ma 9 éve történt: Törökország - vonaton: Bulgária-Isztambul és tovább

2011. május 19., csütörtök

Hajnalban aztán jött a török határ. Először a bulgár határőrök, aztán a bulgár vámosok, majd egy megállóval arrébb, már a határ török oldalán le kellett szállni mindenkinek útlevélellenőrzésre. Be is álltunk a sorba, ahol természetesen csak egy ablak működött. Már majdnem sorra kerültünk, amikor kiderült előttünk valakinél, hogy vízumot nem itt lehet venni... Sorból ki, vízumos bódét keres. Itt kicsengettük a 15 EUR-t, majd vissza a sor végére.

Ekkorra már 3 órás késésben voltunk. Az órám 7:17-re volt beállítva, de így hagytam inkább, mert este fél 10-kor feküdtem le. Egyébként 8-ra kellett volna megérkezni Isztambulba, de jó, ha 11-re ott leszünk.

Amúgy az egész kocsiban tízen voltunk csak meg a vonatos pasi: egy amerikai hapsi, én, egy török pasi, két hapsi "nem tudom honnan", egy nő "nem tudom honnan", meg a négy román fiatal. Meg persze tegnap egy ideig az irániak. Viszont, ahogy állunk, lehet, hogy így sem érték volna el a repülőt, ha maradnak.

Végül 11:30-ra értünk be a Sirkeci pályaudvarra. Innen gyorsan átvillamosoztam a Galata-hídon Kadirköy-be, ami már Ázsia, ahonnan a déli hajóval mentem a Haydarpasa pályaudvarra. Itt sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy nagyjából egy választásom van (vagyis nincs választásom) és a 16:15-ös vonattal elmegyek Malatya-ba. Ez másnap este 7-re van ott. Elvileg. Majd meglátjuk. Kars-ba csak másnap reggel ment volna és Ankarába vagy Kayseribe is az volt a következő... Vicces, hogy két olyan nagy város, mint Isztambul és Ankara között napi egy-két vonat van csak.Na, mindegy, ha már így alakult, a 10 lírás 4-személyes couchette és a 42 lírás egyszemélyes hálókocsi közül az utóbbiba vettem helyjegyet. (A vonatjegy megvan, felhasználok két napot az interrail-ből.) Azzal számolok ugyanis, hogy lesz mosdó a fülkében és akkor tudok mosni és rendesen, alaposan mosakodni is.

érkezés hajóval a Haydarpasa pályaudvarhoz

Az indulásig van pár órám, elmegyek a kikötő felé a városba. Mászkálok össze-vissza, közben megtaláltam a gyógyászati segédeszköz és protézis negyedét a városnak :) Két utcában minden bolt ezzel foglalkozik. Miután a hajóraszállás előtt váltottam pénzt, bátran keresek kaját. Végül valami döner félét eszek egy kólával. Majd veszek egy üveg vizet az útra.

Visszasétálok a vonathoz, de még mindig van két órám, így egy ideig egy horgászt bámulok, majd beszélgetek kicsit a szintén a vonatra váró olaszokkal. 

A hálókocsi rohadt jó. Van csap és hűtőszekrény is! A folyósón van egy "duse" feliratú ajtó is és bár tényleg zuhanyzó, de ez azért túlzás lenne, gondolta a török MÁV, így mikor benyitok egy kupac bőröndöt találok bent. 

Amíg világos van, jobb híján a tájat bámulom. És mivel konnektor is van, bátran fogyasztom a telefon akksiját és zenét hallgatok. Az Isztambulból kivezető rész és a tengerpart baromi kulturáltnak néz ki a vonatból. Bárhol nyugaton is elmenne simán.

Este 8-kor megvacsorázok. Mivel van hűtő és az otthonról hozott szendvicsben is még a paprikás szalámi illata uralkodik, ezért az utolsó darabnak adok még egy napot... Remélem, nem lesz semmi bajom tőle. Igazából, csak a beleszeletelt paprikától tartok kcisit.

A vonatozás elején, amikor még tuti a legtisztább a klotyó, ezt is elintézem inkább. Kaja után meg jöhetett a fürdés. Gyenge és akadozó volt a vízfolyás, így kicsit izgultam, mikor szappanosan elállt a víz.. De aztán újra lett egy kicsi, így még keveset mosni is tudtam. Igaz, nem volt túl sok szennyes, most cseréltem először ruhát...

Lefekvés előtt írtam naplót és tervezgettem a következő napokat.