ma 1000 napja: Izland - Reykjavik

2017. augusztus 6.

Ha jól emlékszem, előző este zuhanyozni mentem, mikor visszaérve azzal fogadtak a többiek, hogy költöznünk kell. Nem nagyon hittem, viccesek szoktak lenni, de tényleg, másnap reggel jöttek, hogy na akkor menjünk, így a sátrat négy sarkánál megfogva, arrébb költöztünk egy pár placcal. Így esett meg az, hogy bár ugyanott volt a szállásunk, mégis újra sátrat kellett állítani.

A kempingtől jó nagy séta volt a belváros, de legalább odafelé megnéztük, hogy majd visszafelé hol fogunk vásárolni. Nem emlékszem teljesen, de mintha a boltok nyitvatartásával is lett volna valami probléma. Mondjuk, biztos azért, mert vasárnap volt. Milyen jó volt, hogy eddig ezek nem nagyon izgattak minket. 

Ahogy sétáltunk be a part mentén a városba, először a Berlini fal egy darabjához értünk, ami nem túl nagy meglepetésre, amellett a ház mellett áll, ahol anno Reagen és Gorbacsov találkozott. 

elöl a Berlini fal egy darabja, a háttérben a történelmi épület

Közel ide, közvetlenül a tengerparton van egy szobor, ami egyszerre hasonlít egy bálna csontvázára és egy viking hajóra.

Innen már csak egy rövid séta volt a kikötő és a gyakorlatilag a kikötőbe épített Harpa, ami a mi MüPa-nknak felel meg.

kilátás a Harpa-ból a kikötőre

Az ebédszünetet az Alping (parlament) előtti padokon töltöttük el, majd átsétáltunk a Radhus-hoz, ami az, aminek gondoljátok.

Alping

tóra néző kilátás a Radhus-tól

Ha valami kötelező Reykjavikban, akkor az a Hallgrimskirkja, azaz a bazaltorgonák által ihletett formájú templom, mely a főváros látképét uralja. Nem mellesleg, fentről meg nagyon jó kilátás nyílik a környékre. Messziről látni a templomot, ami ugye azt is jelenti, hogy messzire el is lehet látni onnan.

Visszatérve a föld felszínére, először elmentünk enni Izland messze földön híres hotdogjából, majd szabadfoglalkozás vette kezdetét. Mindenki szétszéledt, szuveníreket vásárolt vagy csak úgy járkált a városban, vagy csak beült egy sörre a helyi bárba, de a női foci EB döntőjét is meg lehetett nézni a főtéren egy óriáskivetítőn.

Isten hozta

Recap: We spent the entire day in Reykjavik, visiting historical sites and artifacts of modern architecture. Tasted the world famous Icelandic hot dog in downtown Reykjavik, hunted souvenis or enjoyed relaxing atmosphere when the sun came out.

ma 1000 napja: Izland - Myvatn-Gódafoss-Akureyri-Reykjavik

2017. augusztus 5.

Vészesen fogytak a napok repülőnk indulásáig, muszáj volt újra szedni a sátorfánkat. Ez volt az a nap, amikor a legtöbbet autóztunk, a sziget nyugati oldalán egészen Reykjavikig mentünk. Persze nem azonnal és nem egyben tettük meg ezt a távot, még megálltunk útközben egy-két helyen. Először a Gódafoss vízesésnél, amit hogy igazán értékelni tudjunk, jobb lett volna először látni, sokadiknak már nem nagyon tudott újat mutatni. Persze, azért itt is sikerült jó sok fényképet készíteni.

Egy óriási fjord vagy torkolat túloldaláról egy hídon keresztül érkeztünk meg Akureyri-be, Izland második legnagyobb városába, észak metropoliszába :-). Arra emlékszem, hogy elég nehezen találtunk parkolóhelyet, ám végül egészen közel sikerült megállni a belvároshoz. Épp valami piac, meg tán egy koncert is volt a sétálóutcában. Még együtt elsétáltunk a városképet eléggé uraló érdekes templomhoz, de aztán a vízpartra érve felbomlott az egység, ment mindenki a maga útjára.

nézd a közlekedési lámpát :-)

Akureyri (fotó: Andi)

(fotó: Andi)

Ismét sikerült egy nagyon hangulatos parkolóban megebédelnünk, az asztalunk mellett csörgedezett a patak, mindenhol körben csupa zöld.

