ma 9 éve történt: Törökország - vonaton: Budapest-Bukarest-Bulgária

Az úgy volt, hogy el akartam utazni a transz-szibériai vonattal Vlagyivosztokig, ott fel akartam szállni a kompra és áthajózni Japánba. Hogy aztán onnan merre vezetett volna az utam, nem tudom. Világgá mentem volna. Ekkor már minden eldőlt, kiléptem a munkahelyemről, gyakorlatilag készen álltam az útra, amikor bekövetkezett az atomkatasztrófa Fukusima-ban... Na, a tervnek lőttek. De már nem volt visszaút, munka nélkül, de tettre készen álltam. Először felújítottam a házunk pincéjét, majd elhatároztam, hogy elindulok. Vettem egy Törökország útikönyvet és elmentem vonattal egy bő két hétre Kelet-Törökországba, gondoltam, majd út közben kitalálom, mit akarok csinálni. Aztán a végén tényleg elmentem a transz-szibériaival, de leágaztam délnek, Mongóliába. De erről már készültek anno bejegyzések. Most még csak május van, irány Törökország.

Ennél az útnál könnyebb dolgom van, írtam naplót:

2011. május 17., kedd

A vonat elég pontosan indult. Két iráni hapsival vagyok egy kupéban. Jó fejek. Kb. fél óra után már együtt teáztunk. Hoztak magukkal teafőzőt, elővették, szerencsére volt konnektor is, és már főtt is a tea.

Ha jól értettem, valami üzleti úton voltak. Amennyire tudtunk, elbeszélgettünk angolul. Az egyikőjük kicsit jobban tud, mint a másik. A jobban beszélő a "főnök" közülük.

A határellenőrzésnél kiderült, hogy nincs vízumuk Romániába. Azt mondták, csak tranzit utaznak, így végül továbbengedték őket.

2011. május 18., szerda

Reggelire is meghívtak. Van náluk mindenféle kaja. Kenhető sajtot, mézet, magokat, áfonyát és diót ettünk. A kávét a vonattól kaptuk. Kiderült, hogy ők is ugyanabban a vagonban, csak a szomszédos kabinban utaznak tovább Bukarestből Isztambulba.

Amikor felszálltunk a török vonatra én egy másik pasival kerültem egy kupéba, majd jött még négy fiatal, három román lány és egy srác. De ők ezután átkérték magukat egy külön kupéba, mert amúgy nincs teli a kocsi. Én meg akkor átmentem az irániakhoz. Őket legalább már ismerem, nem kell félni, hogy kit raknak be mellém.

Bukarest

Ebédre is meg akartak hívni, de ezt már nem fogadtam el. Egyébként is, van még szendvicsem. Ők "ghomuch sabzi" nevű kaját ettek (ha jól olvasom a kézírásomat...). Egy fűszeres kaja babbal, hússal és valami zöldséggel. Azért egy falatot megkóstoltam. Egész jó volt, bár elég rosszul nézett ki. Konzervkaja volt, de nem tudták megmelegíteni, mert itt nincs konnektor a kupéban. Egyébként egész szép helyeken vonatoztunk reggel, de iszonyat szemét volt mindenütt, pedig a hegyi patakok, falvak amúgy baromi jól mutatnának. Bukarest meg... hát... elég lehangoló volt.

Az iráni külkapcsolatoknak aztán hamar vége is szakadt: A román-bulgár határ román oldalán leszedték őket, mert lejárt a vízumuk és nem volt bulgár vízumuk sem. Itt már az sem segített, hogy csak átutaznak Bulgárián. Vissza kell menniük Bukarestbe a konzulátusra. Bad luck. A repülőjük másnap indult volna Isztambulból Teheránba... Remélem, azért sikerül nekik rendben hazajutni. Egész jól összehaverkodtunk.

Így most egyedül maradtam a kupéban.

Hogy ne nagyon fülledjen be a lábam, próbálok mezítláb lenni. Ez a román kocsiban Pesttől Bukarestig nem volt probléma, elég tiszta volt a szőnyeg, itt a törökben viszont már nagyobb a kosz és szőnyeg sincsen, így elővettem a szandált és abban nyomulok. (Ekkor tanultam meg, hogy papucs kell...) 

A határ bolgár oldalán elég sokat álltunk, össze is szedtünk több, mint fél óra késést. Remélem, behozzuk valahogy Isztambulig.

Aztán a legnagyobb történés az volt, hogy az egyik állomáson leakasztottak a vonat elejéről pár kocsit, kihúztak minket az állomásról, majd visszatoltak minket két másik kocsira.

román-bolgár határ

Este 7-kor meguzsonnáztam. Több esélyt adtam a szendvicseknek, hogy holnapig kibírják, mint a banánnak, ezért most az utóbbit ettem a maradék sütivel. Talán még holnap egész nap is kitart a kajám.

Kaja után elkezdtem megágyazni. Mikor kicsomagoltam a lepedőt, kiderült, hogy még nedves... De legalább frissen mosott. Remélem... Így az most fellógatva szárad a felső ágyakon.

Azért az vicces, hogy a bulgár szakaszon gyakorlatilag mindenhol megáll a vonat, ahol tíznél többen laknak...

Tök jó, a telefonomon az óra magától átállt... (Az első okosabb telefon csodája...)