ma 9 éve történt: Törökország - Van-Dogubayazit

2011. május 23., hétfő

Valamikor reggel 6 és 7 között érkeztünk meg Van-ba. Hogy pontosan mikor, arra már nem emlékszem. Nagyon esőre állt az idő, a kastély az LP szerint csak 9-kor nyit, így úgy döntöttem, lemegyek a tóhoz. Mire a partra értem, eleredt az eső. 

Visszabuszoztam a belvárosba, pénzváltót is találtam, de még azok sem voltak nyitva. Egy fedett üzletsoron megreggeliztem, majd fél 9 felé elindultam a kastély felé. Ekkor már hol esett, hol nem. Felmentem a kastélyba, majd visszabuszoztam a belvárosba.

az ujjam a fenti képen látható világítótoronyra mutat

A belvárosban pénzt váltottam, majd elindultam a minibusz állomásra, hogy eljussak Dogubyazit-ba. Ekkor 11 óra múlt. Viszont már csak a délután 2-kor induló buszra kaptam jegyet, a déli megtelt. Ez nem túl jó, mert az út 3 óra és még meg akartam nézni a kastélyt meg szállást akartam keresni naplemente előtt. Nagyon néztem, hátha marad üres hely, majd addig erősködtem, hogy elmehettem a déli busszal.

Egy katonai ellenőrzőponton csempészcigarettát találtak az egyik táskában, ami persze senkié sem volt... Negyed óra, fél óra múlva továbbmehettünk.

A buszon volt egy hapsi, akinek szállodája van itt (Dogubayazit-ban). Elmentem vele megnézni, de nagyon nem tetszett. A szoba akkora volt, mint az ágy, külön közös fürdő volt, de az is borzalmas állapotban. Inkább mondtam, hogy megnéznék egy másikat. Ott aztán ki is vettem egy szobát.

Ahogy jöttünk a busszal végig gyönyörű tiszta volt az idő, szuperül látszott az Ararat, mire megérkeztünk, kezdett beborulni és felhők kúsztak az Ararat elé...

Az eső előtt még legalább az Ishak Pasa palotáját meg akartam nézni. A minibusz megállójában ült két hapsi, beszélgettek. Mondták, hogy már nincs járat oda, de ő felvisz 30 líráért. 20-ért vitt fel végül. Fogta magát, felállt a megállóból, odament a szemben lévő bolthoz, bezárta és már mentünk is. A palota persze hétfőnként nincs nyitva, de volt ott egy csoport és a biztonsági őr dupla belépőért beengedett. Még az eső előtt pont meg tudtam nézni.

Vissza a szállásra. Itt találkoztam két svájci sráccal, akik 2-3 év meló után most egy évet utaznak. Holnap mennek át Iránba. Aztán a "sztán"-ok jönnek, majd az oroszok, stb. Egy régi VW Transporterrel indultak el... Este velük vacsoráztam. Mivel ekkor már eldöntöttem, hogy megyek a transz-szibbel Oroszországba, poénkodtunk, hogy majd ott újra találkozunk. (Aztán tényleg...)