2011. május 20., péntek
A fűtést felcsavartam 25 fokra, így egyrészt én sem fáztam és a ruhák is megszáradtak reggelre.
Megint késünk. Elég nehéz így előre tervezni.
Megpróbáltam borotválkozni is, de bedöglött a borotvahab. Azt is kell majd venni...
Kayseri-ig már sikerült összehozni egy jó 3 órás késést. Reggel 9 körül kellett volna odaérni, de már dél is elmúlt valamivel, mikor megérkeztünk. Kíváncsi vagyok, mi lesz Malatya-ban. Most úgy gondolom, kihúzom az éjszakát az állomáson és az első busszal elmegyek Kahta-ba.
Kayseri-nél havas hegycsúcsokat lehetett látni és esett is az eső, amikor elhagytuk a várost.
Már a transz-szibet tervezgetem. Van rá időm. Délután 5-re értünk Sivas-ba, ahonnan még állítólag 6 óra az út Malatya-ig... Hát, ez tényleg szívás...
A táj viszont tényleg szép. Egyre kopárabb minden. És bár Sivas-ban sütött a nap, azért elég hűvös van.
Végül 11:15-kor futott be a vonat (Malatya-ba). Az állomáson a teázóban egy kis nyelvi segítséggel a vonatról azt mondták, az első busz Kahta-ba 3-kor megy. Ennyi időre nem veszek ki szállást, úgy döntöttem, az állomáson maradok addig. Vettem egy kenyeret meg egy konzervet (az a szőlőlevélbe csomagolt cucc) és nekiláttam a kajának a teraszon (resti). Amikor mögöttem indult tovább a vonat, a szomszéd asztalnál ülő srác nagyon elkezdett mutogatni, hogy elmegy, le fogom késni. Mondtam, hogy tudom, azzal jöttem éppen, Isztambulból. Meg is kínált rögtön szotyival meg mogyoróval.
Mindjárt éjfél és tényleg kezd elég hűvös lenni, még jó, hogy átrámoltam a vonaton a cuccokat, így a kabát és még egy pulcsi elérhető helyen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése