt. Imádtam a sok természeti látnivalót, hogy szinte mindenhova egy kicsit túrázni, de legalább sétálni kellett, hogy sok helyen alig voltak rajtunk kívül, a kissé nomád körülményeket. Talán csak egy igazi vadkempingezés hiányzott :-)

Recap: Our last Iceland day we spent making a detour en route to Keflavik airport and visiting another geotermic field, which turned to be one of my favourites. Stared on to wild waters from a super windy cliff before heading to Keflavik and handing over our two faithful companions, the two Dusters. I really enjoyed these 10 days, lots of fun.