(fotó: Andi)

Végül megérkeztünk Reykjavikba az előre kinézett, a helyi viszonyokhoz képest gigantikusnak tűnő kempinghez. Itt először azt mondták, hogy nincs hely, de mi addig nyaggattuk őket, hogy végül találtunk egy placcot, ahol felverhettük a sátrunkat.

Recap: Lots of driving that day. We had to go back all the way to Reykjavik. Took the main road in the Western part of Iceland stopping at Gódafoss and the capitol of the North, Akureyri. Spent the night in Reykjavik in a pretty gigantic campsite to Icelandic scales.

ma 1000 napja: Izland - Myvatn-Viti/Krafla-Námafjall-Hverir-Grjótagja-Hverfjall-Dimmuborgir-Myvatn

2017. augusztus 4.

És még mindig nem bontottunk sátrat! :-) Újabb körtúra várt ránk, ezúttal nem mentünk annyira messzire, több közeli látványosságot néztünk meg. Reggeli után a gyakorlatilag a kemping mögött lévő Viti krátertóhoz és a fölé emelkedő Krafla vulkánhoz mentünk. A kráter peremén szépen körbe is sétáltuk a tavat, ahonnan remek kilátás nyílt Myvatn felé. Egy kisebb iszapfortyogót már itt is láttunk, de ez még semmi nem volt ahhoz képest, amit a nap folyamán később látogattunk meg. Baromi érdekes volt az épített környezet is, hiszen egy geotermikus erőmű és annak melléképületei is látszódtak, sőt, az erőmű kiállítótermébe be is mentünk.

csoportkép a Viti krátertónál és a Krafla vulkánnál (fotó:Andi)

(fotó:Andi)

random és állandóan folyó melegvizes zuhany az út mellett (fotó: Bea)

A fent említett nagyobb mennyiségű iszapfortyogó a Myvatn tó keleti partján magasodó domb túloldalán fekvő Námafjall geotermikus mezőn tárult a szemünk elé. Igazából, amikor két nappal ezelőtt megérkeztünk a Myvatn tóhoz, akkor közvetlenül itt jöttünk el mellette, de persze így gyalogosan bejárva sokkal látványosabb. Másik kedvenc látványosságom volt az izlandi úton.

Námafjall

A "sarkon túl" található a Grjótagja hasadék, ami egy üreg, benne forró és egészen élénk kéknek tűnő vízzel. Na, ez viszont már tuti forgatási helyszín volt a Trónok harcában. Persze, mi nem ezért jöttünk ide. Pláne nem én, aki akkor még azt sem tudta, mi ez az egész hisztéria ezzel a sorozattal kapcsolatban. Egyszerűen csak baromi jól néz ki.

Grjótagja

A tájból kiemelkedik egy óriási fekete domb, ez pedig a Hverfjall salakkúp, amire fel lehet sétálni. És ha fel lehet sétálni, akkor persze fel kell sétálni. Elég sokan voltak, az emberek úgy vonultak fel a csúcs felé a kijelölt úton, mint valami hangyák. Fentről egész jó volt a kilátás :-)

fel a Hverfjall-ra

A fekete szín uralja a szomszédos Dimmuborgir lávamezőt is, itt épített úton lehet mászkálni fura formájú bazalt sziklák között. Persze, kicsit le lehet térni az ösvényről, hogy felmásszon az ember egy-két sziklára.

Nem vagyok nagy fürdőző, de ha már Izlandon van az ember, simán belefér, hogy egyszer elmenjen a termálfürdőbe. Még akkor is, ha már pár napja volt egyben :-) Ez a fürdő Myvatn-ban egy fokkal kevésbé frekventált, mint a főváros közelében lévő (asszem', Kék lagúna elnevezésű), ezért itt kicsit jobban lehet élvezni a lazítást egy fárasztó nap után.

(fotó: Ágnes)

Recap: Spent the day visiting hot spots around Myvatn, including geotermic fields, crater lakes, hot spas and vulcanic landscapes just to finsih the day relaxing in Myvatn thermal bath.

ma 1000 napja: Izland - Myvatn-Husavik-Hljódaklettar-Dettifoss/Selfoss-Myvatn

2017. augusztus 3.

Ma végre nem kellett elpakolni az egész tábort, ugyanis a programban egy körtúra szerepelt. A fő program egy hajós bálnales volt. Ehhez Husavikba utaztunk, ahol egy szimpatikusnak tűnő irodánál befizettünk egy hajókázásra. Megkaptuk a speckó egyenruhánkat, felszálltunk a hajóra egy csomó egyforma emberrel egyetemben, akik mind a palánkra tapadtak és a tengert fürkészték. Persze, a kapitányi hídról még jobb volt a kilátás, hamarosan ki is szúrtunk egy-két bálnát. Aztán még többet. Egész sokan voltak. Szerencsére bírta a hajó, nem borult fel, amikor hirtelen mindenki egy oldalra ment az első bálna feltűnésekor.

Husavik

(fotó:Andi)

Újra a parton még mindig nem akartunk lemondani a bálnákról, megnéztünk hát egy bálnamúzeumot, meg ki-ki kedvére sétálgatott kicsit Husavikban.

 

Ezután egy kanyonhoz mentünk, ahol ezúttal én nem tartottam a többiekkel. Nem éreztem jól magam, ezért inkább a kocsiban pihentem kicsit. Ez annyira jól sikerült, hogy a későbbiekben nem is volt már semmi problémám. Legalábbis ilyen jellegű :-).

De nem is lett volna idő további gyengélkedésre, indultunk is tovább a Hljódaklettar kanyonhoz. A megközelítéskor újra jól jött, hogy a Duster-t választottuk a Ferrarik helyett. Itt sem voltak túl sokan rajtunk kívül, nyugodtan sétálgathattunk a kanyonban anélkül, hogy bárki belemászott volna szemből a képbe.

 

Hljódaklettar (fotó: Andi)

A körtúra utolsó előtti szakaszát a Dettifoss és Selfoss multivízesésnél zártuk. Az akár magyar eredetre is utalható Detti-ről elnevezett vízesés Európa legnagyobb vízhozamú vízesése.

ahol a szivárvány, ott van a Dettifoss

csoportkép a Selfoss-nál

Az estét ezúttal már tényleg egy étteremben zártuk. Nem volt nagy választék, de azért páran ki tudtuk próbálni a rénszarvashúst.

(fotó: Bea)

Recap: No need to pack our tents we were up to a one day tour from Myvatn to Myvatn. The main attraction of the daytrip was whale watching setting the sails from the port of Husavik. We spent the afternoon visiting canyons and waterfalls, including the largest of Europe, Dettifoss. Closed the day having reindeer dinner in a local restaurant around the corner of the campsite in Myvatn.

ma 1000 napja: Izland - Djúpivogour-Litlanesfoss/Hengifoss-Seydisfjördur-Myvatn

2017. augusztus 2.

A főútról elfogyott az aszfalt. De legalább útközben sikerült pótkereket szerezni a tönkrement gumi helyett. Mivel elég sok cuccunk volt, a szerviz udvarán szépen mindent kipakoltunk a kocsiból, hogy hozzáférjünk a pótkerékhez. Aztán ugyanez vissza. 

A délelőttöt egy egész jó kis túrával folytattuk. Litlanesfoss és Hengifoss vízesésekhez orgonasípszerű bazaltsziklák között egy kábé egy órás gyaloglással értünk el. Mindenki haladt a maga ritmusában, fönt az út végén, a vízesésnél aztán bevártuk egymást, üldögéltünk kicsit, majd elindultunk vissza. Én elég gyorsan leértem a parkolóba, így egy kicsit még le is dőltem egy padra míg megérkeztek a többiek.

Litlanessfoss

pihenő a Hengifoss-nál (fotó: Andi)

Egy útba eső városban megpróbáltunk kirúgni a hámból és elképesztő mennyiségű pénzt elkölteni egy helyi étteremben, de nem találtunk olyat, ami nyitva lett volna, így inkább továbbmentünk Seydisfjördur felé, ami egy falu egy fjord partján és teli van mindenféle színes házzal. Az egyiket épp akkor festették. És még egy óceánjáró turistahajó is épp a kikötőben volt.

Seydisfjördur

(fotó: Bea)

Ezután eddigi utunk leghosszabb autós összekötő szakasza következett, majdnem 200 kilométert autóztunk a szinte teljesen kihalt főúton Myvatn felé. Az elsőre kinézett kempingben nem volt hely, ezért egy kicsit kellett még este autókázni, de végül egy szuper kempinget találtunk, kilátással a naplementére.

(fotó: Bea)

(fotó: Bea)

Recap: After buying a spare tyre we trekked up two yet another waterfall in the morning. After a quick lunch in a parking lot of Seydisfjördur we checked out the colourful houses of this village in the named fjord. We hit the road again and drove for a while on totally empty main ringroad to get to Myvatn, where we found a superb campsite with sunset view.